Laudéék a Színezd újra című, feltehetőleg mindenki által ismert darabbal búcsúztak. Utánuk a Zanzibár következett, és mivel kettészakadni nem tudtunk, valamint az első pár szám alapján nem ez volt életük fellépése, visszatértünk a Headbangers Ball Arénába, ahol az underground szcéna legnagyobb üdvöskéje, a Subscribe hangolt éppen.

tovább

Képek a második napról a Fesztblog fotógalériájában >>>

tovább

A VOLT Fesztivál első napján, koncertjük előtt a Dreadzone legénységével, elsősorban Greg Robertsszel sikerült egy rövid beszélgetést megejteni.

tovább

Brains: konkrét stílusba való besorolásuk gyakorlatilag lehetetlen, volt itt DnB, rock, reggae, és még sok más. A hasonló fúziókból nagyon nehéz értékelhetőt kihozni, nekik mégis sikerült. Talán nem véletlen, hogy az MR2 - Coke színpadon kaptak lehetőséget, hiszen tipikus petőfis hangzással bírnak - szigorúan jó értelemben. 

tovább

Képek az első napról a Fesztblog fotógalériájában >>>

tovább

a hegyaljai vallomás után ez már rutinból megy: volton sem voltam még. idén sem leszek igazán, mert egyetlen nap, egyetlen péntek nem fesztivál, csak pár koncert egy este.
így van az, ha az ember főváros környéki, elkényelmesedett, nagymama korhoz közelítő fesztblogger. ha fesztivál, ha koncert 30 kilométernél nagyobb távolságra van, akkor nem megyek, mert ágyam, fürdőkádam, manikűr készletem és a szörtelenítő kézi készülékem mindig elérhető távolságra kell, hogy legyen. és akkor az emberi formába - látszólag - hozó pacsmagokat még nem is említettem.

ez VOLT, de, hogy idén mi történt, azt még én sem tudom. talán új évtizedet kezdtem, talán csak az anyukaként tett ígéret tart, de idén képes leszek két napon belül több száz kilométert vezetni, hogy egy csemete és annak egy barátnője meghallgathassa a szigeten elszalasztott mano chaut.

tovább

Nyitják a kapukat, és ordítva-sikítva betör a tömeg!!! Ma este 6-kor. Tehát hivatalosan állíthatnak (egy nappal korábban) sátrat a hűs árnyékot vető fák alatt a gyorsak, akiknek sem a munkaidő, sem a szabadidő nem drága, és a különféle színpadok programkínálata nélkül is elsöröznek vígan, újdonsült szomszédokkal fűzvén szorosra egy fesztivál alkalmi szálát, minek legekig fokozása, csakis gusztus dolga.

tovább

Ezekben a percekben érkezett a hír a szerkesztőségünkbe :) The Offspring Magyarországon! Eddig kicsit húztam a számat a VOLT idei felhozatalát látván, de így azt hiszem, másodperceken belül megveszem a jegyem.

tovább

Jó, jó, tudom. Szereplési kényszerem (mozimaraton, 2 hét Wagon R+, blogkönyv) kissé már unalmas. Ráadásul pont most, mikor olyannyira elhatároztam magam, hogy külön választom a blogomon történteket a valóságos személyemtől, hogy a mindkettőnek közös szereplői rám feleslegesen meg ne orroljanak, akkor mit csinálok? Na mit? Megint elvállalok egy légből kapott, ám a fesztblogra hivatkozó felkérést, pedig ugyanúgy nem fizetnek érte egy kanyit sem, mint anno A nagy vita című és nagy Ő-vel propagált kamerák előtti párbeszédért sem, vagyis ha abból indulunk ki, hogy az idő pénz, akkor alapvetően vagyok inkább balek, mint céltudatos írni vágyó egy konfrontáció mentes közegben.

tovább

Hellóka nyalóka, szép és majdnem kipihent reggel indult a már szokásos cicamosakodással, mert biztos állok majd a koedukált zuhanyzókhoz a sok alsógatyában álló fasz között hideg vízért a hosszú sorban, poros fesztiválon ennyit nekem a tisztaság nem ér meg, főleg hogy a célnak mákvirág illatos törlőkendői is pont megfeleltek.

tovább

tovább

Egy kis dombra lecsücsültünk, csüccs. Szokás szerint. S ha már ott, akkor közösen kitárgyaltuk, hogy kivel mi történhetett az elmúlt éjjel, fonál hol szakadt, és ki mitől émelyeg. Én egyértelműen a "régen ittunk már sört" verzió mellett tettem le a voksom, hoztam is hát egyet, és nem csak azért, mert így a hajnaliakkal részint a fejemben nem kell az egész alapozási cécót nulláról kezdenem, és mert ott az erejében ébredő napsütésben eleve minden korsó kettőt ér, de már csak azért is, hogy jöjjék az ihlet, hogy a többiek segítségével papírra írjam az eddigieket.

tovább

Hirtelen és orvul támadt be a másnap, védekezni csepp esélyem sem maradt - a környék kedvelt lakói még délnek bőven előtte gondoskodtak erről. 3-4 órán túli alvásnak tehát még az ötletével sem barátkoztam, végül is ez a 15. VOLT, ami egy fasza kis fesztivál, ahol ha törik az ég, ha szakad a part, szuflával bírni kell, más feladat sincs, avagy talpra magyar, irány a varjúdomb, hol sörgőztől rügyeznek a mesék.

tovább

tovább

tovább