kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

"Igyá sört!", mondta gyerekkori emlékképemben az eszméletlenül heverő punknak egy másik punk, én pedig azóta igyekszem ezt a jó tanácsot gyakorlatilag az egész életre alkalmazni. Mert az kétségtelen, hogy a fesztiválozás nem csak, de még nem is elsősorban a zenéről szól, hanem arról, hogy az ember hogy mászkál össze-vissza két "igyá sört!" között, meghallgat zenéket, embereket (olyanokat is, akiket ismer, olyanokat is, akiket nem), aztán másnap az egyre homályosabb emlékei között kutatva próbálja rekonstruálni, mi is volt jó és mi nem. Mikor besötétedett, már kellően punkok voltunk a SZIN-en.

Azt hiszem, az ötödik sörömet próbáltam megvenni a Pepsi színpad előtti büfé tömegében, mikor ismét szembe jött a népzene, a Lovasival megtámogatott Csík zenekar formájában. Az a jó ebben, gondoltam, hogy a popdal-feldolgozásokkal a Csík olyan emberekkel is meg tudja hallgattatni a népzenét, akik különben azt nem viselik el, és megmutatja, mennyire benne tudnak lenni ezek az elemek mindenféle olyanban, amit meg elviselnek. A 'Csillag vagy fecské'-nél ki is álltam a sorból: ezt a számot a Kispál egyébként külön Cseh Tamásnak küldte a tegnapelőtti koncerten, és a Csík kíséretében csak még sokkal fájdalmasabb és szebb lett. Aztán még 'Most múlik pontosan' (ekkorra már volt söröm), és a végén 'Fiúk ölébe a lányok'. A zárás után kihömpölygő tömegben próbáltam az öcsémet rábeszélni, hogy nehogy átmenjenek Zagarra, végül sikertelenül; mi meg kisebb pihenőt tartottunk a Tisza-parton még sörrel, és megváltottuk a világot, valahogy úgy, ahogy az ember egyetemista korában csinálja az egyetemi klubban.

Végül ahogy elindultunk a nagyszínpad felé ismerősöket és kollégákat összeszedni, konstatáltuk, hogy sötét van. Egyre sűrűbb árnyékok jöttek szembe az utakon, akik maguk is egyre bizonytalanabbul kerülgették a többieket. Egyre kevésbé ismertük fel a sátrakból-színpadokról kiszűrődő zenéket. Jézusom, de jó, hogy jön azzal a fénnyel, gondoltuk, épp a fény előtt elmenve, és gyorsan ittunk egyet. Talán ezért, de már egyáltalán nem ismertük fel, mi is megy a nagyszínpadon. Sőt, lassan már a felbukkanó ismerősöket-kollégákat sem ismertem fel. Macy Grey-ből is csak a ’Creep’-et. A kivetítőt se nagyon láttam.

Felesleges a SZIN minden egyes előadójáról külön koncertbeszámolót írni, hiszen ezeket a zenekarokat amúgy is láttuk már nyáron a többi fesztiválon, és nagy részük különben is a magyar koncertélet rendszeres résztvevője. A fesztiválokra nem a zenéért megy az ember, egy-két különleges koncertet kivéve. Hanem pontosan az "igyá sört", beszélgess, hallgass meg egy-két számot ebből-abból miatt: aztán szelektáld, próbáld elhelyezni, hol volt az az egy sor, az a gitárhang, az a szóló. Ki énekelt és hol, mit kell előtúrni és meghallgatni újra. Vagy mit kell megkeresni és meghallgatni először, mert jól szólt. Kit kell felhívni, kinek kell bocsánatkérő sms-t küldeni, kit kell megkeresni még ma. Pontosan milyen hosszú káromkodás fog következni, mikor az ember belenéz a pénztárcájába. A zene csak a háttér: mint a 30Y-nál, a dalok az indok arra, hogy ott keveregjen az ember, nem a színpadon, mint Beck Zoliék, hanem a színpadok előtt, és találjon ezt-azt. Hát így fesztiválozunk mi a SZIN-en, bár ma már valószínűleg nem iszunk ennyit. Viszont a napszemüvegemet nem vesztettem el.

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.