kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

A nagy nemzeti dráma után a nagy nemzeti operát is megnéztem Gyulán, szintén Vidnyánszky Attila rendezésében.

Leszögezem előre, hogy az Ember tragédiájával ellentétben a Bánk Bánt szeretem, annak ellenére, hogy nemzeti operánkat is számtalanszor kellett kötelezően végigülnöm. Nagyon sokat nem írok az előadásról, mert Gyulán ismét egy félkész munkát tettek az alkotók a kirakatba. De ez csak egy dolog a bántóan sok hiba közül, melyek többnyire a körülményekre foghatóak. Mert például hogyan gondolhatták a szervezők, hogy a szinte semmire nem alkalmas gyulai tószínpadra rápréselnek egy ekkora statisztériával dolgozó darabot. Nem csodálkoztam volna, ha az énekkarból a hátsó emberek beszédülnek a tó vizébe. Néha úgy éreztem magam, mint aki lelátóról nézi az Astoria metrómegállót csúcsforgalom idején. De a metró csak nem jött. A zenekar teljesítménye lenyűgözött, most már tudom, hogy a nagyszobánkban is elférne egy komplett nagyzenekar. Ennek ellenére játékukban nem találtam semmi kivetnivalót. Az énekesek teljesítményében annál többet. Nem emelnék ki senkit, mint ahogyan mélybe sem taszítanék, de azért Melinda idegbeteg pörgése nálam semmilyen gondolatot nem táplált azon kívül, hogy mi a fészkes fenét csinál ez a nő. Jó, tudom hogy megkattant, de akkor is. Bizonyára szép és sikeres lesz a Bánk Bán Debrecenben, de itt és most számomra csalódás volt.

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.