galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

A Másfél hamvaiból kikiált: idén először élőben! Beszarás. Odáig vagyok a muzsikájukért, hogy még George Clooney oszkár-jelölt sármörködése után is volt kedvem 4 emeletnyi lépcsőt mászni a Corvintetőre, noha a hely ritka szar megnyitó buliján tavaly még azt hittem, ha legközelebb oda valaki felcitál, akkor azt akkora svunggal lököm le onnan a mélybe, hogy összeszalad nem csak a Blaha Lujza tér népe, de még a metróban utazó közönség is.

Mondjuk nem kicsit csábított a csütörtöki partiban az is, hogy ingyébe kerül. Vagyis egész a bejáratig ekképpen véltem, mert hiába toltak a város különböző pontjain részletes műsorprogramot a kezembe, olyan számukra lényegtelennek tűnő információt, mint hogy belépőjeggyel lehet csak bemenni, nem tűntettek fel rajta, rajta; még jó hogy nem szakadt le alattuk a pajta.

Na jó. 800 forint sem sok annyira. De azért mégis. Illene a panoráma király multi kult kocsma tulajnak minimált előre tájékoztatnia, vélem ezt kissé naivan, mikor kezemre ragasztották a neonzöld papírkarszalagot, s beléptem a tutiba.

Tuti ha mondom, mert mióta nem jártam itt, nagy változást eszközöltek a térben, lett most belőle bőven. Mintha befedték volna az eget... Illetve rá kellett jönnöm, hogy dehogy, csak alatta bérbe vehettek még egy teljes szintet, így rögtön téliesítették azt, amit eddig az időjárástól csak erős függőségben, pont hogy nem lehetett.

Igényes, nagy, kellemes. Gyorsan megtámasztottam a pultot, mintha csak innék, pedig teljes józanságban vártam egyik kedvenc honi együttesemet, akiket még valamikor a 10-12 évvel ezelőtti középiskolai mulatozásaim alkalmával szerettem meg, hiszen annyira, de annyira különböztek minden trendtől, hogy különcségük már önmagában is megérdemelte volna kiemelt figyelmemet. De még ott volt az a tempó! Az a lendület! Az a sodrás, ami magával ragadt és nem eresztett, mi több ütemes lábdobogásra, sőt néha már tánc szerű lépésekbe kényszerített.

Szövege semmi? Az igaz. Csak a zene! Zérus fülbemászó refrén, sálálálá, pábábábá, mi könnyen megjegyezhető slágereket kovácsolna a dalokból, hogy esetleg a zenekart populárissá tegye, így maradnak ők egy örök underground csapat, akik bár nyelvi akadályaik nélkül nemzetközileg szólnak, a fellépéseikből mégsem tudnak s élnek meg tehetségükhöz mérten.

Azért a 17 éves zenei múlt mégis csak valami. Annyira pont elég, hogy majdnem megtöltse a 200-300 főnyi befogadóképességet, s ahhoz is elég, hogy corvintetőtől talpig mozgassa meg a jelenlevőket - köztük a sor végén engem.

De hogy ezek milyen hülyék lehetnek?

Másfél óra játék (érted?) után, miben volt Lengyel, Angyaltojás, Varjú, Dub in da Bath, és Veseszörp, csak hogy néhány beszédes dalcímet említsek, egy segítőkész BKV munkatárs aggódásától kísérve még épp elcsíptem az utolsó metrót, némi visszamaradt fülzsírmetsző szaxofon szólammal a fejemben...

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.