Tegye fel a kezét az, aki begyűjtött egy fasza kis náthát a szigeten! Te is? Szar ügy. Miközben zsével együtt felnyújtom a kacsóm, azon filózom, hogy a frászba sikerült pont most kidőlnöm, amikor a feszkók történetére egyáltalán nem jellemző módon végig jó idő volt? Biztos valamelyik brit tehet róla, goddamnit! Lehet, hogy egyenesen a színpadról prüszkölték rám az influenzát, hisz odafenn legalább annyian voltak, mint a plebs soraiban. Sebaj, olcsó a repjegy, egyszer bosszút állok.

tovább

Daesu cizellált, ám nem feltétlenül finomkodó hétfői szerdai jelentéséhez én csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki nem látta a SNOW PATROL-t, az tulajdonképpen nem maradt le semmiről: sekélyes és fantáziátlan Coldplay-utánzat, amiről pozitívumként annyi mondható, hogy maradandó emlékek mellett maradandó károkat sem okoz, és a frontember olyan lelkesen tett-vett a színpadon, hogy már-már megkedveltem.

tovább

Az idei Sziget első napja nem sok meglepetéssel szolgált: a színpadok, sátrak, elvetemült fesztiválarcok és az ismerős arcok mind ugyanott álltak/feküdtek, mint ahol tavaly hagyta őket az ember. A tömeg talán nagyobb volt egy megszokott első naposnál, és az Arany Ászok is eltűnt, így már csak Drehert csapolnak a pultoknál – a víz-sör arány azért továbbra is jelentős.

tovább

Szóval akkor 5 napon át szigetelünk. Aki tankcsapdákat szedett, rockdiszkóra vágyott és manapság nem túl divatos elveket vallott, már bulizik, de a jónép - a jó nép - holnaptól özönlik a Hajógyárira, immáron nem is tudom, hányadik éve. Részemről a... nem, ezt sem tudom. Szóval sokadik.

Gondolom, a FAITH NO MORE mindenkinek ott díszeleg látnivalós lista élén olyan pé betűsek mellett, mint a PRODIGY, a PLACEBO vagy a PRIMAL SCREAM. Én nem is ezekre buzdítanálak, hisz úgy is összefutunk ott a harmadik sorban, és az egyikünk kifekszik, az biztos, hanem azokra az apróbb, de nagyobb figyelmet érdemlő előadókra, eseményekre irányítanám rá a tekinteted, akiket nem biztos, hogy ismersz vagy megismersz - de az is lehet, hogy csak én feltételezek keveset rólad, meg a médiáról.

tovább

Közel sem leszek olyan frappáns és játékos, mint a Kraftwerk-giget körbeajnározó megemlékezésemben, amelyben elkövettem azt a hibát, s lerobotoztam magam, pedig csak másnap tudtam meg, milyen is az, ha az ember robotpilótaként közlekedik egy felajzott fesztiválozókkal, homokdűnékkel és árkokkal, valamint rengeteg szeméttel övezett eseményen krónikus alváshiánnyal és alkoholmennyiség feldolgozásával küszködve.

tovább

Mind robotok vagyunk. Én legalábbis biztosan. Nem azért, mert kockára fagytam a júliusi balatoni kánikulában (mennyi lehetett tegnap este? 16 fok?), s ennek köszönhetően csak mechanikus mozgásokra voltam képes, s hál istennek nem is azért, mert valami 1X1-es kockában robotolok heti 40 órában (szerencsére nem így van: inkább otthon robotolok heti 80 órában, de azt a 80-at úgy osztom be, ahogy akarom :). Azért vagyok robot, mert a német Kraftwerk ugyanolyan elemi erővel hatott rám tegnap este, mint 18 éve a BS-ben (tegye fel a kezét, aki 1. akkor már megszületett, 2. ott volt!), ugyanazokat az érzéseket váltotta ki, mint abból a jóval harmatosabb, egyáltalán nem akciós csajból, aki akkoriban voltam, s ahogy körbenéztem, ezzel az érzéssel nem voltam egyedül.

tovább

...helyett inkább csak schlagwortosan, ahogy azt a hosszában és - nem csupán ezáltal, de - jelentőségében is megkurtított sziget megérdemli. azt az 50 éves forma figurát kellene megkérdezni, hogy vélekedik a tizenhatodikról, aki szemlátomást a kezdetektől fogva jelen van, ugyanis vállig ér rajta a karszalag és nem elképzelhetetlen, hogy még a farkán is azt hord. én csak az elmúlt 5 év alapján mondhatom meg a tutit, előtte ugyanis túl messze, túl drága és túlságosan érdektelen (csak a teknó, semmi más) volt az egész, hogy rendszeres látogatója legyek. nos, az utóbbi évek rendszeressége a jövőben lehet, hogy ismét el fog maradni.

tovább

a sziget kft és tsai a balaton sounddal nem titkoltan egy új réteget kívánt megcélozni: csórikámék helyett a jóval fizetőképesebb középosztályt. így jött a képbe balaton parti föveny, a sushi bár, az ilyen-olyan teraszok, playboy nyulak, thai masszázs, no meg az elektronikus zene orrba-szájba. a derék (gazdasági szempontból meg egyenesen kitűnő) kezdeményezést a hiányos infrastruktúra és az ehhez idomuló látogatói hozzáállás azonban pillanatok alatt bombázta szét. a megcélzott színvonal köddé vált.

tovább

eme sorokban szeretném tolmácsolni szívélyes üdvözletemet a volt nagyszínpadának mélyen tisztelt hangmérnöki gárdájának - továbbá valamennyi felmenőjüknek -, akik bámulatos odafigyeléssel vágták tönkre az amúgy is felejthető cypress hill tegnapi fellépését. ha nem lennék olyan cizellált, mint amilyennek imsertek, most azt mondanám: a kurva anyátokat. de nem teszem, hisz félő, a muzikális orgazmus még pitch-perfect pöccre belőtt hangszisztéma esetében is elmaradt volna.

tovább

a metallica kirobbanó formában van, tényleg jó rájuk nézni. hetfield úgy tűnik, abszolút kigyógyult a dolgaiból, ideális frontember fantasztikus hanggal és gitárjátékkal. hammett egy jelenség, a nyugalom szigete, ahogy elővarázsolja azokat a fájdalmasan szép szólókat a hangszeréből. ulrich kiváló dobos, állandóan szakad róla a víz, hihetetlenül energikus. trujillo pedig nem normális: a legjobb értelemben. teljesen beilleszkedett, húzóerő a színpadon, gyökeres ellentéte hammettnek: ő bizony robosztus, nekifekszik, és úgy zúz, mintha az élete múlna rajta. a 4 férfi jellemben kiegészíti egymást, összjátékuk ettől briliáns. bár nem fiatalodnak ők sem, ugyanaz a szenvedély lángol a szemükben mint az ősidőkben. a technikájuk alapvetően az őstehetségre épül, amit a tapasztalat csiszol egyre tökéletesebbre. egy dolog biztos: még mindig a zenéért és a közönségért játszanak.

tovább

tovább

ma hajnalban utaztam: térben, időben egyaránt. valahová a távoli jövőbe és egy idegen világba, ahol szögeletes/amorf fémszörnyek csilingelő hangon kommunikálnak egymással, miközben folyamatos mozgásban vannak és változnak, de hogy hová tartanak és mivé lesznek, azt csak a andrew turner és ed handley, azaz a plaid tudja.

zenéiket mindig is a kellemes váratlanság jellemezte, s budapesti live actjüket is az eklektikus elektronika jegyében építették fel: dubstep, triphop, techno, elektro, brek, sőt még némi dnb is képviseltette magát, a stílusok lazán követték egymást, mintha csak egy shufflebagből húzták volna ki őket.

tovább

tovább

tovább

tovább

tegnap ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy fél óra után otthagyom a francba azt a bandát, akik egykoron szalonképessé tették a prüntyögős-integetős trance-et, s valamikor 2001-ben (ugye jól emlékszem?) az akkori sziget talán legnagyobb buliját csinálták.

tovább

reznor pénteken megígérte, hogy itt lesznek, hát itt is voltak és itt is maradnak (*szívére mutat*), míg világ a világ, de ae első tokyo hotel koncertjéig biztosan. 2005 nyarán, mikor legutóbb élőben láttam őket, elkövettem azt a hibát, hogy túlzásba vittem az alapozást, így csak a testem emlékezett a bulira, én magam nem igazán. ezt a fiaskót nem követhettem el újra, mert hát hiába volt kijózanító az első sorok szaunája, magától a zenétől minden műértő megrészegült.

tovább

az elslamposkodott második nap után lóti-futi következett. programot szervezni nem mennyország, ott lenni mindenhol pedig már ránézésre fizikai képtelenség. nem is jött össze, de hát a szigethez hozzátartozik a közepén félbehagyott/elkezdett koncert. csak az esőt tudnám feledni...

tovább

az emberek állatok. a civilizáltság bármely foka pillanatok alatt képes lebomlani róluk, ha valami rendkívüli dolog történik velük: nem kell az, hogy pisztolyt fogjanak a fejedhez, vagy megnyerd a lottó ötöst, elég ha szembejön veled egy sztár - egyéntől függően ez lehet győzike, demjén rózsi, akár justin timberlake -, és már vissza is mentél papucsállatkába.

tovább

"give me a break!" akár ez is lehetne a mottója a második, meglehetősen röpke szigetelős napnak. most egy kis nyekergésnek kéne következnie arról, milyen hulla voltam egész nap, ehelyett férfiasan megvallom, hogy csak a the chemical brothersre értem ki - bármennyire is érdekelt, mit tud kihozni damon albarn legújabb projectjéből. szóval lazulósra vettem a formát, de a fenti kiáltás elsősorban másnak/másról szól.

tovább