galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

Alig egy hónapja elmélkedtünk azon a párommal, milyen lenne túlélni egy atomtámadást. Csak mi ketten, egy atombiztos bunkerben, kint minden és mindenki elpusztulna. A mi feladatunk lenne újrateremteni mindent, a saját értékrendünk szerint. Persze az egész képtelenség, nem jön semmiféle atomtámadás (remélem), és ha jönne, sem bújhatnánk elő a bunkerből soha többé, a folytatásról már nem is beszélve.

Pár hete kezembe került egy szórólap egy Zsákutca című színdarabról, ezzel a leírással: "Hogyan tud együtt élni az atomtámadás után egy bunker szűk terében két fiatal?" Naná, hogy úgy éreztem, ezt a darabot nekem tették oda, bele egyenesen a Merlin Színház programjába.

A darab Dennis Kelly angol nyelven már nagy sikert aratott After The End című színpadi művének magyar változata. Egyetlen díszletben, két szereplővel. 

Egy kocsmát bombatámadás ér. A fiatal nő, Louise, egy régi barátja, Mark házának bunkerében tér magához. A két fiatal (akiket Láng Annamária és Rába Roland alakítanak) nem tudja, meddig kell a föld alatt, pár négyzetméteren összezártan, a minimális étellel és vízzel gazdálkodva élniük. A legnagyobb kihívást mégis egymás társaságának elviselése jelenti számukra. Kapcsolatukban a szeretet és gyűlölet, aggodalom és agresszivitás váltja egymást. A bizalom és bizalmatlanság, az önállóság és egymásra utaltság, a női-férfi vonzalom és különbözőség miatt együttélésük lassan, de biztosan az őrületbe hajtja őket.

Miközben nem tudják, szeretteik, barátaik, kollegáik megmenekültek-e, társasjátékkal, politikai elmélkedésekkel, és sok veszekedéssel próbálják gyorsítani az idő múlását.
Miről beszélget két fiatal, az elpusztult világ romjainál? Környezetvédelemről, a nők jogairól és szerepjátékozás pszichológiai hátteréről? Mi miről beszélgetnénk? És egyáltalán meddig? Tehetnénk-e mást, minthogy várunk? De mégis mire?

Nehéz eldönteni, mi is a Zsákutca műfaja. Pszichothriller, krimi, vagy komédia – egyik sem, és mindhárom egyszerre, durva nyelvezettel, sok erőszakkal, szexuális tartalmú jelenetekkel, és egy csipet fekete humorral. A két színész játéka néhol olyan élethű, hogy testi épségükért komolyan aggódik a néző. A dialógusokat szinte fülsértően hangos, fémes, indusztriális hangzású zenei betétek választják el egymástól, tovább növelve általuk a feszültséget. Majd, amikor már minden totálisan és visszavonhatatlanul reménytelenné válik, jön a várt-váratlan fordulat. 

Alább egy rövid villáminterjú Magács Lászlóval, a Zsákutca című darab rendezőjével.

Kétszereplős darabot nehezebb rendezni, mint többszereplőset?

Két különböző dolog, mert amikor az ember egy kétszereplős darabot rendez, akkor két alkotótárssal gondolkodik és dolgozik együtt, s egyenrangúbbak a felek. Az igazi különbség a hat szereplősnél jelenik meg. Ha cirkuszt csinálok, akkor azt tudom mondani, hogy a harminc zöld flikkflakkoljon, miközben a 40 piros meg zuhanjon le. Ez szinte két különböző szakma. Én nagyon szeretek kis szereposztású darabokat csinálni, mert intenzívebben tudok együtt dolgozni a többiekkel.

A színészeknek, gondolom, ez megterhelőbb, de ugyanakkor könnyebb is.

Igen, de ez egy nagyon idegen műfaj a magyar színészeknek. Mert végigcsinálni egy Hamletet, az egy nehéz feladat, de az ember bejön az elején, találkozik az apja szellemével, és a végére eljut odáig, hogy megölje Claudiust. Ott négy óra alatt fel lehet építeni valamit. Ezek a mai angol darabok viszont nagyon filmszerűek, tehát hirtelen kell ugrani különböző állapotokból különböző állapotokba, tehát nem hagyja meg a hagyományos magyar színészi technika lehetőségét. Meg kell keresni mindenkinek magában, hogy hol az igazság egy jelenetben vagy állapotban, de itt nincs idő egy ötoldalas monológban eljutni A-ból B-be.

A férfi-női vonalat tartja a legfontosabbnak ebben a darabban?

Érdekes, de nem. Engem hihetetlenül érdekel, hogy ezek az emberek miről beszélgetnek, milyen társadalomban élnek, s ennek a társadalomnak mik a kulcsfontosságú tényezői. Az, hogy egy ilyen végállapotban valaki képes elkezdeni társalogni a természetvédelemről, ez nekem borzasztó érdekes dolog.

Vagy egy olyan társadalom képéről, ahol majd a nőnek is ugyanolyan jogai lesznek...

Abszolút. Érdekes a helyzet pszichológiája, hogy egy katasztrófa után 4 nm-re vagyok bezárva valakivel, aki ráadásul folyamatos konfliktushelyzetet teremt.

Kinek ajánlja a darabot?

Szerintem bárki megnézheti. Mondjuk egy 11 éves gyereket nem kötne le, de aki már képes végiggondolni, hogy milyen helyzetekbe kerülhet, vagy milyen a viszonya a körülötte levő világgal, annak már érdemes.

Eddig 1 komment érkezett ()

• 1.  Telepatikus
  2008. 10. 14. 19:07

  ez nagyon jó lehet

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.