galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

A Rege ege mint néhány kifuserált rexasztal - zöld filcborítás nélkül - küzdött a hömpölygő füsttel, de azt sűrű lukai ellenére sem nyelte, sem kavarta, 1x1 szerű kocsma, Zöld Pardon előtt olcsó opció, "mit mondtál, hol játszol, Kiscsillag?"

"... Aha. Ja. Azt vágom, voltunk itt nyáron", meg tavasszal, meg ősszel eddig minden évben, de soha-soha nem így. Akkora sor állt negyed kilenckor a ZP mindkét bejárati oldalán, hogy az már a Kiscsillagra való bejutási szándékunk kérdőjelezte meg, pedig eskü, volt bennünk szándék több is mint ezer, már csak azért is, mert az ismert honi Medzsik Partiszimulátor Zenekari Körökben nekem jobban tetszőt most találni se lehetne. Tökre átjön nekem ez az egész világhíres égitest, meg ez az egész könnyű rockendroll, amit a színpadról tolnak lökött szövegeikkel megkísértve!

Na dehát a sor természete minden jóra való sor természetessége ellen valóként csak nőtt és nőtt, mintha csak ott elől a döntő security pozícióban az elmúlt évek gyermekbűncselekményeiből tanulván súlyosbodott volna a face controll. Ergo minden 18- gyanús egyéntől elkérték a személyi igazolványt és/vagy a zöld kártyát, de továbbmegyek, mert fő lassító elemként ott van még az a köcsög pénzváltás és derék kolosszusok megalázó motozása után a beengedő kapu, mely annyira automata... De mit ér, ha soha senkinél nincs 200 Ft értékű zseton?

Öreg vagyok, vártam én már eleget ebben az életben, lesz ami lesz, beállok a sor elejére, gondoltam egy merészet. Mikor váratlanul kinyílt a Szeparé bejárata, azon át kilépett egy arc, barátként köszöntött minket, s azt mondta, fáradjunk be.

Azanyádúristenit, még jó hogy! Megmentetted a becsületünket! Követtük egy darabon, hátha meglepetés koktélokhoz vagy egy kóbor masszázsszalonba vezet, - persze álmodik a nyomor. Noha az amúgy sem drága belépőjegy árát megspóroltuk s elkölthettük sörre, melyhez üvegpoharat adtak, volt helyünk leülni, s akár kanapét is választhattunk volna seggalátétnek, de még illatosító sprayt és zselét is nyomhattunk volna a csajozás hatásfokát elősegítendő hónaljunkra, ill. fejtetőnkre. Úri muri, berzenkedtem. Majd rakéta sebességgel lőttünk át a 'prolik közé' Kiscsillagot nézni.

Oké, vállalom, nem ez volt az első Kiscsillag koncert, amelyiken észt veszejtve csápoltam, viszont soha ennyire józanul. És ami ebben a fennséges, hogy így is hibátlannak tetszett részemről a produkció, ahogy a Lovasi-Lecsó front office páros a sok megkergült birka alá ritmusra adta a lovat, miközben  fölösleges szövegeléssel eszébe sem jutott húzni az időt. Feszes másfél óra volt, amiben csak a nehéz börtönsúlyzós nóta az egyetlen komolyabb lassulás, amolyan pisitájm, melynek pár percében felismerni véltem hogy akarják a szervezők közelebb hozni a férfiközönséghez a valós fesztiválhangulatot: a lakókocsis angol wc és pisszoár sort lecserélték a Toi-Toi Művek szabadtéri darabjaira, így ha kicsit is sárosabb lesz arra az idő, ajajaj, guszta csúszkálásra lehet majd számítani, hogy kívánja magát vissza a férfiember a Szeparé VIP-be.

Szeretem még a Zöldben, hogy annyira kiszámítható. Este 10 órakor minden koncertnek vége, ellenérzések nélkül hagyhatók hátra a tinidiszkóban még fantáziát látó népek, s mi a fülünkben még az utolsó szám dallamával énekeljük, hogy "Jó szomszédod leszek, neked!"

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.