Régen dobtak át ennyire a palánkon, mint az idei Bűvészetek Völgyében. Csak az ötödik napon jöttem rá, hogy ez volt a bűvészet (vagy művészet), és komolyan mondom, hogy nem haragudtam senkire. Nem haragudtam, mert én alapvetően egy nyugodt vénember vagyok, ott érzem jól magam, ahol éppen vagyok. Nem haragudtam, mert nem vártam semmit. Nem haragudtam, mert nem verték a seggem nádpálcával, hogy márpedig gyerünk Kapolcsra te büdös kultúrcsótány.

tovább

"Kapolcs újra csendes. A főutcán (jó esetben) tízpercenként látni egy-egy autót. Kiürültek az udvarok, a Malom-sziget, eltűntek a színes-tarka sátrak, Cili néni kocsmája ismét féltízkor zárhat. Elmentek a Völgylátogatók. Hazamentetek."
- így kezdődött a tavalyi völgybúcsúztató levél és így ért véget:
"Egyszóval nehéz megítélni ennyi év után, mi rejlik a titok mögött, amely legendává tette a Völgyet, ám tagadhatatlanul jólesően olvassa Márta István és Galkó Balázs (no meg Pallagi Anikó) a számukra hagyott búcsúlevelet, melyet egy névtelen Völgylátogató tett le az asztalunkra a fesztiválirodában. Reméljük, mindannyian így emlékeztek a Völgyre.
Márta Istvánékon keresztül én is, az összes Völgymunkás nevében köszönöm, hogy itt voltatok, s búcsúzom Tőletek azzal, hogy jövőre ismét lesz Völgy."...
"P.S.: Találkozzunk jövőre, a 20. Művészetek Völgye Fesztiválon!"

tovább

Kapolcson is voltam, de nem értem rá írni előbb. Most ráérek - illetve most se igazából érek rá, de azért írok. Csak a mai nap már a Sziget nulladik napja, ezért erősen halványulnak bennem a Művészetek Völgyének emlékei, de azért, bár a Sziget előszele a szemembe fújja a hajam, megpróbálok visszatekinteni Kapolcs utolsó hétvégéjére.

tovább

Zűrös napok voltak, melyek próbára tették a Vándort, aki még mindig a Cseh Tamás est hatása alatt volt. Aztán megjött Szilvi is, így már hat nő jutott egy autóra, Dudu (az autó) szóvá is tette négyszemközt: „Vándor, megszakadok!” „Én is, jó Dudu” – így a Vándor, „de mit tehetek? Húzzuk a szekeret.” ÉS húzták, Dudu és a Vándor. Csütörtökre sivatagi időjárás, nappal harminc, este tíz fok. Elpatkolok, gondolta a Vándor, pedig elhatározta, ha ez egyszer bekövetkezik, az csak a Tisza partján, vagy a JATE klubban éjfél után történhet meg vele. Bajain a házigazda ágyas barack pálinkája segített csak, kihúzta a pénteket, majd a szombatot is. Már nem is válogatott, csak sodródott programról programra, ette a száraz szendvicseket, itta a hűvös söröket. Erről olvashattok röviden…

tovább

Vannak olyan napok, amikor az ember teleírja a füzetlapot programmal, ide megyek, oda megyek, meg még ide és oda is. Aztán elmegy egy másik programra, ott ledekkol, és szépen elmúlik a nap. Az ötödik, az ilyen nap volt...

tovább

Sok mindenről írhatnék a negyedik nap kapcsán. Hogy milyen érdekes volt Tolnai Ottó irodalmi, történelmi emlékezése Magyarkanizsától, Zágrábig, és mennyire feledhető volt Apátiban a Mantra Pornó és a Quimby. Arról, hogy a Quimby hangosítása botrányos volt, és igaza van Maszatnak, a tizenéves Quimby rajongók derékmagasságban támadnak. De ez a nap egy valakiről szólt, Cseh Tamásról, akivel Pulán Bérczes László beszélgetett...

tovább

Vasárnapra káosz. Az ég borult, a Balatonról hosszú sorokban jönnek az autók, és mindenki Kapolcsra. Délre húsz kilométeres dugó. Az ember mindent tönkre tud tenni, ami jól működik. Parkolnak a faluban, a falun kívül, buszmegállóban, járdán, kapuk előtt. Délutánig ki sem teszem a lábam...

tovább

Korán ébredek, kiülök az udvarra, nézem a tábor életét. Gyorsan letusolok, mert úgy látszik, korán kelő népek lakják ezt a hegyoldalt. Lesétálok, persze hogy a Királykő kocsmába. Az udvaron ott ül Tanár Úr, egy szétcsúszott szegedi fazon, rövid hajában legalább húsz hajgumi, érdekes figura. Reggel nyolc óra van, Tanár Úr nem tűnik józannak...

tovább

Minden évben ugyanaz a nóta, mi nem megyünk a Művészetek Völgyébe. Teljesen természetes aztán, hogy tavasszal szállást keresünk, és májustól böngésszük a Kapolcs.hu- t, hátha van már valami program. Ezt az idén megtetéztük azzal, hogy plusz két lánnyal, vagyis hat fővel indultunk neki, s hét közben csatlakozik hozzánk még három lány. Jaj nekem... 

tovább

Végig érő nyalókámmal a kézben az életérzést megint a vigándpetendi sörsátor felé vettem a már szokásos bajtársakkal egyetemben. Sötétlő pillantáskáimmal a szemem alatt másképp nehéz is lenne ilyenkor az ébredés, bitang az érzés, de vény nélkül kezelhető, egy sör helyrebillent, aztán már éltet is a következő, nem kell ehhez csiklólikőr...

tovább

Hol is tartottam? Ja, hogy bedőltem szombat reggel a híd alá felvert sátramba pihenni. Erőt gyűjteni az új kihívásokhoz, a nagy kalandhoz, hogy minden legalább úgy folytatódjék ahogy eddig, bár azt sem bántam volna, ha több kötött programhoz próbálunk ragaszkodni.

Édesded álmaim alig ismerősök érkezése törte kerékbe. Köszöntés képpen a mi nyitányunkhoz hasonló lendülettel csábítgattak a biztos pontként tündöklő vigántpetendi sörkertbe, egy kis, egy kis... na mire? Igen!!!

tovább

Művészetek ide, Völgyek oda, a hamarosan következő élménybeszámoló témavezetése és stílusa így is hiánytalan fogja magán hordozni mindazon erkölcstelen tulajdonságaimat, amelyek miatt a helyes érzelmi értékrenddel bíró nők alapvetően vetnek meg és utálnak, a buli-alkohol-punci triumvirátusát esztelen hajtó férfiállatét, ó de szánalmas, rohadt fesztivál-alakom alól a szívhang, jaj, ki már mikor hallatszik?

...és most visszavonulok fényképeim és jegyzeteim közé egy kis történet-rekonstruálásra.

tovább

Szubjektív ajánló

(megjelent: Szegedi Egyetem 2007. május 07.)

Nem tudom, hogy tavaly nyáron tíznél többször aludtam-e a saját ágyamban? Nagyon úgy tűnik, ez idén sem lesz másképpen. Ajánlataim nem nélkülözhetik a személyes véleményt, már csak azért sem, mert a dátumokat és eseményeket naptáram havi előjegyzés oldalairól másolom ide.

tovább

tovább

tovább

tovább