A szerk. (34)
Ajánló (887)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (12)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (40)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (18)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)Programkényszer!!! Menni kell, menni kell, hajt egy belső tatár, buzdít, minél több élményt megélni: mozit, színházat, koncertet... és a hajónaplóba mindezt megírni, mert akinek esze nincs, legyen notesze, hogyha az emlékek falhoz állításának eljő a napja, legyen miből idézni.
Hogy a játék? Mellyel fesztiválbérletet lehet nyerni, számít-e? Ugyan már. Van aki úgy ismer?
Tegnap színházba invitált a csajom, hogy ne csak a bulik, vad tivornyák, meg a szex... Bár nem értem mi baja a kínálattal, de mert azt mondják, a változatosság is gyönyörködtet, engedtem a kísértésnek - elkísértem.
Elkísértem a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hevesi Sándor termébe.
Itt is az operett-musical szakosok III. évfolyamának szakmai vizsgájára
neveztünk be, akik állítólag saját maguk kereshették ki, hogy a
színpadra milyen darabbal lépnek, így a kortárs lengyel drámaíró:
Slawomir Mrozek - Özvegyek című kétfelvonásos abszurdjára esett a választásuk.
A közönségben szinte csak fiatalok ültünk, egymás mögé hordott székeken, mint egy nyolcvanan. Kezdés előtt a férfiasan szigorú rendezőnő még kiadta az utolsó utasításokat, aztán szétnyílt a függöny, és megkezdődött egy szürrealista vízió, melyben két férfi és két nő próbálja elkerülni a találkozást az elkerülhetetlen halállal.
A történet helyszíne egy kávézó, 3 kerek asztallal. A két szélen külön ül két egyforma karakterű frissen özvegyült nő visszafogottan szomorkodva. Néha megjelenik köztük egy "Csengetett, Mylord?" típusú pincérfiú (szerepét lány alakítja), aki azon túl, hogy nekünk, a nézőknek kifelé is magyaráz, még az események alakulását is befolyásolja, ha azt ő éppen unalmasnak, vagy sehová nem vezetőnek találja. A két özvegy hamar abszurd párbeszédbe kezd hasonló sorsuknál fogva, persze férjeik halála a téma. Néha felzaklatják egymást, néha egy-egy süteménytől ideiglenesen lehiggadva tyúkeszükkel egy közös csapáson csak előrejutnak, mígnem rájönnek, hogy megboldogult hitveseik keresztbe csalták meg őket, és egymást ölték meg - párbajban. De akkor most kiért is küzdöttek? Kiért is haltak meg? Hogy találkoztak? Kinek kell féltékenynek lennie kire? Összegeztek, számítottak, fejtegettek, eredményre jutottak: nem is ők, hanem egy 3. nő, a harmadik özvegy lehet mindennek az oka, a kapocs, avagy nem csak feleségként, de szeretőként is megcsalattak. Hálleluja!
A második felvonás visszarepít minket az időben. Itt még élve látjuk a kávézóban az elhunytakat, amint kisgyerek módjára azon vitatkoznak, hogy kié legyen a középső asztal, amit a pincér egyiküknek sem ajánl - saját egészségük érdekében -, de természetesen rá senki nem hallgat.
A két férfi totális ellenpólusa egymásnak. Egyikük erőből gondolkodik, tipikus hirtelen haragú vadbarom, a másik meg egy önelégült "fontos ember", akinek túl modoros viselkedése miatt az arcába bárki belemászna. Amikor is belép közéjük főszereplőnek a 3. nő, a fátyollal letakart haláldáma, és nem szól semmit. Soha. Arca helyén koponyát sejtünk, ami a férfiakat még így is megbabonázza, s innentől a férjek küzdelme átcsap a titokzatos özvegy kegyeiért való versengésbe, egy vége láthatatlan szájhősködésbe, a fel nem ismert haláltusába.
A pincér többször próbál tompítani, de a történetre itt már semmi direkt hatása. Előkerül igaz kiábrándult arca, hogy gyűlöli a vendégeket, s emiatt menekül fantáziája az állatvilágba: "szeretem nézni, ahogy a majom banánt eszik" - égető tűz ez az irónia.
A férjek párbajra kelnek, és ahogy azt az első felvonásból sejteni lehetett, mindketten meghalnak. Kicsit persze másképp, mint gondoltuk... Ez lenne a 3. özvegy fintora?
Mikor otthagytuk a színháztermet, nem egészen értettem, hogy mi van. Mit akart a szerző? Hol az a hírhedt torz tükre, amiben megláthatom magamat? Jellemtelenség, hazudozás, kettős élet, ostobaság... Lehet hogy korhű, lehet hogy hiteles a színészhallgatók előadása, de azt kell mondanom, szerencsére nem nekem szólt a darab.
)A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.