A szerk. (34)
Ajánló (890)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (19)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)helyett bizony megint nem azt kaptál, bármennyire is vágytál már egy extázisos/elborulós estére a colorral, nem lett meg.
Azt mondtad pár hete magadnak meg a környezetednek, hogy egy beszélgetés okozataként a andrással -igenis kell már egy esti, alélt koncert velük, mondván elég volt a porból, melegből, tűző napból, fényeket akarsz meg transzot, de már semmiképp sem fesztivált. Kicsit művészetet, alkotást inkább.
Valahol ott hagytam abba tegnap, hogy Kaukázus és waterjump. Csak közbeszólt a kedves internetszolgáltató, aki úgy érezte jónak, ha este tízkor lekapcsolja a netet a sajtósátorban. (A hivatalos nyitvatartás végülis tíztől tízig szól, jogos is lehetett volna, csak így hogy tegyek fel cikket?)
Egyszer minden jónak vége szakad, szokás mondani. Az UtcaZene Fesztivál sem tudja ezt kikerülni. Elérkezett az utolsó nap, a záró akkordok csendültek fel szombaton Veszprém szívében, a belvárosban.
Új nap, új lehetőségek, új remények. Újult erővel, kipihenten, kialudva az előző három napi "fáradalmakat" indultam neki az UtcaZene negyedik napjának.
A harmadik nap jött el az idei Utcazene fesztivál életében. Minden jónak indult, de aztán a természet közbeszólt.
A második nap, mindig másnap is egyben, főleg, ha bulizásról, fesztiválról, piálásról van szó. Így történt ez az Utcazene esetében is. Kicsit fáradtan, de törve nem, indultam neki a tegnapi napnak, hogy ismét belevessem magamat a hajnalig tartó ereszd el a hajamatba.
Tegnap, azaz július 15-én, már délután fél 4-től birtokba vették az utca zenészei Veszprém belvárosát. Sajnos késve, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztem a sétálóra, de mondhatom, meglepett a látvány, ami fogadott!
Asszem, a tegnapi Pecsás Bad Religion bulit minden szempontból pozitív csalódásként könyvelhetem el.
mikor szombaton reggel 5kor ágyba kerültem már tudtam, este fáradt leszek. még szerencse, hogy nem pörgős, hanem mélázós, művészes estére készültem. összeszedtem barátnőmet, kicseréltük karácsonyi ajándékainkat, ő még plusz meglepett - köszönöm! -, elbúcsúztunk a lányától, beültünk a kocsiba, irány a lovag utca, az india feszt. kínálat: film, táncművészet, kajai, bollywoodi dizsi hajnalig.
Tíz helyett negyed tizenegyre értem a hajóhoz, és rögtön ki is derült, hogy kicsit hiába siettem, mert 1. az A38 megtelt, és csak jeggyel engedtek be, ami nekünk nem volt a kezünkben, így 2. több, mint fél órát fagyoskodtunk a metsző dunai szélben, míg koncertszervező barátunk kiért a bejárathoz.
A tegnap nem pont olyanra sikeredett, mint gondoltam, de végül is jól sült el. Kolumbiai-magyar-norvég-francia szuperturmix volt a menü, és egészséggel el is fogyasztottuk. Általában lágy volt és omlós, de néhol kicsit keményebben meg kellett rágni, hogy emészthető legyen. A világzeneinél ragadtunk.
Hosszú volt, nagyon. Volt kellemes csalódás, meg kellemetlen is. Volt világ-dancehall, copy-riffek, lemez-rock, rock’n’bass, kb. ebben a sorrendben. 3-kor kezdtünk és 4-kor fejeztük be. Hosszú lesz, élménybeszámoló lesz.
Amikor délután 3 körül elkezdett zuhogni az eső, biztos voltam benne, hogy ki nem teszem a lábam az ajtón. Aztán el is állt, meg a kötelességtudat is megszólalt bennem, úgyhogy vettem a kalapom (ami nincs), és felkerekedtem. Nem is hiába. Volt jó koncert is, nosztalgikus koncert is, és közönség, akiről lehet írni. Találjátok ki melyik-melyik.