A szerk. (34)
Ajánló (890)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (19)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Pontosan harminc éve pokróccal és hátizsákkal érkeztem Szegedre, az IH színpadán az akkor harminc éves Szaniszló János zenélt. Könnyed fejszámolás; a zongorista idén hatvan éves. Én Szegedre költöztem, hátizsákra már nincs szükségem. Az apropó a Jazz Napokon a kerek számokon túl, hogy a rendezvény nyitó zenekara éppen a Szaniszló Quintet lesz. A szegedi csapat mellett ütős a magyar felhozatal, Bacsó Kristóf zenekara után vasárnap színpadra lép Dresch Mihály, aki mellett cimbalmon Lukács Miklós, tangóharmonikán David Yengibarjan zenél. Jómagam csak erre a koncertre is váltanék jegyet.
Eszter, aki szerint én egy „fesztiválarc” vagyok, valahol az ország másik felén, bizonyára valamelyik fesztiválon két sör között közölte, van egy új zenekar, gitár, gitár, ének és dob, „tökjó” zenét játszanak, na csak nézzem meg egyszer. Megnéztem. Meghallgattam, s azt is mondhatom, „tökjó” zenét játszanak.
Elsőre úgy gondoltam, „vérbe mártom” tollamat, mert a Vágtázó Életerő szegedi koncertjét szervező csapat sajtóellenes hozzáállása kicsit megkeserítette a lelkem. De Csillagászék közel százötven perces produkciója után nem tehettem meg. És ha a szervezők igazi célja a koncert eltitkolása volt, az bizony tökéletesen sikerült. Nagyon gyors közvélemény-kutatás kideríthette volna, hogy a száznál alig több érdeklődő egyáltalán honnan tudhatta, a Vágtázó Szegedre érkezik.
Ha voltál anno katona, ami életkor kérdése, vagy voltál ipari tanuló lepusztult műhelyekben, ami szociális kérdés, akkor el tudod képzelni, milyen a Rocktár. Az egykori laktanya épület, mely később ipari tanulók tanműhelyéül szolgált tucatnyi fiatal jóvoltából megtalálta a legjobb funkcióját. Igazából az észak-európai fiatalok épületfoglalásaihoz hasonlíthatnám, persze itt legális keretek között.
A hely tele lehetne hippivel, ha nem kihalóban lévő fajról beszélnénk, és ha egyáltalán voltak hippik Kiskunfélegyházán.
„Élek, és ez is valami. Mert hiába a hajnali hirtelen halál, Russkajára még infúzióval is kitolattam volna magamat. De arra azért nem gondoltam, hogy szétrúgjátok a sarkamat és kétezer kilogramm élőhús biztonsági emberrel dacolva az első sort kordonostól, mindenestül egy méterrel toljátok közelebb a színpadhoz. Hogy elrepesztettétek a bordámat, az csak ráadás."
Csúnya pulcsi helyett jubileumi Hegyalja Fesztivál-bérlet egy tízesért?
A Hegyalja Fesztivált egyébként 2000-ben rendezték meg először néhány hónappal a tiszai ciánszennyeződést követően. A rendezvény akkori elsődleges célja a folyó megmentése, illetve a helyi idegenforgalomba vetett bizalom visszaszerzése volt. Akkor valamivel több mint tízezren élvezték a zenét és az együttlétet, majd néhány éven belül Kelet-Magyarország legnagyobb ifjúsági rendezvényévé nőtte ki magát a fesztivál: az utóbbi években már több mint hatvanezren kísérték figyelemmel a kilenc programhelyszín több mint kétszáz produkcióját.
...és látom, ahogy kockásinges,
csőnadrágos csövesek az olcsó
kommersz cseresznyepálinkától
és a vad ritmustól megrészegülve
darabokra szedik a fehérre meszelt
beton medencét...
Bizony nagyon jól összerakták, zúzással, sok ugrálással kezdődik, hogy a lassú költői sorokat már pihegve, közöses mormoljuk, mintha ima volna. Mindenki szeret mindenkit, együtt vagyunk. Elsuhan felettem egy madár.
Köröttem marionett bábuk a táncoló fiatalok, gyönyörű álmuk arcukon ragyog. Testük megfeszített íj, hangszer húrja, a gondtalan magány, ahogyan járják boldog táncukat.
"Ütős" programot állított össze a Private Music csapata, ez volt az első gondolatom az idei Szegedi Jazz Napok programjának áttekintésekor. De a nagyhírű dobosok mellett két tengerentúli zenész is eljött, a nyolcvanas éveit taposó Randy Weston és a Grammy-díjas David Sánchez. Mindkét művész első alkalommal járt hazánkban.
...de nem itt és nem most kezdődött, hogy egy fesztivállal lezárt nyarat két hónap csend követett, a tökéletes, vattaszerű csend, csak befelé, csak szótlanul, hogy aztán éppen november első napján menjek le az "új" Garaboncziásba...
Vissza a gyökerekhez...
"Nem a pénzért teszem, végül is még mindig az ELP-ből élünk, de imádok zenélni, szeretem a közönséget, ezért még ma is szívesen vállalom a nehéz turnééletet."
Carl Palmer
Ez lesz a harmadik Hódstock Fesztivál, és ez lesz a harmadik olyan Hódstock Fesztivál, amikor nem leszek Szegeden és környékén. De aki erre jár, az fussa át a plakátot, mert az olcsó belépő mellett a kaja és a pia is megfizethető.
Próbált már valaki kerekesszékkel legyőzni egy enyhébb emelkedőt? Láb használata nélkül röplabdázni? Vaksötét szobában botorkálni, esetleg bekötött szemmel ping-pongozni? Mi kipróbáltuk. Esélyek Háza a SZIN-en - immár negyedszer.
A harmadik (negyedik) napra erősen közelítettem a Lemezek nektek nicken publikáló bloggerünk meghatározása szerinti harmadik típusú fesztivállátogatóhoz. Nem rohantam sehova, de nagyjából ott voltam, ahol. Közben üldögéltem itt és ott, ártéri fák árnyékában és hűs sörök áldásos hatását élvezve egyszerűen csak szemlélődtem. Talán nem is baj, hogy a zárónapra nem raktak össze a szervezők erősebb műsort. Az egész olyan nyugis volt, mint maga a város és annak népe.
Élek, és ez is valami. Mert hiába a hajnali hirtelen halál, ha olvastátok fesztiválajánlómat, tudjátok, hogy Russkajára még infúzióval is kitolattam volna magamat. De arra azért nem gondoltam, hogy szétrúgjátok a sarkamat és kétezer kilogramm élőhús biztonsági emberrel dacolva az első sort kordonostól, mindenestül egy méterrel toljátok közelebb a színpadhoz. Hogy elrepesztettétek a bordámat, az csak ráadás. Egy-két hónapig se köhögés, se szex.
Ha nem csinálnak valamit a Partfürdővel, akkor max két év és elsivatagosodik. Már most is olyan, fű csak mutatóban, a fáradt partizánok a Nemzeti Sport promó példányain ücsörögnek két koncert között. És nyelik a port.
"Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok..."
Két nap múlva éjszaka Kiss Tibi talán elénekli a Don Quijote ébredését, de nekem már ma este eszembe jutott. Álltam tökmagamban az első sorban, s arra gondoltam, Tatjána dolgozik, nincs velem, Maszat Amszterdamban próbálja összerakni az életét, nincs velem. Egyikük sincs itt. Alig egy hónap és ötven leszek. Koraira, colorStarra és hasonlókra járok. Fesztiválokra, koncertekre.
"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: Jól áll-e ez nekem?"