kommentek
galéria
kategóriák
címkék
friss bejegyzések
tutti frutti
apuska | 2008. május 11. 13:15 | Zöld Pardon | apuska, beszamolo, vad fruttik, zp | 1 komment


Ünnepi bőrjakóm nem illet a beZöldült képbe. Bár széles felsőtestet kölcsönzött nekem széles válltömése, a bejáratnál motozó Szekuricsikkel még akkor sem mentem ki megütközni a térre, mikor azok az utolsó gyorséttermi falatkáink elköltésébe kötöttek hivatástudón bele, még jó hogy azt a jó édes anyját tokaji furmintot nem dobatták ki, amit gyomromban, a ruha alatt becsempésztem...

Mert így készültem én, épületesen, az ismét esélyes sokkra, mit élményben a kiscsillagos nyitónap adott nekem. A szombat lévén hatványozott tömegre, az EMOlúció kis/nagy követeire, a "de 11 órára itthon légy!" szülői ukásszal ellátott gyerekekre.

Elvárás nem sok, félelem annál inkább mardosta érzékeny lelkem. Ehhez képest: szeretet, béke, egyetértés; fél kilenckor semmi sor, benn laza félház a húszas éveik felé húzó átlag kormeghatározó szinttel, mitől máris olybá tűnt ez az önkényes játszótér, párdon: Pardon, mint régen, egy kellemes koncertszigetnek a főváros pezsgő vérkeringésében.
Szépen.

Előre vonszoltuk nyamvadt testünk, hogy rázzuk a fesztelen zene ritmusára. Az alávalót a Vad Fruttik fantázianevű vidám hatosfogat húzta - akinek nem bőre, bújjon ki belőle -, elmehibbant frontemberük: Marci, szelíd hülye, aki a Gusnál tett mélyen felszínt szántó MSN-interjújában magát és a zenekar tagjait egyszer így jellemezte:

"Hogy mindig hiperaktív vagyok e? Hát társaságban általában igen. Magamban néha-néha ugrálok egy-egy jó zenére, meg szoktam léggitározni is, meg grimaszolok a számítógép előtt. Miközben írok, magyarázom is. A Zolika a dobosunk, nagyon sokat tud inni, ő a legviccesebb ember akit ismerek, például be tudja gyömöszölni a heréit és a kukiját egy 2 decis műanyag pohárba. A Gyuszkó nagyon szeret búsulni, folyton várja az igazit, a zenekarban a Párduc néven fut, mert egyszer megijedt az ablaktörlőtől. Ezt nem akartam elárulni, de télen egyszer harisnyát vett a nadrágja alá. :-) Kaszi a basszusgitáros, aki nem bír olyan sokat inni, mint a Zoli, mert egy dabasi koncert után, úgy viselkedett, mint egy gorilla, alig bírtuk az autóba gyömöszölni, aztán kihányta azt a sok finom házipálinkát, és hazáig lógott a feje a letekert ablakban. Hű, de büdös volt. Gergő rengeteget cigizik, de tényleg olyan sokat, hogy talán még a szendvicseibe is dohánylevelet rak, ja és kurvára csendes, inkább a gitárjával kommunikál. Mondjuk velem szokott beszélgetni, de csak ha négyszemközt vagyunk."

Háromnegyed kilenckor kezdtek. S rögtön úgy tűnt, leolvasható volt az arcukról, hogy nagyon komálják ezt az MR2-Pefőfi / MTV hozadék népszerűséget, azt hogy ennyi sok ember kíváncsi rájuk, mit mikor először gitárt vettek anno a kezükbe, elképzelni se mertek. És ezért ők megküzdöttek! Ez az érzés mindennél szebb, s most már minden új dal egyre inkább célt ér, hisz egyre nagyobb közönség figyeli őket.

Sorra csendültek fel a régi slágerek. Meg az olyan ősiek, avagy annyira újak, melynek szövegezése számomra idegenül zengett, egyikben pl. a Halál kopogtatott házuk ajtaján, mint edényekkel házaló ügynök, de ők bezzeg feltekerték a hangerőt, hogy ne hallják, mert ők ugyan be nem engedik, nem vesznek tőle semmit, s ettől ez überbrutál áttétes költői kép, vagy mi?

A szülinaposoknak meg jutott Sárga Zsiguli, bár a konzervatív prozódia szerint ilyenkor "nem kell berúgni", viszont zacskó szotyit dobni a színpadra ér, Marci köszönte a magvas témát, nem volt sértődés, hogy jaj, el is találhatta volna a befáslizott kezét, inkább kibontotta és elhintette, így ha sárga fejjel napraforog legközelebb a közönség, akkor ezért; Africana csoki nem repült.

Ellenben Rióba a képzeletem megint? "Kaján lányok, lüktetés, szamba, szex, mély süppedés, Hé, lehet, hogy voltam, oh, tavaly Rióban." Mi attól volt egy véletlen folytán kőkemény, hogy rövidre a nótára rá ott termett egy lány, egy régen idegenvezetőm, egy ifjú feleség, akinek 2001-ben én voltam a "problémás utasa", akitől ellopták pénzét és útlevelét, ezért le kellett szakadnom a Peruba továbbtartó csoporttól, s ottmaradnom Rióban, ahol ez eset történt...

A dobost idézve: "I am OK!". S egy jó kis Jazz, mint levezetés.



Eddig 1 komment érkezett ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.