A szerk. (34)
Ajánló (887)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (12)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (40)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (18)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Én
pont így voltam csütörtök este a New Cool Collective-vel és az Amsterdam
Klezmer Banddel. Bár mindkét banda járt már a Szigeten, nem láttam még őket
élőben. Az A38 lépcsőjéről lepillantva a mélybe, elsőre kicsit megrettentem,
mert látszatra óriási sor állt a ruhatár előtt. Mintha annyian lennének
kíváncsiak a fellépőkre, hogy idáig kilógna a tömeg. Aztán persze kiderült,
hogy csak illedelmesen vár mindenki, hogy letehesse a kabátját. Hollandon és
angolon kívül csak elvétve hallottam magyar szót – honfitársaimat persze
egyetlen mondat nélkül megismertem törtető tolakodásukról.
Kabát le, Orrbárban sör (ahol is kellemes félházas állapot uralkodott), és Nagyterembe be. A színpaddal szemben, a nézőtér bal oldalán pár sornyi széket is kiraktak idősebb külföldi koncertlátogatók számára. Kedves ötlet, csak azzal nem számoltak a szervezők, hogy már az első koncert vége felé annyian lesznek a színpad előtt, hogy ülve semmit sem lehet látni.
Fél tíz körül kezdett az elsőként játszó New Cool Collective, és másfél órán át pörögtek, mint a motolla. Előadásuk alapja sok nóta estében egyfajta virtuóz latinos alapú jazz volt, ami önmagában is érdekes lett volna – hollandok túlfűtött mediterrán ritmusokkal, hello mi? Erre az alapra azonban úgy pakolták rá a funktól kezdve a monomán orgonaszólón keresztül a tombolásra ingerlő bluesszólóig szinte mindent, hogy öröm volt hallani. A közönség jól vette a lapot, a nyolc zenész gyorsan rávezette az embereket zenéjükre. A gitárost és az énekest kivéve rövid időre minden tag átváltott saját hangszeréről némi kongázásra, és semelyikük sem vallott szégyent. Hamar táncba lendültem én is, az öszvér dallamok és ritmusok kimosták belőlem a napi fáradtságot. Az énekes arcán az első két szám után szinte folyamatosan cápavigyor feszített – kivéve persze, amikor énekelt vagy a szaxofont fújta. Kiderült, hogy éppen a nyolcadik lemezük vár megjelenésre, küldtek számokat minden ismerősnek és példaképnek, közben pedig felírtam őket magamban a beszerzendő zenék listájára. Az Új Lazák nemcsak, hogy jól kezelték a hallgatóságot, hanem érezhetően ők is egyre jobban élvezték a koncertet. Az utolsó előtti-előtti számnál az énekes bemutatta a kollektíva tagjait, amit nagy taps és üdvrivalgás fogadott. Sajna mire az közös színpadi és színpad előtti révület bekövetkezett volna, vége volt előadásuknak. Remélem, hogy jönnek még felénk, ha már kb. négyszer jártak erre.
Az Amsterdam Klezmer Bandre várva a lehetőségekhez mérten visszaszáguldottam az Orrbárba egy kis pihenőre. Pont találtam egy helyet, ahol leülhettem, és biológiai órám rövid szemlehunyásra kényszerített. A gyorsnak induló pislogás majdnem a végtelenbe nyúlt, mert mikor kinyitottam a szemem, meglepően nagy csend fogadott. Telefonom óráját sasolva derült ki, hogy épp fél órára csuktam be a szemem, és pár perc múlva éjfélt kongatnak. Visszasétáltam a Nagyterembe, de az együttes sehol sem volt még, így ismételten némi folyadékot vettem magamhoz, majd türelmesen várakozó álláspontra helyezkedtem. Álldogálás közben néha ismét hosszabb percekre behunytam a szemem, így nem is tudom, mikor kezdődött el a második koncert. Amire nem volt kár várni, mert olyan balkáni és cigány zenével vegyített klezmert hallottam tőlük, hogy csak na! Hamar magamhoz tétem, aztán a koncert kezdete után nem sokkal kiestem az időből, és csak a muzsikát hallgattam csukott szemmel. Ők meg csak fújták és nyomták, a zene úgy áradt belőlük, mintha nem is akarnák abbahagyni. Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyi ideig játszottak, de sokat, és iszonyat jól. Én pedig válogatott svédtorna-gyakorlatokat végezve utaztam a zene hullámain, és már rég elfeledtem, hogy pénteken melóba kell mennem. De ennek a koncertnek is vége lett.
Kisodortattam magam a jónéppel a kabáttárolóig, öltözködés után pedig a már megszokott módon átsétáltam a Petőfi-hídon, legvégül jót aludtam hazafelé az éjszakai buszon. Utamat most nem zavarták meg extra kalandok. Otthon lemostam magamról a füst és a zene utolsó maradékait, aztán melózni mentem. Nem voltam friss a pénteki nap folyamán, de két ilyen koncertért megérte.
)A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.