A szerk. (34)
Ajánló (839)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (7)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (21)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (50)
Heineken Balaton Sound (69)
Interjú (34)
Komolyan szeretjük (25)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (483)
PAFE (13)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (19)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (95)
Szerzőink (42)
Sziget Fesztivál (473)
Színház (35)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (2)
VOLT Fesztivál (75)
Zöld Pardon (47)Lukrécia jó, hűséges és állhatatos. A világ rossz. Az emberek gonoszak, kicsinyesek és ha bűnös szenvedélyük nem elégülhet ki, hát elveszik erőszakkal, amit megkívántak. Lukrécia szép, az őt játszó Janja Vuletic gyönyörű. Benjamin Britten zenéje egy estére és az este emlékezetére szóló csoda. Vagyis örökre. Nehéz dolga volt Telihay Péternek, hiszen egy olyan operát kellett megrendeznie, amiben nincs színpadi cselekmény. Ezt (azonban) szépen megoldotta a férfi és a női mesélő mozgatásával és a térben előre-hátrautazó óriási kanapéval. Ez elég is volt. A női kari (egyszemélyes kórus) szólista, a szoprán Yang Li és férfi társa, Ryszard Minkiewicz (tenor) szünet nélkül fenntartotta a nézők figyelmét. Minden nagyon rendben volt, minden nagyon szép volt, el sem lehetett rontani… Ám ezen az estén mégis sikerült. A piros hó. Igen, majd ha piros hó esik. És esett. Lukrécia gyászos és szép halála után esett a piros hó, hogy mégiscsak feledhető legyen ez a csodálatos este.
Mit mondjak... Heinrich Marschner operája után felállva tapsolt a hálás közönség. Persze összeütöttem én is tenyereimet, de mindez csak a kiváló énekeseknek és Gombár Judit jelmezeinek szólt. Nem csoda, hogy eddig nem sokat hallottam az udvari szerzőről, akinek operája megdöntött minden eddigi negatív rekordot. Nem láttam még ennél gyermetegebb történetet, talán ha szappanoperákat néznék; zenéje nélkülözött minden meglepetést, ötletet. De a taps mégis jogos. Balázs Zoltán rendező mesterien mozgatta a tömegnek mondható kórust. A versenyre benevezett énekesekről pedig csak a legjobbat mondhatom. A Malwina szerepét játszó Vanessa Le Charlés hangja meglágyította szigorú kritikusszívemet. Gombár Judit díszlete és jelmezei egy képzeletbeli világba vittek, ahol elfeledkeztem a vámpírvilág súlyosan gótikus légköréről. Valószínű; ez segített abban, hogy végigültem a két felvonást.
)Az énekeseek produkciója sem volt mindennnapi. Malwina szerepét éneklő Vanessa Le Charlés gyönyörű hangszíne, gfantasztikus mezzoba, időnként fantasztikus magasságokba átmenő hangja csodálaos volt. A vámpír szerepét alakító szír bariton, Nabil Suliman szintén nagyon hitelesen alakította a vámpír kegyetlen, ugyanakkor szomorú sorsát. Janthe/Emmy szerepét alakító ír szoprán is csodéálatos lírai szoprán. Bárcsak a budapesti operaházban hallhatnánk gyakrabban ilyen kvalitású énekeseket. A Lukrécia meggyalázását, sajnos, nem láttam, de az Adriana Lecouvreur c. Cilea operát viszont igen. Állítókag a szegedi színház repertoáron tartja, sőt meg is hívja egy-két előadás erejéig a versenyen részt vevő külföldi énekeseket. Érdemes leutazni Szegedre. Nagy izgalmmal várom, hogy jövőre milyen operaritkaságot hoznak kicsiny kis hazánkba.
A történetet és a zenét kivéve nem mondasz nekem ellent. És pont ez az, ami szubjektív, ez az én véleményem. Az énekesek tényleg szuperek voltak, a rendezés is rendben volt, bár szerintem a díszlet és a jelmez annyira erős volt, hogy vitte az előadást. Gyulán láttam a Téli regét a japán Ryutopia Noh Theater ( fesztblog.hu/archives/2008/07/21/Utazas_foldon_es_idoben/ ) előadásában, és nagy hatással volt rám. De most ez nem jött igazán vissza, nekem legalábbis nem (például nem láthattam volna Malwina bokáját még a harmadik sorból sem, de mégis többször sikerült). Sajnálom hogy kimaradtak a díjakból, hogy az egész opera kimaradt a díjakból. Nem láttam a Salemit, de az énekesek ebben az előadásban tényleg nagyon erősek voltak. És azt Janja Vuletic is kiemelte egy nyilatkozatában, hogy a vámpír énekesei, mint operaénekesek erősebbek voltak nála. De ezen a versenyen minden versenyzett, az ének, a színészi játék és a színpadi megjelenés is.
Jól tudod, az Adriana tavasszal műsoron lesz a Szegeden.
Ja még valami. Az írás azért ilyen szikár, mert egy hosszabb cikk része, ahol 900 karakterben kellett egy-egy operáról írni. Ez nem könnyű feladat.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
A Vámpír c. előadást volt szerencsém személyesen megtekinteni. Ilyen fantasztikust előadást régen láttam. Marschner nem érdemelte, hogy elfeledték. A történet egyáltalán nem gyermeteg, némi kultúrtörténeti ismeretet igényel, hogy valaki megértse az igazi mélységeit. A vámpír balsorsától üldözve próbálja megakadályozni a barátját attól a sorstól, ami őt is elérte. A zene gyönyörű, ha helyenként némi áthallások is érezhetőek. A rendezés egyszerűen zseniális. A japán környezetbe helyezett cselekmény fantasztikus ötlet volt, a japán hagyományos színház (nó, kabuki, japán hagyományosbábjáték) elemeinek használata pedig nagyon hiteles volt. A legapróbb részletekig pontosan kidolgozott koncepció volt: színek, arcfestés és kesztyűhasználat szimbolikája. Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg feltétlenül, ha tudja felvételről. Lehet, hogy Japánba is meghívják a produkciót. Oda pedig akármilyen silány előadást nem hívnak meg.