galéria
kommentek
kategóriák
címkék
friss bejegyzések
Robbanó ColorStar
lita | 2008. szeptember 29. 18:20 | NemFeszt | beszamol, papprita | 1 komment

helyett bizony megint nem azt kaptál, bármennyire is vágytál már egy extázisos/elborulós estére a colorral, nem lett meg.

Azt mondtad pár hete magadnak meg a környezetednek, hogy egy beszélgetés okozataként a andrással -igenis kell már egy esti, alélt koncert velük, mondván elég volt a porból, melegből, tűző napból, fényeket akarsz meg transzot, de már semmiképp sem fesztivált. Kicsit művészetet, alkotást inkább.


Folytatásos pénteki napi beszámoló

Valahol ott hagytam abba tegnap, hogy Kaukázus és waterjump. Csak közbeszólt a kedves internetszolgáltató, aki úgy érezte jónak, ha este tízkor lekapcsolja a netet a sajtósátorban. (A hivatalos nyitvatartás végülis tíztől tízig szól, jogos is lehetett volna, csak így hogy tegyek fel cikket?)

 


Uccsó tánc, last day & night

Egyszer minden jónak vége szakad, szokás mondani. Az UtcaZene Fesztivál sem tudja ezt kikerülni. Elérkezett az utolsó nap, a záró akkordok csendültek fel szombaton Veszprém szívében, a belvárosban.

 


Day 4 you

 

Új nap, új lehetőségek, új remények. Újult erővel, kipihenten, kialudva az előző három napi "fáradalmakat" indultam neki az UtcaZene negyedik napjának.


UtcaZene az esőben

A harmadik nap jött el az idei Utcazene fesztivál életében. Minden jónak indult, de aztán a természet közbeszólt.


Másnap

A második nap, mindig másnap is egyben, főleg, ha bulizásról, fesztiválról, piálásról van szó. Így történt ez az Utcazene esetében is. Kicsit fáradtan, de törve nem, indultam neki a tegnapi napnak, hogy ismét belevessem magamat a hajnalig tartó ereszd el a hajamatba.


Utcazene: Day one



Tegnap, azaz július 15-én, már délután fél 4-től birtokba vették az utca zenészei Veszprém belvárosát. Sajnos késve, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztem a sétálóra, de mondhatom, meglepett a látvány, ami fogadott!


Öreg punk nem vén punk - Bad Religion @ PeCsa



Asszem, a tegnapi Pecsás Bad Religion bulit minden szempontból pozitív csalódásként könyvelhetem el.



Össze és vissza művészet – karnevART a Gödörben

Pénteken gondolatban felrémlettek előttem gyermekkorom régi farsangjai, ahol is izgultunk a zsákbamacska miatt, annyi szendvicset ettünk, amennyi csak belénk fért, merész expedíciókat indítottunk a lányok öltözőjének megtalálására – melyet a gondos szervezők mindig a legtávolibb termekbe dugtak el –, hogy testületileg röhögtük ki népszerűségben alattunk álló társaink öltözékét, akik kellő frusztrációval vették tudomásul ezt a tényt, és az édességgel való megdobálást, és hogy milyen gyorsan ki is nőttük a farsangot, mint olyat.

szombat este egy mangófa árnyékában

indiafestmikor szombaton reggel 5kor ágyba kerültem már tudtam, este fáradt leszek. még szerencse, hogy nem pörgős, hanem mélázós, művészes estére készültem. összeszedtem barátnőmet, kicseréltük karácsonyi ajándékainkat, ő még plusz meglepett - köszönöm! -, elbúcsúztunk a lányától, beültünk a kocsiba, irány a lovag utca, az india feszt. kínálat: film, táncművészet, kajai, bollywoodi dizsi hajnalig.


Klezmer és jazz, grúvok és balkáni zene

Csütörtökön este ismét az A38-on jártam, és ettől megint jó volt nekem. Mondjuk, erre is számítottam, de szerintem minden zenerajongó ismeri azt a kicsit drukkra emlékeztető izgalmi állapotot, amikor kinéz magának egy koncertet, utánaolvas az előadónak, úrrá lesz rajta a gondolat, hogy „ideelmegyekmindenképp”, aztán végül ott áll a színpad előtt, és várja, hogy kezdődjön a koncert.

Kalandos péntek este


Tíz helyett negyed tizenegyre értem a hajóhoz, és rögtön ki is derült, hogy kicsit hiába siettem, mert 1. az A38 megtelt, és csak jeggyel engedtek be, ami nekünk nem volt a kezünkben, így 2. több, mint fél órát fagyoskodtunk a metsző dunai szélben, míg koncertszervező barátunk kiért a bejárathoz.


Év végi triplakonc a PeCsÁban

Szóval az úgy volt, hogy az előző években mindig kifutottam az időből és az energiából, így sosem jutottam el a BPRNR évzáró bulijára. Aminek 2007-ben első alkalommal nem az A38, hanem a Petőfi Csarnok nagyterme adott helyet. Az épp csak magunk mögött hagyott 2007-es év erős koncertfelhozatala és lemezmegjelenései után kíváncsian indultam az év utolsó zenei összeröffenésére. A beszámoló sajnos nem az egész estéről szól, Arif pajtással csak a Blind Myself, a Superbutt és az Isten Háta Mögött fellépéseire látogattunk el 28-án este.

Palm Desert, Szentpétervár, Las Vegas

Keddi kíváncsiságunk tárgyai főként a címben felsorolt három városból származó előadók lesznek. Az utolsó naphoz képest korán kinn vagyunk a Szigeten – alig 4 óra van, de már a Nagyszínpadnál figyeljük az embereket. Éget a nap, árnyékkal és sárral csak elvétve találkozunk. Útban az Eagles of Death Metal fellépésének színhelye felé jövök rá, hogy egyhetes fáradtságom megtréfált: a fényképezőt automatikusan zsebre vágtam, az aksi viszont otthon maradt a töltőben. Keddi képek így nem lesznek.

Világok zenéje – Sziget #06

A tegnap nem pont olyanra sikeredett, mint gondoltam, de végül is jól sült el. Kolumbiai-magyar-norvég-francia szuperturmix volt a menü, és egészséggel el is fogyasztottuk. Általában lágy volt és omlós, de néhol kicsit keményebben meg kellett rágni, hogy emészthető legyen. A világzeneinél ragadtunk.

 


Tool

Hétfőn csak a várva-várt Tool koncertjét néztük meg a Nagyszínpadon. Nem egy alkalommal és helyen már az őrület közelébe kergettem másokat Tool-szeretetemmel – pedig nem vagyok egy mindent bekajáló „fan” típusú zenerajongó. Másod- vagy harmadéves lehettem talán, amikor először láttam a Sober videoklipjét a „régi” MTV egy éjjeli műsorában (igen, a kilencvenes évek közepéig még nem volt pejoratív kicsengése, ha valaki MTV-t kiáltott). Bár nagyon kevés olyan zene van, ami az idővel vonatkoztatási alappá válik az ember számára, nekem a Tool az egyik ilyen.

Á kánt get nó szlíp – sziget vasárnap

 

Hosszú volt, nagyon. Volt kellemes csalódás, meg kellemetlen is. Volt világ-dancehall, copy-riffek, lemez-rock, rock’n’bass, kb. ebben a sorrendben. 3-kor kezdtünk és 4-kor fejeztük be. Hosszú lesz, élménybeszámoló lesz.

 


Sinéad után jazzest

A változatosság kedvéért vasárnap nap közben órákon át ömlött az eső otthon. Nem esett, amit még leküzd az ember egy dzseki felvételével, hanem megállás nélkül zuhogott. Ötödik este így eredeti szándékunkhoz képest később érkezünk meg a Szigetre. A bejáratnál a szombatinál nagyobb a tömeg, a hídon mégis meglepően gyorsan bejutunk. Irány a Nagyszínpad, hogy hallhassuk Sinéad O’Connort élőben!

Rákenról és karmok

Szombat délután otthon esik, esélyeket latolgatunk öltözékünket és indulásunkat tervezve. Aztán öt után kicsivel nekiindulunk, mert a The Hivest és a Nine Inch Nails-t vétek lenne kihagyni. Egyrészt, mert a szigeti második találkozások jók szoktak lenni, másrészt mert a NIN koncertje hiánypótló számunkra. Reményeink szerint az égiek is velünk lesznek ma este, és csak a nagyszínpados fellépések után fog az eső eleredni. Ha egyáltalán.

Trent Reznor megkísért – a negyedik sziget nap
akerenyi | 2007. augusztus 12. 11:28 | Sziget Fesztivál | akerenyi, beszamol, Sziget | 8 komment

Amikor délután 3 körül elkezdett zuhogni az eső, biztos voltam benne, hogy ki nem teszem a lábam az ajtón. Aztán el is állt, meg a kötelességtudat is megszólalt bennem, úgyhogy vettem a kalapom (ami nincs), és felkerekedtem. Nem is hiába. Volt jó koncert is, nosztalgikus koncert is, és közönség, akiről lehet írni. Találjátok ki melyik-melyik.

 


Régebbiek | Végére »