A szerk. (30)
Ajánló (692)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
EFOTT (7)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (19)
Free Fest - TOTAL (6)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (34)
Heineken Balaton Sound (67)
Interjú (32)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (408)
PAFE (5)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (19)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (69)
Szerzőink (37)
Sziget Fesztivál (431)
Színház (35)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (12)
VOLT Fesztivál (69)
Zöld Pardon (42)
A Sziget Kft. újra összehívta a sajtó munkatársait, ezúttal a holnap ideiglenesen bezáró West Balkánba. Ismét egy elég jól hangzó együttműködést jelentettek be, de most nem egy főszponzorról volt szó, hanem valami egészen másról.
Jobban május nem is indulhat, mint egy elsejei Tabánnal és másodikai óbudai Quimbyvel. Hosszú tél után az első szabadtéri koncertek, a mámor maga. Ráadásul május az a hónap, mikorra már összeáll a nyári menetrend és bár arról még fogalmam sincs, hogy a család mikor, miből és hová megy nyaralni, de azt már tudom, hogy milyen zenei események nem múlhatnak el a jelenlétem nélkül.Részletek a hajtás után.
Sajtótájékoztatóra hívta a médiát a Sziget Kft. az Andrássy útra a nemrég felújított Párizsi Nagyáruház teraszára, ahol az új főszponzort mutatták be, valamint a 0. nap programjait. Azt már tegnap is tudni lehetett, hogy ez a főtámogató a Vodafone, de sok érdekes dolog derült ki arról, hogy miképp is fog kinézni ez az együttműködés.
Több mint egy tucat újabb nemzetközi produkció fellépése vált biztossá kedvenc fesztiválunkon, a Szigeten. Lesznek, kikkel itt találkozhat először a magyar közönség, jönnek legendás nevek és akad „ínyes finomság” is szépszámmal. Itt lesz – mások mellett – a Jared Leto színész és frontember vezette Thirty Seconds To Mars, a legendás német alter-díva, Nina Hagen. Jön továbbá Calvin Harris, a Yeasayer, a Major Lazer, Charlie Winston, a Fear Factory és sokan mások.
Kicsit fura ezt éppen április elsején kijelenteni, de véget érhetnek a találgatások, a Kispál és a Borz ad búcsúkoncertet idén, a Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 9-én. A huszonhárom éve együtt zenélő együttes úgy döntött, ha beláthatatlan időre is, de most kicsit abbahagyja.
A világzenei műfaj nemzetközi nagyágyúit, valamint feltörekvő csillagait sorakoztatja a Sziget idei Világzenei Nagyszínpada. Augusztus 11-16. között a kelet-európai világzene legjobbjaiból is egy nagy merítést nyújt ez a helyszín és természetesen nem maradhatnak el a hazai kiválóságok sem.
Az idei Sziget az elmúlt 18 év legjobb bulijait sorakoztatja fel, így itt lesz az új lemezanyaggal érkező Iron Maiden és az eddigi legnagyobb nagyszínpados tömeget összeverbuváló Faithless. Másrészt itt lesznek napjaink legfontosabb csapatai, így például a tavalyi Legjobb zenekar címet elnyert Muse, vagy a 2009-es Év albuma címmel büszkélkedő Kasabian. A Sziget továbbra is bemutat itthon kevésbé ismert, de a világ figyelmét méltán megmozgató produkciókat: jön a kritikusok által felmagasztalt The Cribs, vagy a fehérorosz ska-punk Lyapis Trubetskoy. És nagyobb fókuszt kap a metal az idei Szigeten: itt lesz a Children Of Bodom, a Monster Magnet, a 69 Eyes, a Paradise Lost és a többiek.
Az első gesztenye, a tévedhetetlen jele az ősznek. Ma megtaláltam, zsebre vágtam. Beszélhet már tv, rádió 30 fokról, engem nem érdekel. Ősz van, újra indul a mókuskerék, ideje számba venni az elmúlt nyarat, mielőtt a szép emlékek helyét elfoglalják az iskolai bevásárló listák, a reggeli rohanások, reménytelen útkeresések, kerülendő a város méretű dugót.
Barátnőm azt olvasta valahol, hogy a hardcore feszt-arc az, aki egy nyáron legalább 3 fesztivált meglátogat. PAFE, VOLT, Hegyalja, Sziget - részemről ennyi fért bele. Négy. Negyvenesen. Lehet, hogy nem vagyok normális.
Tegye fel a kezét az (ha még bírja) akinek legalább egy kicsit fáj a torka! Ez a minimum egy ilyen hét után, még ha nem is toltad meg annyira. Pláne hogy a számtalan elfogyasztott hideg fröccs, meg a leizzadás, aztán szaladgálás, és a soha nem eleget alvás, megteszi a hatását. De attól még szeretjük.
Böngészve a kínálatot, már jóval a sziget előtt láttam, hogy szombaton nem leszek koncertekkel elkényeztetve. Beszélgetve többekkel megtudhattam, hogy nem csak én éreztem magam zeneileg elhanyagolva. Vígasztalni ez nem vígasztalt, de meglepett, hogy nálam jóval fiatalabbak állították ugyanezt magukról.
Tegye fel a kezét az, aki begyűjtött egy fasza kis náthát a szigeten! Te is? Szar ügy. Miközben zsével együtt felnyújtom a kacsóm, azon filózom, hogy a frászba sikerült pont most kidőlnöm, amikor a feszkók történetére egyáltalán nem jellemző módon végig jó idő volt? Biztos valamelyik brit tehet róla, goddamnit! Lehet, hogy egyenesen a színpadról prüszkölték rám az influenzát, hisz odafenn legalább annyian voltak, mint a plebs soraiban. Sebaj, olcsó a repjegy, egyszer bosszút állok.
Mike Patton, teljes valójában a sátán. Egy hiperőrült energia bomba, aki képes pezsgővel a kezében kisétálni a Nagyszínpadra. És még sok másra is. Én meg csak tátott szájjal bámultam az egészet, és olyanokat hajtogattam, hogy "ezt nem hiszem el, hát mit csinál ez, nem noooormális, de zseniális". Elképesztő, amit a Faith No More művelt utolsó este a Szigeten, és bátran kijelenthetem, hogy most már boldogan halok meg bármikor. Mert ez volt az egyik dolog, amit látnom kellett.
Ha már az Every You Every Me Sziget himnusz lett pár éve, nyilvánvaló, hogy a Placebo-nak a Nagyszínpadon a helye. Nekem meg az első sorban. Lett volna, ha nem pogózom ki magam 4 szám után. De annyira jó érzés az amikor facsarod magadból a vizet és közben énekled a számokat sokakkal, hogy nem érdekelt a tény, hogy már mindenem fáj. Csak menjen az a sok dal a fülembe bele, meg a szívembe is, ha már itt tartunk.
Utolsó nap, utolsó koncertek, utolsó bulik, utolsó hajóút haza. Mindez képekben.
A brit invázió napján már délután 2kor kint evett a fene és egy fergeteges house-party közepén múlattam az időt széles mosollyal az arcomon a Mokka Cuka pultjánál.
Az én Szigetem idén nem volt hosszú, csupán három napra nyúlt, ebből az egyik ráadásul még minuszos is volt. Nem volt semmi terv, nem voltak olyan nevek, amik miatt érdemes lett volna - számomra - kimenni, mégis odamentem. Mert a Szigetre járni ugyan nem kötelesség, de erősen javallott dolog mindenki számára.
Nagyszínpados fellépők, pihenő emberek, esti őrület a Soerii & Pooleken. Válogatás.
Az egyértelműen Joy Division-alapokon mozgó zenekarok közül nekem még mindig az Editors a legszimpatikusabb, és ne jöjjön azzal senki, hogy nemisdzsojdivizsön, mert az. Meg U2. Na és akkor mi van, nem ez a baj. Tegnap sem ez volt a baj. Sok minden más, de az Editors délutáni nagyszínpados koncertje szerintem szinte mindent bemutatott, ami kimondottan rossz ebben a zenében, és majdnem mindent elrontott, amit egy nagyszínpados koncerten el lehet rontani. Azért jó pillanatok is voltak, de azok meg rosszul lettek elhelyezve. Tavaly Serj Tankianhoz fordultam nyílt levélben, most Tom Smith-ékhez.
Mielőtt búcsút intenénk az idei Szigetnek, végre elköszönünk a Világzenei Nagyszínpadtól, majd vigyázó szemünket az A38-WAN2 színpad programjának egyik ékkövére vetjük. Napjaink holland rockzenéjének legmeggyőzőbb és legviccesebb zenekara koncertezik ma este.
Tegnap a Szigeten végre sikerült berúgnom, ittam fényt is, érdekes emberekkel találkoztam, meg még ilyesmi, csupa hihetetlen dolog. Mind közül a leghihetetlenebb, hogy minden előzetes tapasztalat, elvárás és egyebek ellenére a Woven Hand és a Muzsikás közös műsora nem volt jó a Világzenei színpadon. Sajnos be kell vallani, még nekem is, és ez fáj.