
Aleksey Igudesman
(hegedűművész) és Richard Hyung-ki Joo (zongorista) 12 évesen
találkoztak
először, amikor mindketten a Yehudi Menuhin által alapított
iskola tanulói voltak. Az első pillanattól kezdve együtt dolgoznak
azon, hogy a
klasszikus zenét nagyobb hallgatóság elé vigyék. Ezt az elképzelést
mára sikerült megvalósítaniuk, sajátos humorral ötvözték a komolyzenét,
amely szerte a világon nagy közönségsikert
aratott.
Az orosz származűsú
Aleksey Igudesman sokoldalú, nemzetközileg elismert zeneszerző, komikus és
karmester. A zenei világ nagyjaival dolgozott együtt, melyek közt szerepel
Bobby McFerrin,
Billy Joel,
Hans Zimmer,
Julian Rachlin és
Janine Jansen.
A dél-koreai szülőktől
Angliában napvilágot látott
Richard Hyung-ki Joo kamarazenei partnerei közé is
nagy nevek sorolhatók, mint például
Lidia Baich,
Michael Collins,
Gervase de
Peyer,
Martin Fröst,
Mischa Maisky,
Radovan
Vlatkovich és a fentebb említett
Julian Rachlin és
Janine Jansen.
Billy Joel a
brit-koreai
Joo-t kérte fel, hogy rendezze és rögzítse egyik korongjára a
klasszikus zongorás részeket.
A komikus páros 2004-ben
állt elő ma már világhírűvé vált,
"A Little Nightmare Music", azaz
"Egy kis zenei rémálom"
című műsorával. Mozart ismert Kis éji
zene (
"Little Night Music") című művét parodizálták ezzel.
Hála a YouTube-nak,
kishazánkban is nagy népszerűségre tettek szert. A rajongóknak eddig kellett
várni a zenei kuriózum Magyarországra érkezéséig:
2008. július 19-én a
kecskeméti
Udvarszínházban adtak koncertet. Eredetileg a XXIII. Kecskeméti
Tavaszi Fesztivál keretein belül játszottak volna április 7-én, de betegségre
hivatkozva visszamondták, így csúszott 3 hónapot a fellépés.
A produkció nem csak a
komolyzene kedvelőinek való, ajánlott mindenkinek, aki szeret önfeledten
szórakozni, nyitott a stílusok keveredésének befogadására, és ért – legalább
egy picit – angolul.
Már a show nyitánya is
elég őrülten hangzik: felcsendül a mindenki számára jól ismert, Nokia dallam.
Mintha a közönség soraiból szólna, a két zenész rosszalló pillantásokat vet...
aztán játszani kezdenek. A csengés hangjaival. Bámulatos, mit ki nem tudnak
hozni egy ilyen egyszerű dallamból. Kissé morbid folytatásként a zongorista
"elveszti" a jobb kézfejét, elég hátborzongatónak tűnik, de mintha mi sem
történt volna, csak játszik tovább...
...majd jönnek a kacagásra
fakasztó részek, amikor a
Igudesman hangolás közben elalszik, s horkolásra
kísértetiesen hasonlító hangokat produkál hangszerén. A közönség – szó szerint
– dől a nevetéstől, néhol még könnyeket is törölgetnek. Aztán jön a személyes
kedvencem, a
"Riverdancing Violinist". Ezt az élményt szavakban kifejezni nem
lehet, az érdeklődők megtekinthetik YouTube-on a videót... érdemes utánajárni!
Fantasztikus színészi
játék és időzítés szükséges
Mr. Joo egyik jelenetéhez. A makacs zongora "életre
kel", lezárja magát, beszél, és hitelkártyát követel a további használatáért. A
zongoristának kész tortúrának van kitéve: a kártya lehúzása, dallamlejátszás
(biztonsági kódként stílusosan az
"Eine kleine Nachtmusik"
kezdőhangjai) és persze a zenei műfaj
kiválasztása, mindez a megfelelő billentyűk megnyomásával. A használati idő két
érvényesítés közt elég rövid. Folyamatos, egyre gyorsabb és gyorsabb
próbálkozás után
Joo végül iszonyatos tempóban, de lejátssza, amit szeretne.
Hatalmas taps, ez nem volt semmi!
Amire igazán nem
számítottam és meglepő fordulat volt a produkcióban: a zongora megemlítette a
"Boci, boci tarka" kezdősorú gyermekdalunkat és a
"Barátok közt" című sorozatunkat.
Az érzés, hogy magyar szavakat hallottunk egy ilyen szintű világsiker
részeként, elégedettséggel tölt el. Ők tényleg gondoltak mindenre.
A végén, mintegy
összefoglalásképp, a show minden részéből játszanak egy kicsit, s az emlékek
már akkor cikáznak az ember fejében, amikor a koncert még véget sem ért. Nagyon
jól megtervezett műsor, tökéletes kezdéssel és profi befejezéssel, amibe talán
az is beletartozik, hogy
Joo az anyanyelvünkön köszönte meg a tapsot.
Az előadás így
nem tűnik olyan izgalmasnak, felesleges lenne ennél jobban a
részletekbe merülnöm, írott formában képtelenség átadni egy ilyen
audiovizuális élményt. Nincs mese, a produkciót bizony meg kell
tekinteni, rengeteg látnivalót tartogat az érdeklődők számára. A
fentebb már említett videomegosztó portálon a műsor nagy része
elérhető. Némi segítség, a teljesség igénye nélkül:
"Rachmaninov Had Big Hands",
"I Will Survive",
"Piano Lesson",
"Mozart Bond",
"Ticket to Ride",
"Riverdancing Violinist",
"All by Myself".
A fantasztikus zene feltöltve virtuozitással, a műfajok furcsa
keveredése, a stílusok csapongása és az őrült humor
Igudesman & Joo
előadásában lehengerlően hat a nézőre. Néhol szimpla bohóckodás, néhol igen
komoly előadás. A kikapcsolódás garantált,
a duó felépített valami olyasmit, ami egyedülálló a világon.
Mindössze a legalább öt alkalmas visszatapsolást nehezményeztem,
erőltetettnek tűnt a dolog számomra, de ez a produkció minőségén és az
elégedettségemen mit sem befolyásol.
Nagy emberek mondtak nagy véleményeket a komikus párosról. Zárásképp ezekből idéznék párat:
"A Kis éji zenei rémálom szürrealizmust hoz a
koncertterembe és gatya nélkül mutatja meg a dolgokat. Nagyon zenei, nagyon
lenyűgöző és nagyon humoros. Nagy tapsot a Kis éji zenei rémálom nagyságainak!"
Terry Jones komikus, a Monty Python igazgatója
"Az Egy kis zenei rémálom cím félrevezető. Amit Richard és
Alekszej művel, az inkább ÁLOM. Ne hagyják ki!"
Sir Roger Moore színész
"Két világszínvonalú zenész és valószínűleg a legszórakoztatóbb
figurák, akikkel valaha is találkoztam. Halálra röhögöm magam, ahányszor csak
látom őket, de egyúttal mindig meg is érint fantasztikus zeneiségük. Engem már
meghódítottak, a rajongójuk vagyok!"
Julian Rachlin hegedűművész
Igazán sajnálom, hogy nem láthattam őket élőben, és nagyon tudom irigyelni azokat, akik igen.... Ha még nem látta valaki őket a youtube-on, vagy a saját lapjukon, tegye meg most, nem fogja megbánni!