Kőkemény fesztiváljáró csukám még nem taposta a Tokaj-Rakamaz Hegyalja porát... eddig a porhintésig. Ez tényleg más! Nekik 10 éves jubileumi kiadás, nekem újabb szakadt fesztiválszűzhártya, és apróbb viharkár.

tovább

Éleződő fesztiválszezon, fogyatkozó FOO-fighters csapat - csupán a keménymag maradt, kinek volt még „kedve” kicsengetni a VOLT-ra újabb kemény magyar forintokat. De hol ennyi a program és ennyi a nép? Ott sokért is jelen apuska. Hiszen több régi VOLT-ról ismerős arc (oda-vissza) nagyon hiányolta.

tovább

Orfű szép, Orfű más, így a tavalyi jó fogás után emelt létszámban lógattuk be a csalit a tóba, mit messze a legbarátságosabb könnyűzenei fesztivál mentén rajzolt völgybe a nagy égi cerka. Fishing on Orfű. A természet lágy ölében egy kacér mutáns, mely két napi petting után úgy benedvesedett, hogy onnantól kakukk. Mi meg az ázott fiókák!

tovább

Két busznyi hülye magyar a városligeti majálist egy bécsi fesztiválszeletre cserélte. 100 fiatal. 100 hűséges metálhívő, aki a Borsodi Zenei Fesztiválok tehetségkutatóján kategóriagyőztes Room of the Mad Robots zenekart az International Live Award tíz legjobb fellépő bandájának versengésére, a Maifest - Open Air-re kísérte, s az már csak az egész napos masszív piálásunknak köszönhető, hogy egy valaki kinn ragadt, ott veszett, a koncertek befejeztével nem jött velünk haza, hiába kerestük.

tovább

A Rege ege mint néhány kifuserált rexasztal - zöld filcborítás nélkül - küzdött a hömpölygő füsttel, de azt sűrű lukai ellenére sem nyelte, sem kavarta, 1x1 szerű kocsma, Zöld Pardon előtt olcsó opció, "mit mondtál, hol játszol, Kiscsillag?"

tovább

Menthetetlenül nyakunkban a tavasz. Itt liheg. Egyfolytában sutyorog, szabadtéri programokat követel, s csak úgy lehet betömni a száját, ha adunk neki kicsit enni, mondjuk egy katona fesztivál-fílinget.

Erzsébet tér a Gödör felett? Nem rossz, nem rossz, de a koncertekért alá kell merülni, s ahhoz senkinek semmi kedve. Zöld Pardon? Tényleg! Mindjárt nyit! És ritka erős mezőnyt vonultat fel már az első másfél hétben!

tovább

Gyakorta suhanok el a 7-es busszal a török hódoltság idején épült Rudas fürdő mellett. Ijesztően lerobbantnak hat kívülről az épület, eddig kevés bizodalmat éreztem ahhoz, hogy ódon falai közé belépjek, mindig azt hajtogattam, hogy ehhez nekem valami alkalom kell, talán majd a hírhedt Cinetrip parti egyszer, mert arról már hallottam annyi jót meg szépet, de soha nem elsőkézből... Sok év telt el, mire gondolatom tettlegességig beérett.

tovább

"Aranka Szeretlek". Sokszor elég ennyit mondanom, és környezetemben máris tudják, miről beszélek. Egy totálisan abszurd videoklipről. Amely nincsen még egy éve, hogy felkerült az internetezők körében népszerű YouTube videómegosztó oldalra, és magyar viszonylatban máris rekordokat dönt a maga 1,2 millió fölötti nézettségével. Hasonló eredményt ezen a színtéren talán csak "Speak, the Hungarian rapper" ért el, akit ma is legalább annyian fikáznak, mint ahányan istenítenek, de ami a szórakoztatóiparban lényeg: ismerik.

Open Stage interjú.

tovább

Süvített a szél és csapott a hó; a szombaton hirtelen támadt zord időjárás viszontagságai elől menedéket a Budapesti Bábszínházban kerestem és találtam. Jazzékiel lemezbemutató koncert, hoppá, Holy Shit, ha már ez volt a direkt program, újságírói feladat, hogy a régi, kezdetleges, nem túl meggyőző demo számaik ellenére rájuk szánjak két órát, és hagyjam a rajongóiktól hallott tehetségükről meggyőzni magam.

tovább

Olvastam itt a fesztblogon egy jó szövegezésű sajtóhírt, hogy "Szent Szar" lemezbemutató koncertet ad november 22-én a Budapesti bábszínházban a Jazzékiel. Színházasdit játszik, bábok nélkül!

Na mondom, utánanézek ennek a bandának, mert az MR2-n agyonpörgetett "Az utolsó lemezlovag" című számukon kívül nem hallottam soha tőlük semmit, ráadásként az sem hasonlít igazán a zenekar nevéből kikövetkeztethető jazz műfajra, irány a honlapjuk, azt hogy programba vegyem-e a jövő szombat estére őket, majd eldöntöm utána.

tovább

Öles lépteink alatt meg-megremegett a körút, olyan precíz hajrát diktáltunk, hogy időben odaérjünk a kedd esti hülye gyerek matinéra, mert ilyen, ha valakinek bejön a bëlga téma és lételeme az irónia, akkor várja-várja, és az sem zavarja, hogy a helyszín a Morrison's 2, meg még az a szép emlékű süss fel napos nosztalgia...

tovább

Hoppá!!! Mi ez a ritka szerepjáték egy a népszerűségnek már régóta örvendő magyar zenekar körében, hogy ingyenesen letölthetővé teszik új albumuknak számait? Hogy van az, hogy átcsap az illegális fájlcseréknek fészket adó internet elleni tehetetlenség egy fajta "jótékonyságba"? Hát hova vész el Olcsó János módjára az értékes szellemi termék?

tovább

Nem jártam a Zöld Pardonban, mióta kitiltották onnan a gyerekeket. A Petőfi híd főjéről tekintgettem le néha-néha, hogy ha ennyire üres a játszótér, mi értelme van fenntartani és óvóbácsiként foglalkoztatni egy csomó verőembert, de mert az elhibázott üzletpolitikából kieső bevétel nekem nem hiányzik, úgy gondoltam, nézem az ügy jó oldalát, hogy a gyűjtőből estére kiszemelt Bëlga koncerten legalább nem lesz tömeg.

Aha, álmodik a nyomor.

tovább

tovább

A Nap világít, a Föld árnyékot vet, a Hold belesétál az árnyékkúpba - fogyatkozunk... Közel a vége. És közben a Nő megbocsát, de nem felejt! Nehéz a hajrá, sok-sok elmulasztott lehetőséggel.

Szokja a test a folyamot, a megtett kilométereket, az alkoholt; az ingerküszöb átlépéséhez egyre több kell. Élmény. Maradandó. Kevés már az, hogy körbenézek, és rácsodálkozás, mennyi-mennyi ember. Mostanra ez a természetes.

tovább

10% volt az esélye a meteorológiai jelentés szerint, hogy heves vihar lesz, esni fog a Sziget felett, és a tavalyi állapotokhoz hasonlóan szarrá ázik megint minden. Én szemét vagyok. Vártam. Felkészültem. Sátram a szomszédnál sokkalta precízebben rögzítettem, félelem ellen ideje korán a pezsgőre töményezni kezdtem, behunyt szemem előtt már a szakadt ünneplőbe öltözött punkok tarajaiból csepegő festéket képzeltem bele a parti aréna közönségének fehér egyenruhájába, hej!

tovább

"8 ezerért bebaszom máshol is", válaszolt a hév megállóban egy nyüszüge gyerek a Szigetre hívó szóra, azt már csak a Kispál és a Borz taktusai a nagyszínpadról, miközben sörömet csapolta egy lány, aki nem rám mosolygott, hanem mellém, a kisasszonyra. Jól kinézés. Sebtében szakítottam ki a gyanús VIP-közegből, hogy menjünk már, és énekeljünk, mert benne van a bugi a lábamban, miközben arról álmodoztam, hogy bár lehetnék egyszer egy hétre Lovasi András, aki ott áll fenn a színpadon, hanyagul tépi a húrokat, s közben olyan dalszövegeket énekel, melyben ő is lenne valaki más, mondjuk nagyfarkú néger, aki védhetetlen gólt lő a tévében a hálóba.

tovább

Csóró kis blogger vagyok, aki ott fogja meg a pénzt, ahol lehet. Közben meg imádok félrészegen bulizni. Nehéz kombó, az ilyen életvitelhez trükkös megoldások kellenek, de némi leleményességgel és egy a bejáratnál is átférő gyermek homokozó lapáttal, ha már egyszer Sziget, még a csoda is megtörténhet...

A Fesztivál takarék bejegyzésben látszott, hogy elástam egy csomó piát. Most ki kellett!

tovább

Letészem a lantot - jelentettem be munkahelyemen a Sziget-érzéstől megszállottak meggyőződésével, mert én többet ilyet nem játszok, hogy látványos tetteket várnak tőlem, én meg zombiként viselkedek. Este hatra kiértem.

tovább

Divat lett a nagykörúton a cyborg Eddie koponyás póló, vagy mi? Miért hord a legnagyobb nyári hőségben mindenki rikító metálszögletes betűkkel tarkított feketét?
Made in Iron. Vaskemény.

tovább