A szerk. (30)
Ajánló (692)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
EFOTT (7)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (19)
Free Fest - TOTAL (6)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (34)
Heineken Balaton Sound (67)
Interjú (32)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (408)
PAFE (5)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (19)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (69)
Szerzőink (37)
Sziget Fesztivál (431)
Színház (35)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (12)
VOLT Fesztivál (69)
Zöld Pardon (42)
A Szegedi Ifjúsági Napokról nehéz évről évre újat írni; no nem mintha annyira kiszámítható, urambocsá' unalmas lenne - egyszerűen arról van szó, hogy a szezonzáró szegedi banzáj szervezői évek óta megfontoltan, koncepciózusan építik a leghangulatosabb hazai fesztivál imidzsét. Ezúttal a kötelező környezettudatosság mellett egy kis irónikus csipkelődés is belefér. Augusztus 25-29. között újra egymásra kacsintunk.
Strandozós, bulizós nyárzárást ígér a legnagyobb hazai „ökorandi”, a Szegedi Ifjúsági Napok augusztus 25-29 között a szegedi Tisza-parton. A korábban bejelentett nevek mellé a napokban csatlakozott a The Rasmus, Beardyman, Parov Stelar és a N.O.H.A
Többek mellett a The Final Countdown örökbecsű slágerrel világhírt szerzett Europe, a Brit-Awards díjnyertes angol lánytrió, a Sugababes vagy a dance műfaj nagy öregje Chicane is fellép a nyár utolsó nagy fesztiválján augusztus 25-29 között az Újszegedi Partfürdő területén. Mindezeken túl – a SZIN látogatók és a környék lakói nagy megelégedésére – Silent Disco is tarkítja majd az éjszakai programot. S ezek még csak az első nevek, hamarosan jön a többi!
Március 31-ig még a tavalyi áron vásárolhatunk bérletet a legnagyobb nyárzáró fesztiválra, a Szegedi Ifjúsági Napokra. A nyári szünet utolsó napsütéses hétvégéjén, a Tisza-parti buliban egy koncertet 37 forintért lehet majd megnézni, augusztus 25-29-ig az Újszegedi Partfürdő területén.
Szegeden forgatott Koltai Róbert új filmjének stábja. A „Magic Boys" címet viselő angol-magyar-kanadai koprodukciós vígjáték több külföldi sztárt is elrepített a dél-alföldi városba: többek között Jamelia, Michael Madsen (akit a Tarantino-filmekből jól ismerhetünk), Vinnie Jones (a Guy Ritche-filmek rosszfiúja) és Tamer Hassan is a megyeszékhelyen fog eltölteni pár hetet. Előzetesen már statisztákat válogattak a filmhez Szegeden, ahol „londoni jeleneteket" is rögzítenek, de a város saját nevével is szerepelni fog kapni a vásznon.
Macy Gray ugyan messze nem olyan friss szenzáció, mint Gabriella Cilmi, kelet-európai népszerűsége pedig meg sem közelíti a hamvaiból feltámadt Guano Apes-ét, az idei SZIN legjobb koncertjét mégis kétségtelenül ő adta. Teltkarcsú vokalisták, vérprofi kísérőzenekar, remek popdalok és persze a soul, amit most akkor is lehetett szeretni, ha egyébként nem.
Nem valami jó érzés, ha az embert azzal fogadják egy fesztivál bejáratánál, hogy ma minden egy órával előbbre jön és egy csomó minden el is marad. Én ekkor még csak a felhőkre gyanakodtam, nem a jegyzőre és a városházára, és gondoltam, azért lássuk, mi történik. Végül meglehetősen rossz szájízzel kellett zárnom az idei SZIN-t.
"Igyá sört!", mondta gyerekkori emlékképemben az
eszméletlenül heverő punknak egy másik punk, én pedig azóta igyekszem ezt a jó
tanácsot gyakorlatilag az egész életre alkalmazni. Mert az kétségtelen, hogy a
fesztiválozás nem csak, de még nem is elsősorban a zenéről szól, hanem arról,
hogy az ember hogy mászkál össze-vissza két "igyá sört!" között, meghallgat
zenéket, embereket (olyanokat is, akiket ismer, olyanokat is, akiket nem),
aztán másnap az egyre homályosabb emlékei között kutatva próbálja
rekonstruálni, mi is volt jó és mi nem. Mikor besötétedett, már kellően punkok
voltunk a SZIN-en.
A péntek délutánt és estét tökéletesen punk hangulatban
töltöttem a SZIN-en, délután 5-től nagyjából éjfélig össze-vissza mászkáltam,
meghallgattam vagy 5-6 zenekart, megittam vagy 8-10 sört, ennek megfelelően
egyre kategorikusabbak lettek az értékeléseim, egyre nagyobb bölcsességeket
mondtam, és egyre kevésbé tudtam járni. Rövid krónikában adok számot a zenéről
és a hangulatról, először arról az időszakról, amikor még világos volt.
A SZIN utolsó, harmadiknak hívott, de igazából ötödik napján feltörekvő magyarokat fogok hallgatni, ha a fene fenét eszik is. Erre kiváló a mai program. Tájékozódj a mai magyar alter (vagy olyasmi) színtéren velem.
Az idei SZIN legaktuálisabb külföldi sztárfellépője tegnap a nagyszínpadon adott ízelítőt első lemezének anyagából, pár feldolgozással és egy új dallal megspékelve. A kezdetben meglehetősen gyér közönség létszáma idővel azért vállalható lett, bár nyilvánvaló, hogy Gabriella Cilmi munkásságát - az egy slágerdalon kívül - igen kevesen ismerik errefelé. Kár-kár, mert ebből a fellépésből is kiderült, hogy a Lessons To Be Learned meglepően erős debütálás volt.
A fesztblognál soha nem másnapos senki, csak nagyon fáradt, de azért olvasmányélményeinkből mi is tudjuk, hogy egy fesztiválon nagyjából ilyentájt kezd elviselhetetlen, hasogató fejfájássá transzformálódni az előző napok enyhe émelygése. Ettől függetlenül botor dolog lenne pihenéssel tölteni a mai napot, hiszen jó programokból nem lesz hiány, ráadásul egy igazán nagy egyéniség is tiszteletét teszi.
A Depresszió nekem mindig is vicces zenekar volt, nem feltétlenül szándékolt módon (lehet, hogy ők nem akarnak úgy viccesek lenni, ahogy én annak látom őket), de mindenképp élveztem hallgatni még a leggimis-egzisztencialistább dalaikat is. A ’Nem akarok elszakadni’-nál kevés jobbat, szórakoztatóbbat hallottam itthon ebben a műfajban. A SZIN nulladik napján adott koncert előtt a zenekar énekesével, Halász Ferenccel beszélgettem arról, hogy gondolja a Depresszió az optimizmust, a közönséghez való viszonyt, és persze a művészetet.
Igaz, hogy csak későn keveredtem ki tegnap a SZIN nulladik napjára, de onnantól nem volt megállás. Tömeg, nem nagy; sok színpad és helyszín; 300 a borsó Korsodi, meg a jó zene. Nekem erről szólt tegnap.
Bár az elmúlt 48 óra is jól sikerült, hivatalosan csak ma indulhatunk pozitív előjellel a SZIN-re (haha), az első nap pedig rögtön a legaktuálisabb külföldi sztárfellépő koncertjét hozza majd, mellette pedig lesz még tánc, büfé hajnalig. Össze is foglaljuk tüstént, azok kedvéért, akik tegnap éjjel csigát hajtottak a programfüzetből.
A SZIN nagyon barátságos és nagyon zöld; ennek megfelelően - és persze a fesztivál volumenének függvényében - az árak is barátságosabbak mondjuk a Szigeten megszokottaknál, bár erőteljes bénázás esetén persze itt is bele lehet futni kevésbé pénztárcakímélő megoldásokba. A fesztblog megpróbál segíteni, hogy maradjon zseton legalább a hazaútra.
Amellett, hogy szeretik az adott előadót, a tribute-zenekarok egyetlen okból léteznek: a szólófetisiszta gitárosok és az exhibicionista énekesek miatt. Komolyan. Nézzétek meg, minden tribute-zenekarban az énekes és a gitáros(ok) a leggyengébb láncszem. Ettől persze lehet élvezni őket, hiszen az élőzene mindig jó, ha jó számokat játszanak. Pont így volt a SZIN mínusz egyedik napján is.
A mínusz egyedik nap píszláv életérzését ma rommá torzított kvintek és terpeszben lenyomott szólók feledtetik el az első másnapossággal küzdő fesztiválozókkal. Persze nem csak hónaljkutya és farmermellény szerepel a programban, de tény, hogy ma a rakenrollerek szíve dobbanhat a leghangosabban.
Egy punk reklám, mint pl. Johnny Rottené, a Country Life Butternek, nagyjából ennyi. Vedd meg, mer jó. Nem azért mondom, mert magam is szegedi vagyok, és annak idején majdnem fel is léptem a SZIN újraindulásakor a 90-es években, hanem mer tényleg jó.
Már javában készülnek a Szegedi Ifjúsági Napok szervezői, hogy augusztus utolsó hétvégéjén, a fesztiválnyár nagy záróbuliját celebrálják. Ahhoz hogy minden klappoljon, a fellépő sztárok kívánságait is ki kell majd elégíteni.