galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

Adott egy fesztivál. No, nem ez, egy másik. Az Itthoni dal, amire sok lelkes banda elkészítette saját városának dalát. Így tett a veszprémi Rubber Puppet is. Megírták a maguk Veszprém-dalát, Kossuth utcán címmel. Aki itt él, vagy itt élt, netán annyi időt eltöltött a királynék városában, amennyit én, a dalt hallgatva sorra jelennek meg képzeletben előtte szöveg képei, és döbben rá, hogy igen, ez Veszprém. Ha nincs UtcaZene, tényleg alszik a város minden éjjel, az MKB Veszprém kézilabdásai valóban sokszor verik a Szegedet...és még folytathatnám, bár a dalszöveg-elemzés majdnem, hogy megérne egy külön bejegyzést, jó sok képpel megspékelve.

Szégyen szemre idén sikerült először megkóstolnom a fényt, de engem valahogy annyira nem vakított, mint, ahogy kellett volna neki, hamár egyszer "fénytől vakulok a Bárka mélyén". Lehet, hogy az a fagyos szél nem kedvezett az alkohol jótékony hatásának. Mindenesetre a fény jó dolog, bár első hangzásra meredek, hogy a szódásszifonból nem víz jön, hanem vodka.

De térjünk vissza Rubber Puppet-re, pontosabban a koncertre. Az együttes meghívta Jamie Winchestert is, aki nálam már jó pár éve rendületlenül viszi a pálmát, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem a színpad előtt. A Kossuth utcán-t kétszer üvöltötte végig az ott álló tömeg, stílusosan a Kossuth utcai színpadon, a koncert ugyanis itt volt. Nekem sem maradt túl sok hangom a koncert végére, pláne, hogy Jamie még egy One of us-szal is megörvendeztette a nagyérdeműt, vagy, ha azt nem is, engem mindenképpen.

Utána leballagtunk, akarom mondani, átverekedtük magunkat a Séd mozi szomszédságába, meg persze az első pár sorba a színpad elé, a La Tresca nevű zenekar koncertjére. Tavaly is volt szerencsém már hozzájuk, idén sem okoztak csalódást. De úgy vettem észre, másnak sem. Sok lelkes ifjúember bodysurfölt lelkesen, igaz, az a pár ember, akit sikerült fejberúgniuk, annyira nem tartotta nyerő ötletnek, hogy ők ennyire élvezik a koncertet. A hangulatra tehát nem volt panasz.

Eztán továbbsétáltunk, abban reménykedve, hogy akad még olyan hely az Óváros tér színpada előtt, ahol  már javában tombolt a tömeg a Quimby-re, ahol még befáslizott lábbal is élvezhető a móka-kacagás. Persze olyan hely már nem volt, ami tetszett volna, így ment a körtelefon, hogy épp ki-hol jár, végül a tér szélén lassacskán összeszedtünk mindenkit és a hidegre való tekintettel ismét a Bárka felé vettük az irányt, hátha másodjára sikerül az a fénytől vakulás.

Utána még körbenéztünk a városban, hogy akad-e valahol a kedvünkre való muzsika. Az Expresszó tömve volt, máshol meg már a két pulcsi és a széldzseki sem bizonyult elégnek a hideg ellen, így jobbnak láttuk, ha ugyan fájdalmasat is, de búcsút veszünk az UtcaZenétől. De csak idénre. Mert remélem, jövőre is lesz, és úgy gondolom, ezt a reményemet még remélik rajtam kívül jó páran. Velük majd egy év múlva, ugyanígy, ugyanitt, az ugyanekkor majd kiderül. Addig is, hiszen tudjátok: "...ugye gondolsz néha rám, ha végigsétálsz a Kossuth utcán..."

Eddig 1 komment érkezett ()

• 1.  TarsolyGer
  2009. 08. 11. 11:55

  Basszus, a Quimby hatalmas volt, utána pedig a Kanyonban lehetett még helyet és jó muzsikát, no meg szép lányokat találni.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.