galéria

kommentek

kategóriák

címkék

friss bejegyzések

pár napja tűnt fel a plakát, mikor kölyköt vittem reggel suliba. színe vöröses, tóban madarak, daruk, gémek, flamingók, fogalmam sincs mik. hírdeti, pénteken vörösváron a német nemzetiségi iskolában kft. fél8tól, jótékonysági céllal, belépő 1500;500 életkortól függően.
huszonhatszor böngésztem át a plakátot keresve a nyomot, hogy ez a kft nem is az a kft, más a betűforma, előtte, utána apróbetűkkel van valami, amitől más lesz, de nem. bizony kft itt, pár utcányira tőlem, egy iskola udvarán, olcsón.
ott a helyünk! döntöttem, megyünk. mármint a kisebbik és én. még azt sem hagytam, hogy holmi duguláselhárítás a koncert és közénk álljon, azt inkább vasárnapra halasztottam (pedig már megszervezni sem volt egyszerű, no de erről majd otthon).

fél8ra érkezünk, udvaron alig lézeng valaki, első sorban foglalunk helyet. igen helyet, mert padok is voltak. az első két sor a tipikus, alacsony torna órákon használt pad, na mi azon ültünk. hosszú volt a majd egy órás várakozás, kész szerencse, hogy az elején hangoltak, azt figyelve legalább ment az idő.

aztán elkezdték. a sorok szinte megteltek, a közönség túlnyomó része gyerek, nem meglepő egy iskolában.
ült mögöttem egy kislány, a sokadik szám után néztem csak meg, szőke copfok, szemüveg, 10 év körüli életkor. minden, _minden_ számot hangosan énekel, legyen az régi, vagy új. a koncert végére azon kapom, hogy a színpad előtt ugrál, énekel önfeledten. őt nem érdekelte, hogy nincs vele senki, míg a nagyobb lányok a másik oldalon szigorúan csapatban, párokra oszolva táncoltak. a kislány csak a zenére figyelt, a nagyok arra, hogy jól mozogjanak. jól mozogtak.

mellettem 50+ férfiak, több sör után a kezdésre megfelelően felszabadultan. egyik a koncert végére annyira berúgott, hogy fiát, unokáját?, erővel rángatta oda a fiatal lányokhoz, hogy táncoljon. a srác megszökött, a pasi maradt és forgatta a lánykákat. na ez nem volt vidám látvány.

a koncert korrekt, versekkel ahogy szokott, de a színház kimaradt, hiányzott. a vörösvári közönség nem gyakorlott koncert látogató, ez kiderült az éneklésből, mert bár a hangerővel és a lelkesedéssel nem volt baj, de a ritmus általában nem jött össze.
azt is be kell látni, hogy igazán jó hangulat kialakulásához a körülmények nem voltak tökéletesek és az igazi, fergeteges hangulat hiánya meglátszott a színpadon is. pedig igyekeztek a fiúk, még a bogarakat is tűrték, amik 9 körül szorgalmasan gyülekezni kezdtek, a lámpák fényeire. szép nagyok, de laár tán még szereti is őket. mi más magyarázná, hogy a karján letelepedőt kétszer is megnézte, majd nem bántotta?

mindent összevetve, azért kitartásra is szükség volt, hogy azon a mini padon bírjam végig a koncertet, de vannak esetek amikor nem vagyok az a feladós fajta.

az új lemezt, pedig mégis megveszem, a szigetre kívülről akarom fújni a lefejellek köcsög refrénű művet.

augusztusra, _a_ koncertre való készülődés jegyében mentem pénteken este szentendrére, egy galéria kávézóba karácsony jános koncertre. a körülményekről majd otthon ejtek szót, itt a koncert a lényeg.

a színpadon 3 gitár, éppen csak elférnek, kezdődik a koncert. karácsony számok, régi lgt dalok, próbálkozás az új filmzenével - a márai filmhez készül, azt hiszem -, de a páratartalom nem megfelelő a szám előadásához. az igazat megvallva nem tudom az miben zavarthatott, de karácsony egy idő után feladta a próbálkozást, gitárt cserélt és másik számmal folytatta.

szeretem az ilyen jellegű koncerteket, minden bajukkal együtt. szeretem közelről látni az arcokat, a mozdulatokat, a legördülő izzadságcseppeket, karácsony kezét, amint ujjait tornáztatja, a mosolyokat, összekacsintásokat, a zene örömét.
a közönség módjával énekelt és a csendes számok alatt szolidan hangoskodott, míg talán az áldd meg a dalt alatt az elöl ülők - mi - lepisszogták a hátul mulatókat.

egy dolog biztosan kiderült: karácsony kiválóan pengeti a gitárt egy szál gyufával is, elvégre egy eltörött pengető miatt a koncert nem állhat.
viszlát augusztusban!

ezúttal korda györgy nélkül, aki, be kell vallani, nem igazán hiányzott a péntek estéből. akiknek mégis, azok vasárnap 4 körül meghallgathatják őt és párját, megfelelő alkoholszint esetén őrjöngő edzést lehet tartani szigeti fellépésük előtt.

szabadtéri zenebona, a tavasz, a nyár ezért van, a jó időnek ez az egyetlen igazi értelme. szabadtéri fesztiválok, sörözés a fűben, zene, jó kedv. mi kell több?

ha engem kérdeznek, akkor quimby és kispál fordított sorrendben lép fel, de így sem volt rossz. szabadság tér tele fiatalokkal, fiam is kint egy kisebb társasággal, rendesek, nem velem fizettetik a sört.

nem áll szándékomban sem quimbyről, sem kispálról írni, írtam róluk már eleget, újat mondani kevéssé tudnék, meg nem is nagyon akaródzik most.
jó ötlet a belvárosi fesztivál, a megújult szabadság tér gyönyörű és hangulatos helyszín, a többit ugyan nem sikerült meglátogatni, de azokról is jó a véleményem, így látatlanban is.

a péntek összefoglalva: jó kis este volt, bár a 11 körül kerített sör már kicsit meleg, ami, be kell ismerni, az esőnél jóval zavaróbb körülmény. az este egyéb részletei saját blogban.

sokan voltunk szombaton este a gödörben. nagyon sokan, nagyon jól, csak a távozáskor a ruhatár előtt kedvetlenedett el a tömeg, de erről majd később. jegyek - természetesen, elvégre quimby koncertről van szó - jó előre elfogytak.

mi a tejbüféből, a fiúk a fonogram díjátadóról érkeztek (azért az szép, hogy ákosé lett az év hazai rock albuma díj. ákosé ...... hm.) és 10kor a húrok közé csaptak. ajjajjaj! ők csaptak, a tömeg meg táncolt, ugrált, pogózott, fütyült és sikított, énekelt, üvöltött, őrjöngött. be kell valljam töredelmesen, ez a koncert olyan volt, hogy nem előre nyomakodtam, hanem pár szám után kicsit hátrébb, szélre, több hely és több levegő után vágyakozva. sikerült megtalálni a tökéletes helyet még a tömegben, de már levegőhöz jutva. már amennyi levegő van a gödörben egy-egy jobb koncert alkalmával.
másfél óra zene, tánc, ének, másfél óra önfeledtség. kész szerencse, hogy itt a víz a fejünk felett és nem alattunk volt, mert bár az a38on is volt őrjöngés legutóbb - azt nem írtam meg, szánom, bánom - de az mégis kismiska volt a gödörbélihez képest. a hangosítás pocsék mivolta csak az első pillanatokban zavart, utána megszoktam(?), nem érdekelt. bár így utólag egy kérdés, nem is annyira mellékesen: van egyáltalán az országban olyan ember aki meg tudna csinálni egy nem, nem tökéletes, csak _jó_ hangosítást?

a ráadásra a színpadra került pár roma a következő produkcióból (szilvási gipsy folk band), beszálltak, improvizáltak, varázsoltak.

várom a következő quimbyt.

pár szó azért a gödörről, pontosabban a ruhatárról. fél2 felé akartunk távozni, másik kocsma után nézni, amihez feltétlenül szükségünk volt kabátjainkra, kint üvöltöttek a farkasok, nem tűnt jó ötletnek egy szál ingben távozni. több mint fél órát ácsorogtunk békéssen több száz sorstársunkkal együtt és néztük a lányokat - hárman voltak, plusz két pasi, akik csak dísznek, és esetleges pofozógépnek voltak ott, tömeg feldühödés esetére - amint nem találják a kabátokat, amint más cuccokat hoznak ki, mindezt lassan, nem kapkodva. türelmetlenkedő, értetlenkedő kérdésekre többször elhangzott, hogy 1500 kabát lett beadva, ennyiből nem könnyű megtalálni egyet-egyet. azt, hogy a számok akkor mire vannak, meg egyáltalán, nem sikerült választ kapni. fél óra után - ezalatt az idő alatt kb 10!, azaz tíz!!! ember kapta meg kabátjait - nyugalmam kezdett dühre váltani. beljebb és előrébb nyomakodtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odakiáltottam az egyik lánynak: figyelj! ne haragudj, de nekem 2kor le kell váltanom a babysittert! és kidugtam kezemet a tömegmasszából, ő elvette belőle a jegyeket és két perc múlva hozta a kabátokat. elnézést mindenkitől, de nem bírtam tovább! azt, hogy mi lett azokkal a kabátokkal amelyek jegyeit már eleve a kezében tartotta, mielőtt elvette volna az enyémeket, nem lehet tudni, mivel visszatérve csak nekünk hozott göncöket. három kabát helyett négyet. a pluszt visszaszolgáltattuk, további sorsáról nem tudunk.
összefoglalva: ha már kérnek pénzt a ruhatárért akkor talán annak működését is kellene biztosítani. ha ingyen lenne akkor is. vagy ne legyen ruhatár. vagy ne rendezzenek koncertet +20 fok alatti éjszakai hőmérséklet esetén. vagy bármi. de a jelenlegi helyzet _minősíthetetlen_!

közeledve az aréna felé enyhe rémülettel szemléltem a gyülekezők életkorát, majd beletörődve vettem tudomásul, hogy én is közéjük tartozom. belül tűnt fel igazán a fiatalok hiánya, elvétve akadt egy-egy, általában szülőkkel, mint az én nagyobbikom is. a gondolat, hogy ugyanabban a társaságban vagyok mint '92ben, azért kicsit feldobott. jobban szeretem az ismerősökkel teli bulikat.

a kötelező póló és cd vásárlás után - best of piramis. csak mert pont ez az összeállítás még nem volt meg - indulás előre, a színpad előtt akarok állni. 8ig még negyed óra, mégis szinte teljesen tolakodás mentesen jutunk el a negyedik sorig, ahol megállunk. előttem közel két méteres pasi, rövid tanakodás után megkérem, hogy cseréljen helyet haverjával, így én látok, a mellett állók pedig nem számítanak. nem gondolhatok mindenkire! azért ezúton, enyhe lelkifurdalástól vezérelve, kérek elnézést, utólag de őszintén.

várakozás közben történeteket hallgatóztam a környékről, a nyertes 'az első koncertem, ami piramis volt, rakamazon' kezdetű. amilyen öreg és konszolidált a tömeg az első sorokban, olyan jókedvű is. anyukák ácsorognak csinos cipőcskékben, tudják őrjöngésre, pláne pogózásra nem kell készülniük. cipők nem lesznek taposva, sörök és poharak nem lesznek reptetve, a tömegen sem úszik majd senki, az úri közönség legfeljebb szolidan táncol majd.

a kezdés kicsit megrémít, de a lányok szerencsére hamar távoznak a színpadról. a banda borzasztóan szól, ha nem tudnám a szöveget fogalmam sem lenne révész miről énekel. gondoltam biztos az a baj, hogy elöl állunk, hátrébb biztosan jól szól minden, de azóta már olvastam, naív elképzelés volt ez részemről, sajnos. nem törődve a hangzással üvöltöm a dalokat, próbálom élvezni a koncertet.

a magas úr takarja előlem a színpad jobb oldalát, így a harmadik szám végén kezdem keresni csak somot. eltűnt, szublimált, a koncert végéig fel sem tűnik. ami feltűnik az ezek után az, hogy egyedül őt biztosítja valaki hangszerileg, Paróczai Attila, aki tényleg nagyszerű teljesítményt nyújtott, tette mindezt feltűnés nélkül. köszönet neki!
somról még egy kicsit: ő a múmia, de _sajnos_ inkább azt kellene írnom zombi. igen, lehetnék tekintettel erre, arra, előzményre, mindenre, de nem vagyok. rám, mint közönségre, ki volt tekintettel? _nagyon_ sajnálom, hogy som ilyen állapotban van. nem kellett volna színpadra állnia. egyébként: az érsekújvári koncerten rendben ment minden? aki tudja válaszoljon, kérem. az utolsó számra visszajött, féltem támogatni kell, nem fog megállni a lábán. futotta tőle még egy tétova mozdulatra és talán két csókra a közönségnek. a meghajlásnál nem ment előre a többiekhez, ők pedig nem mentek oda hozzá, érte. szerintem ő nem mert elindulni. a többiek pedig, ... ők egész koncert alatt úgy tettek mintha nem is lenne. mondjuk nem volt sok választás.
oké, somról ennyit. ez is sok. döbbenetes, döbbenetesen elszomorító volt látni őt. ennyi.

az átdolgozásokért nem rajongtam, a fénylő piramosok árnyékában pedig kifejezetten rosszul esett. én azon koncertlátogatók közé tartozom akik azt szeretik ha a banda nagyjából azt játsza ami a lemezen van. persze szólók lehetnek, de nem kell minden számba tenni valamit. szerintem.

tény ami tény, mikor révész részéről ülőssé vált a koncert a hangzás valamicskét javult, sőt a hangulat is elindult felfelé, türhetővé, szinte jóvá vált a buli.

a ráadással nem sokat cicóztak, mármint a vége és a ráadás közötti levonulással, megmutatták a zenéket amiket ők szerettek - somra elég faramucin és körülményesen és meglehetősen érintőlegesen került sor -, kicsit még zenéltek, majd mikor letelt a 2,5 óra levonultak ők is. mipedig kis ruhatári és büfés nyomakodás után szintén hazafelé vettük az irányt.

szar érzések ide, hülye gondolatok oda, azért élveztem a koncertet. a többit meg majd elfelejtem. azért, a terveimmel ellentétben, a mai koncertre már nem mentem ki, szép szép a szerelem - mert révész azért még mindig nagyon bejön -, de azért ebből egyszer elég volt.