kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

Péntek délután kisebb-nagyobb bonyodalmak után, 6 körül értem kis hazánk egyik legnevesebb borvidékére, Tokajba, hogy fesztiválozzak egyet a Tisza partján. Tavaly már jártam itt, és azt kell mondanom, hogy talán ez a leghangulatosabb vidéki fesztivál. A várost ilyenkor teljesen belakják a fesztiválozók (bár nem tudom, hogy ennek a helyiek mennyire örülnek), mindenhol fiatalok boroznak, lángosoznak, vagy éppen pancsolnak a Tiszában.

Észrevettétek már, hogy a Hegyalja az egyetlen fesztivál, ahol több embert látni borral vagy fröccsel a kezében, mint sörrel?
Naszóval, megérkezésem után ledobtam a cuccaimat az előző nap érkező barátaim által már felállított sátorba (nekik ezúton is köszi az elszállásolásért), és már mentünk is be a fesztiválterületre, hiszen kezdődött a Heaven Street Seven. Én személy szerint nem vagyok egy nagy HS7 rajongó, de fesztiválokon mindig beléjük „botlom”, és mindig megállapítom, hogy elég jól nyomják. A Jim Beam sátor most is teli volt, a számok első két akkordja után általában a rajongólányok sikítozásban törtek ki – amiből arra következtettem, hogy ők már ennyiből is vágják, hogy melyik szám jön, ez rólam nem mondható el, én ugyanis csak az első pár sor után realizáltam, hogy mit is játsszák éppen, szóval még van mit tanulnom, na. HS7 után belenéztünk a Sepultura koncertjébe, végülis mégiscsak ez a zenekar a fesztivál egyik headlinere. Kis társaságunk nehezen tudott különbséget tenni a számok között, mert hát mindegyikben hörögnek meg üvöltenek meg zúznak, de a rajongók szemmel láthatóan élvezték. A negyedik ugyanolyan szám után aztán úgy döntöttünk, hogy inkább megnézzük a Kistehén zenekar koncertjét, mert még sosem láttuk őket élőben, pedig. És milyen jól tettük. A koncert előtt ugyan egy nimfomán 16 éves lány riogatta férfipajtásaimat, de én hősien megvédtem őket, így ez a kis affér sem árnyékolta be a koncertet. A Kistehén minden várakozásunkat felülmúlta, tökéletes fesztiválzenekar. Színvonalas, vicces, táncolható, és nem utolsó sorban nagyszerű zenészek. Szóval Kistehén rajongók lettünk, bár a Szájbergyereket a végén igazán játszhatták volna gyorsabban is. Ezután ColorStar-Kispál-Hooligans minikörútra indultunk, csakhogy mindegyikből lássunk egy keveset. A ColorStar olyan volt, mint mindig (bár tény, hogy eddig nem sok CS koncerten voltam, de azok kb. mind ugyanilyenek voltak), a Kispál sem volt jobb, mint máskor, Hooligans-en viszont meglepő módon nem csak 12-16 éves rajongólányok voltak jelen, hanem akadt egy-két keményebb rockerfazon is. Pedig hát a Hooligans hol rock? Na de mindegy is, azért elég jól nyomták, sőt, Csipa tényleg egész jól énekel.

A minikörút után a Café-ba siettünk, hogy megnézzük angliai Banco de Gaia produkcióját, amit leginkább a „szép” jelzővel lehetne illetni – gyönyörű vizuál (természeti képek, madarak, vízesések, zöld fű, kék ég, kavicsok stb.), és persze kellemes zene, lassúkás, álmosító, aminek meg is lett az eredménye – félóra dülöngélés, bólogatás után nyugovóra tértünk kis sátrainkban.

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.