A szerk. (34)
A38 (49)
Ajánló (1075)
Akvárium klub (33)
Alfa Fesztivál (2)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
Balaton Sound (85)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Bónusz Fesztivál (5)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (15)
Én és a Dal (2)
Fehérvári Zenei Napok (7)
Fekete Zaj (2)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (26)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (5)
Gödör (1)
Gödör Kemping (7)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (77)
Instant (2)
Interjú (46)
játék (5)
Komolyan szeretjük (25)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (579)
Nufolk Fesztivál (1)
PaFe (30)
Park (12)
Part (5)
PeCsa (7)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Soundkitchen Istálló (3)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (104)
Szerzőink (40)
Sziget Fesztivál (488)
Színház (35)
Tatai Utcazene és Művészeti Fesztivál (2)
Unique Fesztivál (3)
Végállomás: világhír (1)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (15)
Világveleje Fesztivál (5)
VOLT Fesztivál (92)
Zöld Pardon (64)
Az Orczy Parkban rendezett összeborulós visszatérés és az azt követő fesztiválfellépések után a kétezres évek egyik legfontosabb hazai zenekara a Dürer Kertben végre önálló klubkoncerten is újra közönség elé áll.
A hazánkba érkező aktuális világsztárok száma érezhetően gyarapszik, ami kétségkívül nagyon jó tesz nekünk, hiszen végre nem csak évtizedes késéssel láthatjuk testközelből a nemzetközi popzene nagyjait, amikor tőlünk nyugatabbra már a kutya sem kíváncsi rájuk. Most éppen Katy Perry jött, hogy megmutassa, miként lehet két, viszonylag jól eltalált lemezre építve pörgős koncertet adni. Sajnos nem igazán sikerült, de kétségbeesésre semmi ok.
Október elsején a Papp László Budapest Sportarénában lép fel napjaink egyik legmenőbb énekesnője, mi pedig elmondjuk, milyen az eddig megjelent két lemeze, miért nem szabad a fanyalgókra hallgatni és miért nettó hülyeség szégyellni, ha tetszik.
Az Anima Sound System egykori énekesnője évek óta a saját útját járja; Rémember- és Puzzle-tagokból toborzott zenekara, a Nemjuci szombaton a Szegedi Ifjúsági Napok nagyszínpadán lépett fel, mi pedig ismét értetlenkedtünk egy sort, hogy miért nincs még több dögös rockbandánk női énekessel, ha egyszer ennyire egyértelműen jó a produkció. Interjúnkból többek közt az is kiderül, hogy egy katolikus pap is szeretheti a Black Sabbathot.
Persze nem úsztuk meg az esőt most sem, a tavalyi apokaliptikus viszonyokhoz képest mégis előrelépésnek mondható, hogy ezúttal csak a cipőnk és a közérzetünk ment tropára. Ha hinnénk az ilyesmiben, most azt mondanánk, az időjárás is érezte, mennyire szomorú hónapok következnek most, de egyrészt nem hiszünk, másrészt azért bőven volt minek örülni a SZIN utolsó napján.
Tegnap délután kötelező programként megnéztük az Anna and the Barbies koncertjét, egyrészt mert még soha nem láttuk őket élőben, másrészt mert szeretjük őket és biztosak vagyunk benne, hogy náluk érdekesebb itthoni produkció csak nagyon kevés van. Kérdés, hogy ez a többieket minősíti-e, vagy tényleg igazi különlegességgel van dolgunk. A válasz nem egyértelmű.
A meglepően erős nulladik napi program ellenére azért érződött, hogy mindenki a második éjszakára vette fel végleg a ritmust. A fiúk előkotorták a legjobb napszemüvegüket, a lányok minden eddiginél szebben mosolyogtak, a zenekarok meg csak játszottak és játszottak, mi pedig ide-oda sodródtunk a nap folyamán. Ezt láttuk.
A nyíregyházi Jurij hosszú évek óta építi lépésről lépésre renoméját, miközben szép lassan az ország egyik legszimpatikusabb "nem befutott" zenekarává vált. Idei szegedi koncertjük mintha azt bizonyította volna, hogy - Örkénnyel élve - legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. Csak idő és áldozatos munka kell hozzá.
A fesztiválozó iszik. Aki nem, az hazudik, esetleg régen ivott. Az alkoholtól pedig jobb esetben éhesek leszünk; a Szegedi Ifjúsági Napokon számtalan lehetőség adódik a bevitelre - és sajnos néha ennek ellenkezőjére is -, mi pedig összefoglaljuk, mi változott tavaly (és tavalyelőtt) óta.
Polgár Odettet ezernyi szál köti a nyolcvanas évek legendás hazai underground-szcénájához - édesapja, Polgár Tamás például a Sziámi kilencvenes évekbeli inkarnációjának gitárosa volt, a Megasztárt is megjárt énekesnő első lemezén többek közt Müller Péter Sziámi is közreműködött, ráadásul ha valakihez mindenképpen mérni szeretnénk, elsőre egyértelműen Méhes Marietta ugrik be. A Szegedi Ifjúsági Napok nulladik napján kiderült, milyen élőben.
A nyárzárás zárásaként ijedt fehér nyuszi helyett közönségkedvenceket rántanak elő a kalapból a szervezők, meg finneket, akikről majd kiderül, mit tudnak. Biztosra mehetünk, a SZIN utolsó napja méltóképpen tesz pontot a fesztiválszezon végére, reményeink szerint ezúttal áramszünet és hurrikán nélkül.
Nagyon szimpatikus, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok szervezői évek óta koncepcionálisan állítják össze a napi programot, így a hazai alterszcéna legjobbjai után augusztus 27-én főképp a hasítósabb zenék kedvelőinek szívét dobogtatják meg a fellépők. Széles terpesz, pontfigyelés.
Hivatalosan első, gyakorlatilag persze második napján a Szegedi Ifjúsági Napok önmagát adja. Ez lesz az a program, amire ki lehet cibálni barátot, ismerőst, szeretőt, rokonokat és üzletfeleket, megmutatni, miért nem tudjuk nem szeretni ezt a fesztivált. És jó csajok is lesznek.
Erlend Øye kedden megmutatta, mennyire kevés kell egy tökéletes koncerthez. Aki ott volt a Bergen-Berlin-tengely legkúlabb négyesfogatának első magyarországi fellépésén, teljes joggal vigyoroghat némi boldog felsőbbrendűséggel azokra, akik lemaradtak róla. Ha lenne igazság a Földön, minden koncertbeszámoló megírása ennyire hálás feladat volna.
A hazánk legkedveltebb koncertzenekarai közé tartozó Irie Maffia korántsem a szőröstökű rakenroll kérlelhetetlen apostolaként kanonizálódott, az viszont régóta tudvalevő, hogy a Dési Tamás és Havas Miklós alkotta ritmusszekció Szekér Ádám gitárossal kiegészülve mindig kapható egy kis baráti riffelgetésre. Az eddig csak zenekari próbákon és koncertek előtti beállások során elhangzó témákból végül dalok születtek, melyekből négyet most mi is meghallgathatunk az Irie Maffia Rocktrio cím nélküli, bemutatkozó EP-jén.
Az értelmet az érzelemhez patikamérlegen porciózó fehér funky kardigános-garbós hazai rajongói igazi csemegét ízlelgethetnek június 22-én, hiszen a szívrabló geek Erlend Øye az A38 lágy hullámzásához igazított ritmusokat pötyögtet majd a pesti éjszakában. Csúcsos orrú cipőt, koktélbarkót kéretik magunkkal hozni.
Joan Wasser és még két ember zenélgetett kicsit Budapesten, mi pedig ott voltunk, hogy megfejtsük, hogyan lehet hatásos a hatástalanság. Annyi biztos, hogy kell hozzá rózsaszín nadrág, diszkócsizma és méhkasfrizura.
Antony Hegarty és a CocoRosie után újabb elmélyült, szépséges estét tölthetünk együtt a Trafóban, hiszen szombaton nem más érkezik hazánkba triójával, mint a seregnyi sztárral való együttműködés után saját jogán is világhírű Joan Wasser.
Nicolas Godin és Jean-Benoit Dunckel korszakos francia duója, az Air nem csupán fontos, hanem kifejezetten szórakoztató is. Erről most magunk is meggyőződhetünk, hiszen a Sexy Boy és a Don't Be Light szerzői új lemezük turnéjának apropóján Budapestre, a Petőfi Csarnokba is ellátogatnak. Afféle előkarácsonyi ajándékként is tekinthetünk a decemberi fellépésre, ami feltehetőleg nem csak az ínyencek fantáziáját mozgatja meg.
Macy Gray ugyan messze nem olyan friss szenzáció, mint Gabriella Cilmi, kelet-európai népszerűsége pedig meg sem közelíti a hamvaiból feltámadt Guano Apes-ét, az idei SZIN legjobb koncertjét mégis kétségtelenül ő adta. Teltkarcsú vokalisták, vérprofi kísérőzenekar, remek popdalok és persze a soul, amit most akkor is lehetett szeretni, ha egyébként nem.