kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

Mivel szombat reggel már vagy 35 fok volt, ezért a koncertek előtt csobbanunk egyet a Tiszában, és persze mindannyian jól leégtünk, de ez részletkérdés. Fürdőzés és az első egy-két fröccs után aztán elindultunk a Subscribe koncertjére. A korai kezdés (15:50) és tűző nap ellenére kifejezetten sokan voltak a koncerten - ez egy kicsit meg is lepett, én lemaradtam a Subsrcibe befutásáról…

De hát mégiscsak sokan voltak, és volt minden, ami egy ilyen koncerthez illik – headbangelés (derékig érő rasztákkal), meg bodysurfing, üvöltözés, hörgés, könzönségbe rohanás az énekes részéről, szóval igazi HC buli volt. Subscribe után az Alvin és a mókusok következett – na őket viszont kifejezetten nem kedvelem, de a többség akaratának engedve ottmaradtam, de amikor a basszusgitároslány, Viki, egy nagyon csúnya menyasszonyi ruhában elkezdett énekelni, ráadásul elég hamisan is, elérkezettnek láttuk az időt, hogy továbbálljunk és megtekintsük az egyes számú nyíregyházi underground zenekar koncertjét a Jim Beam sátorban. Ők a Jurij, és Nyíregy közelsége miatt nem meglepő, hogy a még mindig elég korai időpontban is szép számmal jelentek meg a lelkes rajongók és lokálpatrióták. Az énekes meg is jegyezte, hogy azt hitte, hogy esik az eső, azért vagyunk ennyien, pedig nem is. Nekem új kedvenc számom lett, a Konvergens („Legyen egy sorozat / a határértéke: A / Hogy mikor konvergens, azt elmondom mindjárt / Hogyha bármely epszilonhoz / ami egy icipici pozitív szám / Létezik egy küszöbindex / akkor már király”). Végre lesz mit dúdolgatnom Analízis előadáson is, király! A Jurij-t a 30Y váltotta, de egy-két szám után inkább átmentem a Yellow Spots belezős rakkendroll műsorát nézni, mert az mindig jó és mókás, és természetesen most is az volt. De sajnos a 40 fokos meleg és a tűző nap rontott a koncert élvezhetőségén, így aztán visszamenekültem a többiekhez, akik idő közben a 30Y-ról átvándoroltak Zagar-ra a Caféba. Zagar is a szokásos formáját hozta, közben egy vécélátogatás során belehallgattam a szomszédos színpadon folyó Malacka és a Tahó koncertbe is. Zagar után visszamentünk a nagyszínpadhoz, ahol már kezdett is Quimby. Velük kb. ugyanúgy vagyok mint a HS7-nel, a koncert még számomra is jó volt és élvezhető, pedig nem vagyok rajongó. Közben megőrültünk és vad fotózkodásba kezdtünk, valamint összeismerkedtünk egy kedves lánnyal is, akinek épp szerelmi bánata volt, mert a pasija (illetve nem a pasija, csak a „kiszemeltje”) inkább minket akart a nyakába venni, hát, ilyen az élet. A szünetben befizettünk a sokadik fröccsre illetve lenyomtunk egy-egy lángost, majd vissza is tértünk a nagyszínpadhoz, hiszen jött a fesztivál fő-fő fellépője, a Bloodhound Gang. Koncert előtt megtárgyaltuk, hogy igazából mindenki csak nagyon régen szerette a Bloodhound Ganget és már tökre nem emlékszünk a számokra, de hátha majd koncert közben eszünkbe jutnak. Nos, nem így lett, kb. a harmadik (számomra) ismeretlen szám után (najó, az Along Comes Mary-t ismertem) inkább átmentem PASO-ra, mert az ő számaikat legalább tényleg kívülről tudom. Hát, nem ez volt életem legjobb PASO koncertje, sőt (a hangosítás nem volt az igazi), de azért hozták a szokott formájukat, az emberek megőrültek, táncoltak, énekeltek, meg még lökdösődtek is, amit ugyan nem illik egy ska-koncerten, de ezt a problémát hosszasan tudnám ecsetelni. Két szám között a távoli Nagyszínpadról átcsengett a „You and me baby ain't nothin' but mammals” – úgyhogy végülis elmondhatom, hogy hallottam a legnagyobb Bloodhound Gang slágert élőben, de legalábbis a refrénjét. Egyébként az ott maradottak elmondása szerint a BHG jó durva show-t nyomott, volt Unicum ivás tölcsérből, meg színpadon pisilés és hasonlók, biztos remek volt. Ja, és volt három majomnak öltözött ember is (tudjátok, mint amilyenek a Bad Touch – gyk. a majmos – klipben vannak), akik az est folyamán a fesztiválon kommandóztak össze-vissza. Miután vége lett a PASO-nak is meg a Bloodhound Gang-nek is, kis csapatunk újra egyesült, és megkíséreltünk bejutni a Pendulumra, kevés sikerrel – a Café előtt álló tömeg látványa elijesztett minket, így végül a Jim Beam sátorban kötöttünk ki, ahol a Vamp nevű zenekar nyomta. Ők leginkább feldolgozásokat játszottak – szerintem nem annyira nagyon jól – meg funky-s témákat, volt sok fúvós meg ilyenek, de kicsit hakni-zenekar feelingje volt az egésznek. A Vamp után egyszercsak vizespóló verseny kerekedett, hát azt is megnéztük, persze csak tisztes távolból. Aztán rájöttünk, hogy hopp, a Pepsi Színpadon Macskanadrág van, ezért gyorsan átmentünk, de csak kb. az utolsó másfél számot láttuk, ami viszont épp elég is volt hogy megállapítsuk, hogy a MNG zenéje se változott sokat az elmúlt néhány év alatt. Mivel időközben a Pendulumnak is vége lett (állítólag jó volt), bejutottunk a Caféba, ahol ekkor már Palotai játszott (legalábbis a program szerint, bár a színpadig nem jutottunk el, így erről nem győződtem meg személyesen). A sátorban viszont még mindig elég sokan voltak, meleg is volt, fáradtak is voltunk, ráadásul a nap folyamán legalább 2 liter bort magunkhoz vettünk (fejenként természetesen), úgyhogy inkább elmentünk aludni, és ezzel gyakorlatilag be is fejeztük a fesztiválozást, de természetesen jövőre ugyanitt!

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.