kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

Jó, jó, tudom. Szereplési kényszerem (mozimaraton, 2 hét Wagon R+, blogkönyv) kissé már unalmas. Ráadásul pont most, mikor olyannyira elhatároztam magam, hogy külön választom a blogomon történteket a valóságos személyemtől, hogy a mindkettőnek közös szereplői rám feleslegesen meg ne orroljanak, akkor mit csinálok? Na mit? Megint elvállalok egy légből kapott, ám a fesztblogra hivatkozó felkérést, pedig ugyanúgy nem fizetnek érte egy kanyit sem, mint anno A nagy vita című és nagy Ő-vel propagált kamerák előtti párbeszédért sem, vagyis ha abból indulunk ki, hogy az idő pénz, akkor alapvetően vagyok inkább balek, mint céltudatos írni vágyó egy konfrontáció mentes közegben.

Oké. Így jártam, a puska besült - épp csak annyi a bajom, hogy ilyen vagyok. Gyakran magamat sem értem, így igazán nincs sok csodálkozni való azon, hogy értetlenül nézik működésem, mások.

Az előzmény röviden annyi, hogy szeptemberi kezdéssel valamikor újra indul szombat-vasárnaponként az MTV2-ön a méltán elfeledett BRAVO TV, mely a Kultúrház igényességi mezsgyéjét követve immáron nem csak a mainstream felületét kapargatja, de lehatol egész underground; ott aztán a felhőtlen bulizással idejét töltő tizen/huszonéves korosztálynak tudósít, slágerlistát készít, és még programot is ajánl.

Nos. Ennek egyik első (megújult!) adásában lesz közpénzből egy olyan blokk, hogy "nyári visszatekintő", azon belül is fesztiválok. És én, mint e témának rutinban erős műkedvelője, aki a partszélen folyamatosan ott állok, ülök és írok; a szerkesztők egybehangzó véleménye szerint, műsorkészítési céljaikhoz, nem csak emberileg, de sztorizásban is tökéletes személy vagyok, így fogták magukat, bátorkodtak és megkérdeztek.

A felvétel helyszínéül nem mást választottak, mint minden magyar fesztivál ősanyjának szülőhelyét, az óbudai hajógyári szigetet.

Találkozóm időpontja a stábbal szombat délután öt óra, a K-hídra felvezető részen, amiről a köcsög HÉV-pótló buszok töketlensége miatt (bezzeg a sínek mellett dolgozó embert az egész vonalon nem látni, de egyet sem!) negyedórát késtem, és ezt is csak az épp arra járó (forgatásra kíváncsi) candyktator és kicsi kocsija hathatós segítségével, aki képes volt és rendes és elém jött, a már kibontott, majd az autó ülése alá illatmintaként részben miattam kiborított sörével a kezében.

Mikor az 5 főnyi média-közalkalmazott brigádhoz odaértem, a két kamera már taktikusan forgott, hogy azok kereszttüzében a provokatív kérdéseivel jó előre felvértezett bájos riporter lányka természetemben abszolút zavart okozzon, mintha csak én szólítottam volna meg őt ott a híd lábánál egyszerű csajozási szándékkal, s nem ő ezzel a maszlag interjú-dumával engem, hogy hova is vinném most őt, ha a Szigetfeszt javában menne, melyik színpad, melyik program, melyik sátor, hogy mit nézek ki belőle?

Persze hogy azonnal egy kocsmát. A legközelebbit. Ott egy sört a nagy ijedségre, minek után ha van konkrét terve, akkor én határozott programok híján és előzékeny férfi imidzsem hozva annak nem állnék ellent és engedelmével elkísérném; ám ha neki sincs semmi ilyenje, akkor legyen egy felfedező körút, egy könnyű lófra néhány tuti biztos ponttal az ismeretlenbe, majd hajnal tájt a sátramba egy röpke betérő, csak hogy a rólam előzetesen kialakított blogtérképnek teljesen megfeleljek.

Aztán néhány perccel utánam megérkezett a riportban intellektüel szerepet előnyerő, a Wan2-nak és a Pesti Estnek koncertekről újságíróként cikkező (a riporter lány mellett) másik főszereplő, és mi hárman a kamera előtt, ők négyen a kamera mögött szép komótosan a hídon beindultunk, megismételve minden reflext, mi a fesztivál ideje alatt beidegződött...

Elsétáltunk egész a nagyszínpad előtti küzdőtér végéig. A maradék fűben fellelhető sátornyomok, megkeményedett sárrögök, csikkek, pocsolyák és az utánvéttel leszórt homok még mindig kitűnő alaprajzát és egyúttal illúzióját adták a 8 napig tartó buli minden egyes színhelyének, terv szerint törtek elő belőlünk az emlékek, az íratlan fesztivál-szabályok, a kegyetlen rossz ismerkedési dumák, hogy aztán másfél óra elteltével azt mondhassuk elég, a szalag betelt, ez 4 perc összevágott zanzára bőven elég lesz, igyunk hát a sikeres munka örömére közösen a Mokka Cukában valamit, mi hűsít, aztán menjen mindenki dolgára, véletlen sem keresztül húzva senkinek a koncepciós szombat estjét.

Ámde Mokka Cuka nem volt nyitva. Öreg idejáró csöves rókaként a benzinkút és Duna-part kombót még alternatívaként gálánsan felajánlottam, de a hirtelen szárba szökkent lelkesedésük ettől látványosan lekonyult, és inkább tova mentek Millenárisba, mert még jók a fények, s akkor egy másik anyaghoz még mini riportokat forgatnának az ott üldögélő tizenéves leányokkal - ja, ja, persze, megértettem én, csak azt nem, hogy minek ehhez a kamera?

Hogy az estém kiforratlansága miatti várakozó álláspontomban mégis úgy döntöttem, hogy életre szóló barátságunk megpecsételendőn és e bejegyzéshez illusztrációt pótlólagosan fotózva utánuk megyek oda, ahol természetesen egy percet sem dolgoztak, az végül kinek lett a pechje, nem tudom. Csak hogy kis telefonos segítséggel a Moszkva tér Bisztróban (Gomba presszó) találtam rájuk, hol már javában söröztek és kajáltak, az a biztos, de legalább az itt együtt töltött időnk alatt érthetően elmagyarázták nekem azon stílusjegyeket, melyeket keverve én is magamon hordok, éljen-éljen, de jó nekem, e definíciók alapján eztán könnyen eldönthetem, ki indi, ki emo, ki anti-emo, ki díszpinty, ki csak szedett-vedett ötvözet, és mi zajlik a lelkükben, és ehhez képest természetesen azt, hogy én ki vagyok?

Egy 15 perc hírnévre megint ácsingózó kitűzős blogger, aki újra elárult magáról valamit? Uhh. Szánalom.

Eddig 1 komment érkezett ()

• 1.  harry
  2007. 09. 06. 1:26

  Nagyon tetszett a sztori, kőkemény tanulság. Ilyenekkel soha többé semmit. Nagyon gáz. Jó hogy megírtad.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.