ó, hát ismét elkezdődött. nekem kicsit késői volt a start, mivel délutános műszakban élesítettem a kaszát, de azért így is meglepett, milyen üres volt az éjféli hév, amivel oldalamon bátor cimborámmal becéloztuk a placcot. a filatorigátnál már volt tömeg, de mindenki visszafelé jött, így úgy éreztem magam, mint a frogger, csak nem keresztbe, hanem hosszába. vágod.
És a legfontosabb infó: 350 a dobozdréher, 320 a csapolt
Hát belekezdtünk. Kicsit rövid átmenet Kapolcs után, egy igen húzós hétköznap a pihenésre, aztán gyerünk. Budapest érzi, itt a Sziget. A metró nem jár, a buszokon hátizsákos fiatalok növelik a zsúfoltságot. Délután kettő felé érek a szigetre, viszonylag gyorsan bejutok. A vizemet elveszik, hiába mondom, hogy sima csapvíz, nem lehet bevinni. A benti árak mellett ezt sorscsapásként élem meg. Utánam néhány perccel bejönnek Maszaték is, vásárolni voltak, ők lazán besétálnak néhány doboz gyümölcslével a kezükben. Talán a mosolyommal lehet a baj…
A
Rádió C híres jó ízléssel összeállított zenei kínálatáról. Amikor autóban aszalódunk Budapesten, és közel járunk ahhoz, hogy a harag elöntse szívünket, általában a 88.8-as frekvencia ment meg minket az ordibálós, ablaklehúzós, ökölrázós állatkodástól. A rádióból hömpölygő, finoman intelligens jazzmuzsika megnyugtat, jobb kedvre derít. Mivel a Szigeten is szép számmal akadnak hasonlóan igényes koncertek, a szelektálásban egy igazi szakértő segítségét kértük: felkerestük Lakatos Gyula zongoristát, a Rádió C zenei szerkesztőjét (aki nem mellesleg
DJ Mango-val és Sena-val tervez közös projektet) és megkértük: csemegézzen a Sziget idei programjai között. (Az egyes események mellett dőlt betűvel olvashatjátok a rádió munkatársának kommentjeit).
az első nap kimaradt. hogy miért? fuck you sean paul, azért. mint ahogy azt a szöges verebek csivitelték, nem is kell hamut szórnom a fejemre a skip miatt, legfeljebb azért, mert valószínűleg az első nep volt az egyetlen a szigeten, amikor becsukott szemmel kettőt is lehetett lépni úgy, hogy ne rúgj fel egy földön fetrengő individuumot. ha nem lenne olyan elcsépelt és paradox, akkor azt mondanám, embertelen tömeg van a hajógyárin. teszem azt, már a héven lehet játszani ablakra tapasztott matricásdit, csak hogy garfieldék pereskedhessenek. aztán a filatori gátnál tömeges torlódásban vehetsz részt, mivel a forgalmat irányító rendőr elég gyakran gondolja úgy, hogy inkább a taxit engedi el, s nem az ezer embert. bejutni viszonylag egyszerű, a híd túloldalán nem motoznak meg: tőlem maximum csak az éles nyelvemet vehették volna el, de akár föld-levegő rakétát is köthettem volna a hátamra, annyira érdekelte őket. aztán jön az elvegyülés.
Sziasztok,
Kultplay a Szigetblogon, ajánlunk, figyeljetek:
A legnagyobb magyar hiphop arc, Dj Bootsie, a méltán népszerű Zagar zenekar turntablistája élőben, zenekari kísérettel nyomja debütáló szólóalbumának anyagát pénteken, a Wan2 színpadon, este fél nyolckor. Oka van annak, hogy az eseményt legalább annyira jelentősnek tartjuk, mint mondjuk a Coldcut, a Scissor Sisters, vagy a Jazzmatazz fellépését, melyek szintén a pénteki szigetnapra esnek. DJ Bootsie ugyanis azon kevés hazai lemezlovasok egyike, aki producerként, alkotóként és zenészként is megmutatja magát, sőt: Yonderboi és Deutch Gábor mellett ő is azok közé a magyar művészek közé tartozik, akik külföldön jóval komolyabb megbecsülést kapnak, mint a hakniértékesítésre szakosodott hazai pályán.
A péntek esti buli extra érdekessége, hogy a DMC bajnok szkreccsmester a lemezjátszók és a szemplerek mellett élő zenei kísérettel dolgozik majd: dob, gitár, és cselló is szerepel a repertoárban. Felhívtuk Bootsie-t telefonon, hogy személyesen is érdeklődjünk, mire számíthattok péntek este a Wankettő színpadon.
- Triphop, hiphop, szkreccs és jazzes improvizációk. Nem annyira pörgős, inkább laza, bólogatós - körvonalazta a zenei műfajt Bootsie. - Olyan zenét akarunk játszani a közönségnek, amit magunk is szeretünk: tartalmas, egy-egy műfajnak és fúzióinak az összes stílusjegyét tartalmazó, ínyenc tánczenét. Az élő hangszerek persze lehetőséget adnak a jazzes improvizációkra, az ambientes elszállásokra, a filmzenés betétekre is. Ja, és lesz vetítés: Mátrai Miklós Vj installációi pörögnek majd a kivetítőn.
Bootsie a külföldi és hazai fellépések között már új albumán dolgozik, jövő nyárra ígéri eklektikus hiphop lemezét. Reppereket keres, de mint mondja, nehéz olyan művészeket találni Magyarországon, akiket az alkotói munka jobban érdekel a szakmai rivalizálásnál, a személyes ellentéteknél. Bootsie a magyar popipar ronin-ja, biztosak lehettek abban, hogy nem pléjbekkről, és nem félvállról szórakoztat majd. Legyetek ott, addig is nézzétek meg a videoklippet, hallgassátok a letölthető zenéket!
És 0. napon megteremté Isten a befogadó közeget...
Viselt csapat menekült benyomását keltik a Filotarigátnál hévről leszálló csőcselék (csajvadék), "kell egy hét együttlét", na persze, meg a sárban taposó igénytelenség, de minden perccel beljebb közeledik a fesztiválnak nemcsak eleje de vége, há-há, és meglakolunk sátrainkban,
már ha sikerül felállítani azokat a kijelölt helyen. Mert folyik a szigorúan véres megkülönböztetés! Ottalvós és hazamenős kasztokat osztanak az őrök, s eképp határolódik egymáshoz a nép, hogy akiknek a zöldnél kevésbé csúnya sárga hetijegy a jussa, az bíz megszenved míg más sátrába bejussa, még ha csak ideig-óráig is hálna, főbb szerepekben kéje és bája, de csekit.
Puding próbája a behatolás.
…nem tudom, mi lesz. Hetek óta kívülállóként nézem, amint (általam is) ismert arcok hatalmas beleéléssel, orgazmusközeli hangon lehelik bele a képernyőbe, hogy plaszíbó meg rédióhed, hát még szisszorszisztörsz meg koldkát, én meg csak nézek, hogy akkor most van-e az az év, amikorra végleg kinőttem a Sziget törzsközönségéből, hogy ezek a nevek nekem abszolút ugyanannyit mondanak, mintha Kovacsevics Lujzát és Pettyessy Adolfot emlegetnék, vagy csak valami érthetetlen okból, esetleg némi pechszéria miatt sikerült idén egészen másodrendű felhozatallal előállniuk a szervezőknek, akik ezt megpróbálják profi marketinggel, „sokszor mondjuk lelkesen, akkor te is lelkesedni fogsz” hozzáállással eladni. Ismerőseim is azt mondogatják, hogy idén nem sok érdekes lesz a Szigeten, de erre az információ-adalékra sem támaszkodhatok, hiszen az ismerősem velem együtt vénülnek, nem nagy szó, ha nem ismernek olyan bandákat, amelyekre a fiatalok csápolnak, márpedig biztos csápolnak, ennyire már hatott a reklám, hogy elhittem: valakiknek ezek a nevek biztosan édes bizsergést okoznak valamely szabadon választott testrészükben, csak én nézek kissé megszeppenve, hogy ha már jó ideje minden egyes évben az inflációt meghaladva nő a jegyek ára, akkor miért volt az Apocalyptica csak vidéken, miért volt a Pet Shop Boys csak a Volton (két éve a Szigeten ők voltak a meglepetés-élménykoncert), miért nincs Oi Va Voi, vagy egy-két számomra is szájtátós név, miért tűnik a szigetet követő Szegedi Ifjúsági Napok párnapos koncertprogramja lazán ütősebbnek a Szigeténél?
Csípős maceszgombócszószban pirított meterológushús pecsenyére vágyom párolt bűnbak oldalbordákkal, a laposan kiklopfolva. Mert kell, hogy valaki lehúzza a vizeslepedőt az égről, és feszült viszonyunk okán a Mindenhatót most nem zaklathatom.
Átkozott időjósok! Ti vagytok a felelősek!
2003-ig lesajnáltam mindenkit aki kitette a lábát a szigetre, mert szent meggyőződésem volt hogy ott részeg pánkok vannak csak, akik műanyag poharas vizezett sörüket szorongatják, és szar zene, por és pisaszag terjeng a levegőben. 2003 augusztusában viszont kicibáltak, majdnemhogy akaratom ellenére, és végülis igazam lett. Részben. Ugyanis vannak ők is, meg van még ezermillió ismerős, és leendő ismerős, van elég hely hogy az ingorálni való embereket messze elkerüld, hogy tájékozódni már alig tudó barátnőd az SOS vécéhez kézenfogva elcibálj, hogy azon vedd észre magad hogy épp a volt főnököddel smárolsz, vagy ha a drumclubba mész műélvezni a tanítódhoz, vagy hogy a kuka tetején egyél a legnagyobb lelki békével főttkukoricát a metálos haveroddal. Ezenkívül remek búfelejtő és annál is jobb szívgyógyszer. Csak itt teheted meg, hogy a Metalhammer sátorból a Blind Myselfről átsétálsz Hernan Cattaneora a Pörgésparty Arénába, és szintén csak itt lehet büntetlenül egy másik lánynak szerelmet vallani. És akkor még nem is beszéltem a koncertekről: Lamb alatt annakidején felhőszakadás volt, és a "'Til the clouds clear" alatt varázsütésre állt el az eső, Laibach-on a sátorban lett felhőszakadás, Anthraxon meg egyszercsak együtt énekeltem az énekessel, holott nem is ismerem a zenekart. Jahogy a zenék milyenek? Gondolom megköveztek ha azt mondom hogy az másodlagos. Ha a kistestvéredet kiséred Sean Utálom Paulra, ha anyádat Buena Vista Social Clubra, akár ha a pasiddal a Magic Mirrorba tévedtek: felejthetetlen...
...persze a haverokkal a legjobb, úgyhogy idén mama a helyén marad.
Fesztiválra, magyar! - Sziget, 2006
2006. augusztus 9-16
Még két nap!
Még kettőt kell aludni, és elkezdődik végre nagyon sokunknak az igazi nyár, annak legnagyobb, legátfogóbb, legpunkabb, legdurvább, szebb, és legtökéletesebb, legnagyobb visszhangot kiváltó, zenés (stb.) programja, A SZIGET. Még kettő és végre belebújhatok a ketrecből kiszabaduló nagyon durva állat bőrébe, szabadságom hitével ballaghatok be majd azon a bizonyos K hídon, ami egyébként azért ká híd, mert a vasszerkezet végig ká betűt formál, micsoda egyszerűség… Kettő egész éjszaka múlva már úgy kelek fel, hogy izgatott leszek kicsit, alig egy haloványan, pedig törzsvendége vagyok az fesztiválnak, és mégis. Kell még aludni ahhoz, hogy egy helyen találjak meg sok mindent, muzsikát, arcokat, élményt, álmot és kultúrát, meg hangulatokat, pontosan kettő még és végre rámosolyoghatok (első nap még tényleg őszintén) a kapuban strázsáló inkálosra, meg a karszalagfelrakó csapat egyik tagjára, aki majd jó szórakozást kíván. Még kettő és a karomra felkerül a megkülönböztető jelzés, amiről majd mindenki tudja egy hétig, hogy igen, én közéjük’ tartozom… reggelente a hazaúton majd kapok arcokat a négyes-hatoson, lesz legyintő, meg unott, mosolygós és együtt érző, szánakozó. Még kettő és beköltözöm az új házba, lesz nagy kertem, meg parti benne, viszont csak az lesz, de remélem néha csend is. Még aludni kell, igaz már csak kettőt, hogy ott legyek a sok náció egyikének képviseletében, lesz a kezemben majd vizes, klasszikus sör, leszek majd beteg is tőle, fogok rosszul aludni, de látok meg hallok majd ritkaságokat, és fogok nagyokat sóhajtani, hogy de szép, de állat, de *urva jó. Eljön hozzám a fél világ, hogy megint táguljon a látóköröm, kinyitok majd kapukat, belenézek a Te arcodba is, és a szám sarkában köszöntöm a folytonos mosolyt, persze megint marad egy hétre. Még két nagyon hosszú éjszaka vár rám, aztán átlépve korlátokat, letudva hétköznapokat felsóhajtok majd odakinn, hogy aha, kell egy hét együttlét!.
ha volt valami, amiért pre-sziget időszakban is érdemes volt átbotorkálni esténként a rendesen kivilágítatlan, ezért orra bukással fenyegető filatorigáton, az a mokkacuka! rendezvényei: a bomb the jazz, a rewind summer special, a nowsound breaks vagy a drum club. szóval mindenféle elektromos jóságok. a szintetikus szólamok rajongóinak az egy hét együttlét idején sem kell lemondaniuk az ampertologató élvezetkről: a drum club minden nap klassz fellépőkkel várja - elsősorban - a dob és basszus szerelmeseit.
hogy is nézett ki ez az egész? 1 gombával kevesebb, 1 oprendszerrel több; 100 ablak, 9 dal, 1 az 1 ellen; 30 perces késés, 30 perccel rövidebb kevesebb játék; az usa 399 milliárd (és nem billió) dollárt költ fegyverkezésre, az első vonat győr felé 1:10-kor indul. 25.000 ember, 1 lélek, 1 merő várakozás, és nincs több hatásvadász számadat.
Ki van a mennyekben, napijegyek ára az egekben, akik "olcsóbban" kívánnak fesztiválozni, azok ugye természetszerüleg elgondolkodnak azon, hogy vegyenek-e előben hetit, azt kény-kedvnek tehetnek sokkal inkább eleget, vagy minek is rizikóztassanak, ha felleget rengető fellépő egy sem, és még az időjárás szeszélye is a legrakoncátlanabb szőke nőkével vetekszik, avagy még sehol a Sziget, de a probléma már rég kezdődik s tart, míg megszólal a szimbólika-start jelző pisztoly hang, ja; várjuk egy ideje...
Bambán függesztem szemem kocsányain golyóm, bámulom egy festett szőke bimbaját, középtájt ereszt ugyan picit az orrom, de haladok. Másfél órás késéssel haladok, döcögök a HÉV-en, filatori gát, dolgozóba - ez a 7 még ilyen-, klimatizálódom, visszatekintek, értékelek, gyártom és teszem fel feleslegesen magamnak a gépies kérdéseket, mert kell, mert tanuló típus vagyok, hátha két lépéssel előbbre jutok fejlődési ciklusomon útban a kiismerhetetlen felé, hátha megvilágosodom sötét középkorúságomra. Szabadságom előtt nem voltam ennyire kész. Jó volt? Megérte?
Ott ahol a part szakad, végződik a Sziget, ott ahol a kurta farkú, ma még Toi-Toi, amúgy liget, utolsó nap, tört lendület, kisnyugdíjas számol (tehetség a rendszerváltozásból), kisnyugdíjas fizet, rá hogy van egy hét együttéled… fiatalság, jövő, remény, szabad erkölcs, főnyeremény, ó azok a ’92 előtti évek, „Sziámi műláb Péter” mondjad minek, kellett Vúdsztok, Pepszi, ésatöbbi, fájt valami? nem volt hakni? hogy nyaranta jöttél lakni, ide a kerületbe, ó Istenem, ó Budára, özönvíz zúduljon a csalánfádra, miért, mondd, ó, miért zavart elme, zavart fű (jó, azt értem), zavart csend, oda az én békességem, hagyjátok már abba végre, sopánkodott öreg néne, panelajtaja és a létminimum küszöbén, mikor utoljára behatoltam a K-hídon át.
Maradék nap, borongós nap, nem kell senkinek - optimisták, alkoholisták, bulisták, levelező-listák, tartsunk össze! Idén ez az utolsó alkalom, még egy hetednyi a lehetőség arra, hogy bármit megtégy mit elterveztél, mert ezerszász hogy elterveztél, ezért kell elszántnak lenni, hisz az esélyen kívül, hogy ezévben a Szigeten még úgy alakulhat s megtörténhet, egyebet veszteni mást nem lehet.
Eszerint/ehhez képest már a folytatás is múlt idő, de az ezt beszámoló csak jövendő - sajnálom, dolog van-, várni jó.
Kezdetek óta érlelődik bennem a kérdés, hova tűntek a lejmoló pánkok, hova tűnt démon *ill a berek? Mifene történt a „van egy kis apród?”, „nincs egy szál cigid” lepusztult kultúrszcéna prezentásaival? Mi teteje volt tükör előtt már hetekkel ezelőtt begyakorolni a szenvtelen-modortalan „van. de nem adok!” rigmust, ha ezek dinoszaurusz módjára kihaltak? Vagy élnek Hevesen, mint Marci fényesen? Ez itt nekik túl igényes/igénytelen?
Pár csendes sátor hever csak a száműzött külső parton, sorsába egykedvűen belenyugodva, rászorultságukból elit különítményt kovácsolt a rongyos élet, a napi ötrongyos szituáció.
Vasárnap, ünnepnap, elvben de csodás; illusztris vendég vagy déli báblátomás tévedt ki a Sziget porába, mint 3 éve és 11 napja, mikor sorsfordító mód kezét kezembe először rakta, engedni nem akartam, sőt ma se tenném, de mert 3 év és 12 napja él, több sebből szökik a vér gyengén, mert kinek penge a nyelve, az karcol, békeidőben is diplomata/nítva harcol és sért, Ő, mód, szer, esen/dőn készít fel a Teremtő, gyökeres változásra, avagy kontraügyi bemozdulásra.