A szerk. (30)
Ajánló (701)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
EFOTT (7)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (19)
Free Fest - TOTAL (6)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (34)
Heineken Balaton Sound (67)
Interjú (33)
Komolyan szeretjük (25)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (412)
PAFE (5)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (19)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (88)
Szerzőink (37)
Sziget Fesztivál (452)
Színház (35)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (12)
VOLT Fesztivál (69)
Zöld Pardon (42)
Ünnepi bőrjakóm nem illet a beZöldült képbe.
Bár széles felsőtestet kölcsönzött nekem széles válltömése, a
bejáratnál motozó Szekuricsikkel még akkor sem mentem ki megütközni a
térre, mikor azok az utolsó gyorséttermi falatkáink elköltésébe
kötöttek hivatástudón bele, még jó hogy azt a jó édes anyját tokaji furmintot nem dobatták ki, amit gyomromban, a ruha alatt becsempésztem...
Mert így készültem én, épületesen, az ismét esélyes sokkra, mit élményben a kiscsillagos nyitónap adott nekem. A szombat lévén hatványozott tömegre, az EMOlúció kis/nagy követeire, a "de 11 órára itthon légy!" szülői ukásszal ellátott gyerekekre.
Elvárás
nem sok, félelem annál inkább mardosta érzékeny lelkem. Ehhez képest:
szeretet, béke, egyetértés; fél kilenckor semmi sor, benn laza félház a
húszas éveik felé húzó átlag kormeghatározó szinttel, mitől máris olybá
tűnt ez az önkényes játszótér, párdon: Pardon, mint régen, egy kellemes
koncertszigetnek a főváros pezsgő vérkeringésében.
Szépen.
Előre vonszoltuk nyamvadt testünk, hogy rázzuk a fesztelen zene ritmusára. Az alávalót a Vad Fruttik fantázianevű vidám hatosfogat húzta - akinek nem bőre, bújjon ki belőle -, elmehibbant frontemberük: Marci, szelíd hülye, aki a Gusnál tett mélyen felszínt szántó MSN-interjújában magát és a zenekar tagjait egyszer így jellemezte:
"Hogy mindig hiperaktív vagyok e? Hát társaságban általában igen. Magamban néha-néha ugrálok egy-egy jó zenére, meg szoktam léggitározni is, meg grimaszolok a számítógép előtt. Miközben írok, magyarázom is. A Zolika a dobosunk, nagyon sokat tud inni, ő a legviccesebb ember akit ismerek, például be tudja gyömöszölni a heréit és a kukiját egy 2 decis műanyag pohárba. A Gyuszkó nagyon szeret búsulni, folyton várja az igazit, a zenekarban a Párduc néven fut, mert egyszer megijedt az ablaktörlőtől. Ezt nem akartam elárulni, de télen egyszer harisnyát vett a nadrágja alá. :-) Kaszi a basszusgitáros, aki nem bír olyan sokat inni, mint a Zoli, mert egy dabasi koncert után, úgy viselkedett, mint egy gorilla, alig bírtuk az autóba gyömöszölni, aztán kihányta azt a sok finom házipálinkát, és hazáig lógott a feje a letekert ablakban. Hű, de büdös volt. Gergő rengeteget cigizik, de tényleg olyan sokat, hogy talán még a szendvicseibe is dohánylevelet rak, ja és kurvára csendes, inkább a gitárjával kommunikál. Mondjuk velem szokott beszélgetni, de csak ha négyszemközt vagyunk."
Háromnegyed kilenckor kezdtek. S rögtön úgy tűnt, leolvasható volt az arcukról, hogy nagyon komálják ezt az MR2-Pefőfi / MTV hozadék népszerűséget, azt hogy ennyi sok ember kíváncsi rájuk, mit mikor először gitárt vettek anno a kezükbe, elképzelni se mertek. És ezért ők megküzdöttek! Ez az érzés mindennél szebb, s most már minden új dal egyre inkább célt ér, hisz egyre nagyobb közönség figyeli őket.
Sorra csendültek fel a régi slágerek. Meg az olyan ősiek, avagy annyira újak, melynek szövegezése számomra idegenül zengett, egyikben pl. a Halál kopogtatott házuk ajtaján, mint edényekkel házaló ügynök, de ők bezzeg feltekerték a hangerőt, hogy ne hallják, mert ők ugyan be nem engedik, nem vesznek tőle semmit, s ettől ez überbrutál áttétes költői kép, vagy mi?
A szülinaposoknak meg jutott Sárga Zsiguli, bár a konzervatív prozódia szerint ilyenkor "nem kell berúgni", viszont zacskó szotyit dobni a színpadra ér, Marci köszönte a magvas témát, nem volt sértődés, hogy jaj, el is találhatta volna a befáslizott kezét, inkább kibontotta és elhintette, így ha sárga fejjel napraforog legközelebb a közönség, akkor ezért; Africana csoki nem repült.
Ellenben Rióba a képzeletem megint? "Kaján lányok, lüktetés, szamba, szex, mély süppedés, Hé, lehet, hogy voltam, oh, tavaly Rióban." Mi attól volt egy véletlen folytán kőkemény, hogy rövidre a nótára rá ott termett egy lány, egy régen idegenvezetőm, egy ifjú feleség, akinek 2001-ben én voltam a "problémás utasa", akitől ellopták pénzét és útlevelét, ezért le kellett szakadnom a Peruba továbbtartó csoporttól, s ottmaradnom Rióban, ahol ez eset történt...
A dobost idézve: "I am OK!". S egy jó kis Jazz, mint levezetés.
)képek :
www.szorfdeszka.hu/2008/0510vf/
videok:
www.youtube.com/spamdog1
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.