galéria
kommentek
kategóriák
címkék
friss bejegyzések
nagy fehér legenda


Igénytelen kis hosszú hajú pöcs voltam még, határozottan emlékszem, 1996-ban, amikor is a nyári napsütésben ott a Szigeten, a nagyszínpad előtt pogózás közben egy durunggal leütöttek. Valami punk, aki szerint én túlságosan keménykedtem. A kurva anyját! Simán elfeküdtem...

Tökéletlen képben voltam, de legalább eszméletem nem vesztettem. A tényállást egy mezei balesetként elkönyveltem, s bár vérzett a fejem, úgy gondoltam, mintha mi se történt volna felkelek, adok kicsit én is az arcára a gyereknek, persze csak ahogy a Moby Dick ritmusa megkívánja.

Bosszúszomjas barátaimnak köszönhetően ez a Sziget aztán kicsit másképp alakult, mint elterveztem: nyomozás, verés, sátorszaggatás, baleseti ügyelet, rendőrség, feljelentés, bíróság - kinek hogy, s mindez ezért. Kár. A Moby Dick metál!

Akkoriban nem is hallgattunk nagyon mást a magyar előadók közül, csak Tankcsapdát, Akelát és Moby Dicket. Ők voltak a zenei triumvirátus! Koncertekre kísértük őket, kívülről fújtuk üvöltöttük dalszövegeiket, s levezettük a küzdőtéren kamaszkori feszültségeinket. Erről szólt.

Szabadság, buli, lázadás.

Ma már nosztalgiával tekintek vissza azokra az időkre, s vállalom, hogy ez is formált, hatott rám, s emiatt is lettem olyan, amilyen. Ezek a férfiak már több mint 20 éve teszik a színpadi dolguk, szolgálnak ki generációkat, s adnak erőt és hitet a fiataloknak a küzdelemhez, így tiszteletem jeléül merészelek vállalni most egy bátrat, április 22-én ha esik, ha fúj, a ZP-ben én megnézem őket.

Legendák ők, ha mondom... Gyertek!



Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.