A szerk. (34)
Ajánló (888)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (40)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (18)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Ha voltál anno katona, ami életkor kérdése, vagy voltál ipari tanuló lepusztult műhelyekben, ami szociális kérdés, akkor el tudod képzelni, milyen a Rocktár. Az egykori laktanya épület, mely később ipari tanulók tanműhelyéül szolgált tucatnyi fiatal jóvoltából megtalálta a legjobb funkcióját. Igazából az észak-európai fiatalok épületfoglalásaihoz hasonlíthatnám, persze itt legális keretek között.
A hely tele lehetne hippivel, ha nem kihalóban lévő fajról beszélnénk, és ha egyáltalán voltak hippik Kiskunfélegyházán.
...és látom, ahogy kockásinges,
csőnadrágos csövesek az olcsó
kommersz cseresznyepálinkától
és a vad ritmustól megrészegülve
darabokra szedik a fehérre meszelt
beton medencét...
Bizony nagyon jól összerakták, zúzással, sok ugrálással kezdődik, hogy a lassú költői sorokat már pihegve, közöses mormoljuk, mintha ima volna. Mindenki szeret mindenkit, együtt vagyunk. Elsuhan felettem egy madár.
Köröttem marionett bábuk a táncoló fiatalok, gyönyörű álmuk arcukon ragyog. Testük megfeszített íj, hangszer húrja, a gondtalan magány, ahogyan járják boldog táncukat.
"Ütős" programot állított össze a Private Music csapata, ez volt az első gondolatom az idei Szegedi Jazz Napok programjának áttekintésekor. De a nagyhírű dobosok mellett két tengerentúli zenész is eljött, a nyolcvanas éveit taposó Randy Weston és a Grammy-díjas David Sánchez. Mindkét művész első alkalommal járt hazánkban.
...de nem itt és nem most kezdődött, hogy egy fesztivállal lezárt nyarat két hónap csend követett, a tökéletes, vattaszerű csend, csak befelé, csak szótlanul, hogy aztán éppen november első napján menjek le az "új" Garaboncziásba...
Ez lesz a harmadik Hódstock Fesztivál, és ez lesz a harmadik olyan Hódstock Fesztivál, amikor nem leszek Szegeden és környékén. De aki erre jár, az fussa át a plakátot, mert az olcsó belépő mellett a kaja és a pia is megfizethető.
A harmadik (negyedik) napra erősen közelítettem a Lemezek nektek nicken publikáló bloggerünk meghatározása szerinti harmadik típusú fesztivállátogatóhoz. Nem rohantam sehova, de nagyjából ott voltam, ahol. Közben üldögéltem itt és ott, ártéri fák árnyékában és hűs sörök áldásos hatását élvezve egyszerűen csak szemlélődtem. Talán nem is baj, hogy a zárónapra nem raktak össze a szervezők erősebb műsort. Az egész olyan nyugis volt, mint maga a város és annak népe.
Élek, és ez is valami. Mert hiába a hajnali hirtelen halál, ha olvastátok fesztiválajánlómat, tudjátok, hogy Russkajára még infúzióval is kitolattam volna magamat. De arra azért nem gondoltam, hogy szétrúgjátok a sarkamat és kétezer kilogramm élőhús biztonsági emberrel dacolva az első sort kordonostól, mindenestül egy méterrel toljátok közelebb a színpadhoz. Hogy elrepesztettétek a bordámat, az csak ráadás. Egy-két hónapig se köhögés, se szex.
Ha nem csinálnak valamit a Partfürdővel, akkor max két év és elsivatagosodik. Már most is olyan, fű csak mutatóban, a fáradt partizánok a Nemzeti Sport promó példányain ücsörögnek két koncert között. És nyelik a port.
"Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok..."
Két nap múlva éjszaka Kiss Tibi talán elénekli a Don Quijote ébredését, de nekem már ma este eszembe jutott. Álltam tökmagamban az első sorban, s arra gondoltam, Tatjána dolgozik, nincs velem, Maszat Amszterdamban próbálja összerakni az életét, nincs velem. Egyikük sincs itt. Alig egy hónap és ötven leszek. Koraira, colorStarra és hasonlókra járok. Fesztiválokra, koncertekre.
"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: Jól áll-e ez nekem?"
Sajátos módon kezdődött Szegeden a Thealter. A Dugonics térre tervezett utcaszínház idejére az illetékesek elfelejtették kikapcsolni a szökőkút zenéjét. Így hosszas toporgás, telefonálgatás után a szentesi HMG műhely sorsába beletörődve, palotással kísérve kezdte produkcióját. De addigra már a Jate klubban lezajlott az Ekisfeszt megnyitója is.
A nagy nemzeti dráma után a nagy nemzeti operát is megnéztem Gyulán, szintén Vidnyánszky Attila rendezésében.
Barátom mondta: „Nekünk magyaroknak van három drámánk, és mind a három játszhatatlan. Másoknak Shakespeare jutott, nekünk pedig ez a három dráma. És ez így van jól!”
kinyitja.
bezárja.
újra kinyitja.
megint bezárja.
odabenn sötét van és csönd.
idekinn világos és utcazaj.
ha beteszem a lábam, eltűnik.
ha kiteszem a lábam, megjelenik még az árnyéka is.
maradjunk benn?
kintről figyeljük őket?
kik ők?
akik odabenn vannak?
és kik maradtak kinn?
segítség!
Az idén teles jogú helyszínné lép elő a JATE klub. Ismertek, normál esetben itt töltöm az éjszakáimat. Egyetemi színházak mutatják be a nagyérdeműnek tudásukat, éjszakánként pedig koncertek. Nem csak nekem.
Hozd el a gyereket a Thealter fesztiválra, hogy megszereti a színházat, filmet és a kapcsolódó művészeteket az tuti. Nincs más dolgod, mint reggel leadni, este visszamenni érte. Az igazi királyság szombat délután: homokszobor-park a laposon, a Tisza parton.
A mester utolsó műveiben már nem vacakolt. A Téli rege magától értetődően történik Szicíliában és Bohémia tengerpartjain, a történetből pedig úgy kimarad tizenöt év, ahogy illik. Kit érdekel, amikor mindezt a japán Ryutopia Nó Színház előadásában láthattuk Gyulán.
Elképzelni sem tudom, hogyan kerülhetett a Balett Troupe Croatia Hamlet előadása potom ezerötszáz forintos helyárral a Shakespeare Fesztivál előadásai közé. Sokáig tartottam magam, tisztelve a köröttem ülők félájult csodálatát, a klasszikus balett hagyományait, de miután véresre harapdáltam a számat, feladtam a küzdelmet és eléggé elítélhető módon végigröhögtem az előadás második felét. Ezzel azt kockáztatva, hogy az előadás végén lelkesen tapsoló matrónák legyezőikkel agyoncsapnak.