galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

(folytatás innét: horrOrrfű peca 2008#1 - érted?)

A reggeli nap fél 10 környékén érte el megint azt a szöget, mikor a fák lombjain át sátorponyváig hasított, megteremtve azt az áloműző trópusi fílinget, hogy mást sem kívántunk, csak árnyékot és folyadékot, na jó, talán még néhány pálmalevéllel legyező néger rabszolganőt, akik a kedvünkért bármire hajlandók.

„Azt skubizd! A szomszéd lányok már kora reggel hajvasalnak! Nagyon gyanús!” Ezek szerint (is) elérkeztünk az utolsó Orfű-naphoz, amikor már minden fegyvert be kell vetni a cél érdekében, kiiktatni a véletlen faktort, és szépnek lenni, hódítani, ismerkedni, mert ugye a válogatott programok mellett - bajusz alatt súgom - egy fesztivál erről is szól.

De mit tegyünk mi? Merült fel azonnal a magától értetődő kérdés, hiszen a mi toaletünk szinte még most is tökéletes: a napszemüveg orra kész, hajunk szabadkötésű, kezünkben gyógysör, túl vagyunk egy pólócserén (egymással); hej, de hónaljtájt már szikrányit bepálltunk, szag ellen jót tenne egy fürdés.

Fürdeni? Ezen a ponton nyafogtam egy kicsit, hiszen be volt a sátorba készletezve egy raklap nedves törlőkendő, mindamellett hátizsákomban a sziszegős szappan is ott ficegett. Végül a társaság meggyőzött. Egyetlen hathatós érvük állt szemben az enyémmel, miszerint nem a bizonytalan minőségbesorolású zuhany alatt akartak luxus higiénia igényüknek áldozni, hanem odalenn a tóban, fürdőruhás csajokat nézegetve, fényre érzékeny békaénekre bőrünket barnítva.

Enyhén másnaposan belefulladásunk kockáztatva 19-re lapot húztunk. Mi baj lehet?
Két pingponglabda testű lány mellett, akik nem voltak szépek, de legalább megkerülhetetlenek, látványos metakommunikációba kezdtünk, vagyis törülközőink gondosan elsimítva lefektettük, jelezvén, hogy arra a darab földre innentől maradásig igényt tartunk. Majd csendes sziesztát hirdettünk, 4-5 órányi méregtelenítést, amíg csak csobbangatunk, napozgatunk, friss forrásvizet szürcsölünk, és David Attanborough-sat játszunk...

Az alaptáborba való visszatérésünkkor, szerencsére, minden a szokásos sörrel a kézben aktív pihenő üzemmódra váltott. Egyik oldalról szólt az igényes zenével előrukkoló Harmada, másik oldalról a ritka lelkes eSKAbbe, egy olyan őrült harsonással, aki rendszeresen lefutott hatást vadászni a közönség lassan gyarapodó soraiba, úgy hogy valakit magának kiszemelt, de szó szerint, és eszelős tekintettel közelített felé, amíg a hangszerszámja engedte. Ja! A dobos meg fogta magát, és a begyakorlott show elemeket mellőzve hátraesett. Lezúgott a színpadról, puff, eltűnt, társai meg vele mit sem törődve folytatták a dzsemborit, szakadatlan produkcióval bevárva a ritmusszekcióst - nálunk a tehetségkutató sátorban ők nyertek.

Lovasi András mindeközben és ezt megelőzően is, mindenhol ott volt, mindenütt feltűnt. Látszott rajta, hogy most e hosszú hétvégén ő a fő-fő rendezvényfelelős: önkéntesekkel, dolgozókkal, hangosítókkal, zenészekkel cseverészett, és szerény fiatalember módjára érdeklődött, mit tud még vagy hogy segíthet?

És itt most dupla karfa, kapaszkodás!: két személyes egyenlet. Egy DJ és egy MC. Készek voltak, még műfajukhoz is lehet hogy értettek, de hogy hogy reppelték be maguk egy alterfesztre? Dózi és Lincoln, akik egy szebb pillanatukban Csokis Tibi youtube sztártól idéztek!

A most következő dalszöveg részlet csak illusztráció, mert amelyek után céltudatosan kutattam, a neten való hosszas keresgélés után sem találtam meg:
„Piros tetőt dobtam a házamra, hogy a tetőről is meglásd te drága, tudja azt hogy én alatta lakom, virágillat száll be az ablakon.”
Egyszerre sokkolt és kápráztatott az előadás minket. Megdöbbenve ültünk a domb végiben, és próbáltuk kihallani az itt-ott nyomelemekben megcsillanó költői kvalitást, sőt, néhol rákontrázni egy még frappánsabb rímmel, így teremtve magunknak hosszú izgalmas perceket.

Perverzió volt ez a javából, "mint sajtreszelővel rejszolni, enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas" (Ford Fairlane), különleges koncertélmény, így nem voltunk restek Akkezdet Phiai (hol vannak ilyenkor a Végzet Lányai?) és az NKS közös produkcióján is csöppet maradni, röhögni azon, ahogy 3+1 igazi hívő félrebillentett baseballsapkában emelgeti az ég felé a kezét, és ott, ahol bírják a tempót, a fellépőkkel együtt szavalják a gengszter hiphop-ot, vagy mit?

Sírni azért nem akartunk, a tegnapi nap vicces tapasztalataiból ihletet nyerve a Jéger sátorban kárpótoltuk magunk nevetéssel, - a stand-up comedy aktuális sztárjainak (Kiss Ádám, Beliczai Balázs) folyamatos aranyköpés szintű megszólalásai egyszerűen mindent vittek.
Annyira hülyék. És a kamerától, mint a tűztől félnek! Vajon melyik hordja a tarsolyában a legtöbb humorklisét, s hány óra nettó anyag jönne ki belőle?

Érlelődő rutinnal bukdácsoltunk át a nagyszínpadhoz Heaven Street Seven-re. Mikor ismételten sikerült megállapítanunk, hogy Orfű nem az Alföld - itt botladoznak a zergék, a kergék, és a sok szimpatikus emberek.
- Pénzünk mennyi?
- Alig.
- Szomjasak vagyunk?
- Nagyon is.
- Próbáljunk alkudni és hiénázni?
- Gavallér vagyok, de csóró.
- Mit iszok?
- Mindegy, csak igyuk magunkat golyóállóra olcsón! Mi baj lehet?
Jé, a koncert eszerint remekre sikeredett. Széles mosoly, megnyerő duma, és a pultnál máris kiharcoltunk magunknak két sört egy árában, grátisz találtunk egy dobozos felet, annyi szépséghibával, hogy már úszkáltak benne a csikkek...

Több mint fél éve is már annak, hogy a világ nem láthatott Kispál és a Borz koncertet. Kiéhezett ragadozó volt a közönség, akit a zsákmányállat saját vackában kínált véres sejt-tetemekkel, és minimum 2 új jó ebédhez szól a nótával, hogy boldog legyen mindenki töke.
Örömzene volt! Jókedv. Maximális riszpekt.

Az újabb Lovasi-projekt előtt kis "felnyalok az égre egy bélyeget" Kaukázus még éppeg belefért szoros ütemtervünkbe. És mi is, akár csak a sok-sok-sok csápoló helyi drukker, simán benyeltük a szöveg és mondandó(!) centrikus gitárpopot, Tesco alkalmazottak voltunk és Szalai Évák, aztán meg már Buddhák, valami jófejségünkért jutalom felesnek és sörnek köszönhetőleg.

No de aztán Kiscsillag! A domb, amin eddig is álltunk, valahogy egyre jobban lejtett, de én a tánc közbeni koordinációs problémákra kidolgoztam a tökéletes receptet: korrigálj, javasoltam, egy félresikerült lépésből hozd ki a legeslegtöbbet, vagy ha már határértéken túl leng ki a tested, legalább tompíts, nagyot ne ess! Ja, ja. Attraktív volt a nyelvem...

Meg attraktívak voltak a pólók a fellépőkön. Lovasi András két heregolyóval a nyakában szimbolizált egy „faszfejet”, tavarish Rátgéber László, a „magyar underground Zámbó Jimmyje” meg csak simán egy „bazd +” felirattal pózolt, táncolt, énekelt. Új számok is voltak, következő lemez szeptemberben, és hogy megint őket idézzem: „jó ez a Kiscsillag, csak sok a szemüveges!”
És a várakozásoknak megfelelően a zárószám na mi volt? Fishing on Orfű! Igen!

Nekünk már több sem kellett! Az túlon is túl érzelmes Bijou koncert első két számát hallva hangosan korgó gyomorral majdnem állva aludtunk el, ezért néhány maradék falatért lopva nyúltunk, átmentünk a bulis zenék sátrába, és megint hajnalig lestem, hogy tudnak annyira egy kaptafára táncolni a fiatal lányok, amit már régen is megfigyeltem, speciálisan kifejlesztve ezt drum and bass-re.

Délig el kellett hagynunk a kempinget, mely annyi élményt rejtett. Kifelé biccentgettünk a fejünkkel szinte mindenkinek, 3 nap alatt összeszoktunk, van egy darab közös múltunk, ráadásként az elsőség magasztos érzése, a helyiek meg végre megérhették hogy Budapest, Sopron, Zamárdi, Tokaj, Szeged, Debrecen, Dunaújváros előtt/után Pécsnek is van saját fesztiválja, egy annyira vonzó környezetben, hogy ezért messziről ideutazni is érdemes.

Eddig 1 komment érkezett ()

• 1.  Szel-Ess
  2008. 06. 26. 16:12

  Jó mindhárom cikk, csak annyit fűznék még hozzá, hogy tényleg nagyon szimpatikus társaság gyűlt össze, még ha voltunk 3-3500-an is. Iszonyatosan király hangulat volt, a hely elképesztően szép, szinte már a fesztiválok non-plus-ultrája volt. Sőt, ki is mondom, a több, mint hat éves fesztiválozókarrierem során (Sziget, Volt, Hegyalja, Balatone, BSound, EFOTT mind megvolt) ilyen jó, fílinges fesztiválon még életemben nem jártam.

  Kösz' a szervezőknek!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.