galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

Tehát Tues-DIE Reboot, az új helyszínen az első, a fellépők a Renegades, a Stereochrist, végül a Wackor. Kb. negyed tízre értünk le, ekkor mintegy 25 ember lézengett az alagsorban (hol máshol?) berendezett klubban, ebből olyan 22 főt tettek ki a fellépők, szervezők, és a barátnők-barátok. Kezdtem megijedni, hogy ez is ilyen furcsa buli lesz, ahol egyenesen kínos végignézni a zenekarokat annak ellenére, hogy mi legalább vettük a fáradtságot, és lejöttünk. Szerencsére tévedtem, nem is tudom, hogy gondoltam, hogy az igazi underground arcok 10 óra előtt mennének szórakozni. Félreértés ne essék, ebben nincs semmi gúny, csak kicsit logikátlannak tartom ezt, mivel másnap a többség ugye dolgozik, stb.

Érkezésünk után nem sokkal csapott a húrok közé a Renegades nevű, számomra eleddig ismeretlen formáció. Meg kell, hogy mondjam, nem hagytak bennem túl mély nyomot. Olyasmi zenét játszanak, amit esetleg az autódban szívesen hallgatsz feltekerve, miközben 160-nal repesztesz az országúton, de ahhoz kicsit kevés, hogy felfigyelj rájuk élőben. Alapvetően nem volt különösebb probléma, jött egy gitártéma, rá rappes vokalizálás, a dobos úriember eléggé összefogta a csapatot, de valahogy mégis hiányzott a számokból az a megnevezhetetlen dolog, ami egyedivé, karakteressé tenné őket.

Eközben 7-8-szorosára duzzadt a nézősereg, jelentős részük zenész, de azt hiszem, ez senkinek nem okoz túl nagy meglepetést ezekben a körökben. A hangosítás sajna kicsit elmaradt az átlagtól, ez főleg Wackorék performanszára ütötte rá bélyegét, de erről majd kicsit később. A Renegades jó háromnegyed órás zenélgetés után átadta a terepet a Stereochristnak, a sűrű pakolás közepette pedig rávettem magunkat egy kisebb alkoholizálásra. Miután kikértem a két Bacardi-kólát, szép lassan realizáltam, hogy itt kortól és nemtől függetlenül mindenki sört iszik. Gáz. De ez van, nem szeretem a sört, na.

Stereochristék még egy kis introval is készültek, ebben a pillanatban mindenki felpattant a helyéről és a színpad elé vonult, köztük mi is, viva la csordaszellem. Első és utolsó alkalommal a Kék Yukban láttam őket pár szám erejéig, akkor nem jött át annyira a zenéjük, most viszont egyből megfogtak. Valamiért olyan energikusság áradt belőlük, még ezen a kis színpadon is, amit tanítani kellene. Mind profi zenészek, az az egy gitáros egymagában úgy szólt, mint más bandában két és fél, iszonyat jó témákat hozott, középtempós-néholdoomos stílusban, ám ez utóbbi esetben sem a végzeté volt a főszerep, sokkal inkább a szórakozásé. A basszeros pontosan ott villantott, ahol azt kell, ugyanígy a dobos emberke, az énekes-frontember pedig énekelt és frontemberkedett... de nem akárhogy! Akarva-akaratlanul magához vonzotta a tekinteteket, együtt élt a zenével, nem csak úgy odaállt és énekelt, mint ahogy azt sok helyen látni. A hangjában pedig ott volt az a mocsok, ami abszolúte beleillett az amúgy sem túl finomkodós koncepcióba. Osztatlan sikert arattak a körünkben, egyszerűen 100%-osak voltak. Remélem, az új albumon érződik majd ez az energia, az eddigiek ugyanis valahogy elsétáltak mellettem, ezért is okoztak ekkora meglepetést.

(Direkt nem írtam magáról a zenéről, csak azt a pár agyonkoptatott jelzőt tudnám felhozni, amiket már annyiszor hozzájuk kapcsoltak, ez pedig felesleges. Inkább menj el a legközelebbi koncertjükre és hallgasd meg őket!)

A fellépésük közben a nem túl népes társaságunk 3 fősre duzzadt, mivel megérkezett egy lakótársam is, fiú létére vékony Davidoff cigarettát szívva, további Bacardi-kólákat kortyolgatva, azt hiszem, vitathatatlanul mi néztünk ki a legmelegebbeknek. Sebaj.

Wackor. Itt valami nagyon el lett cseszerintve a hangosításnál, főleg ami az éneket illeti, ebből sajnos nem sok jött át. Ezt leszámítva zúztak rendesen, egy ennyi ideje működő együttesnél pedig kár arról beszélni, hogy mennyire együtt vannak a zenében. Mondjunk a basszeros emberkét kiemelném, ő igazán hozta a showt, bár ki más hozta volna ebben a minimáls-formációban, ugye. Szeretjük az ilyen zenéket, de a hangosításon tényleg sok minden múlik, és ezúttal nem vált előnyükre. Ha a SC 100%-os volt, akkor ők 95%-osak, a kontraszt miatt nem alkottak olyan nagyot, de egyben nem is volt velük semmi baj, sőt. Pörgős, néhol groove-os, néhol belezős, dobosvokálos, szóval egyedi. Azt azért megjegyezném, hogy a hétköznap éjfél utánra elnyúló zenélgetés nem tett túl jót a népsűrűségnek sem, még egy érv a korábbi kezdés mellett.

Végezetül említsük meg, hogy folytatódik a nemi eloszlással kapcsolatos tendencia, azaz most is rengeteg lány mozgott a nézőtéren, éljen, éljen, csakígytovább!

Eddig 5 komment érkezett ()

• 1.  monosatan
  2008. 02. 28. 15:05

  köszönjük az elismerést, örülök, hogy meggyőztünk végre:-)
  amiért kommentelek: a Renegades egy Rage Against The Machine tribute zenekar volt, csak ratm dalokat játszottak. mármint ha jól emlékszem:-)

• 2.  brucewayne
  2008. 02. 28. 16:15

  a hazai zkr-ok közül nekem a Stereochrist az egyik nagy kedvenc: sztem simán világszínvonalú muzsikot toltok (szembenyalás OFF ;)))

• 3.  monosatan
  2008. 02. 28. 16:38

  most kifejezetten jól esik az önértékelésemnek:-)
  amúgy az estéről, a blogomon olvashatjátok az én verziómat:-)

• 4.  black.flame
  2008. 02. 28. 17:13

  huhh hát kicsit para, hogy a ratm-t nem ismertem fel, bár nem vagyok egy kifejezett rage-fan :)

• 5.  monosatan
  2008. 02. 28. 17:15

  én is csak a híresebbeket ismertem fel, de a nálam okosabbak elárulták a titkot.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.