A szerk. (34)
Ajánló (890)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (19)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Szokatlan hideg tombol kint, átjárja tested minden zugát,
mire végre hazaérsz. A forró tea ilyenkor nem elég, kell valami más is, ami
felpörget és átmelegít. A lemez a helyére kerül, feltekered a hangerőt és az
arcodon egyből megjelenik a gonosz mosoly, amikor az elektromos gitár hangja
kegyetlenül megtöri a csendet - és egyben a szomszédok hétvégi nyugalmát. Ismét
egy remek alkalom, hogy kiélvezd a ManGod.Inc debütáló anyagát, a Near Life
Experience-t.
Öregszem. Idén az eddig megszokott egy hét számomra egy napra rövidült, köszönhetően a társaság-, pénz-, valamint kedvhiány sajnálatos konstellációjának. A szombati program azonban kihagyhatatlan volt, így a napijegyesekre jellemző módon - "ha már ennyit fizettünk érte" - 4 óra körül ki is értünk.
Messze van? Dolgoznod kellett? Nem volt rá pénzed? Nem engedtek el a szüleid? Érezd át a VOLT-életérzést Te is!
Laudéék a Színezd újra című, feltehetőleg mindenki által ismert darabbal búcsúztak. Utánuk a Zanzibár következett, és mivel kettészakadni nem tudtunk, valamint az első pár szám alapján nem ez volt életük fellépése, visszatértünk a Headbangers Ball Arénába, ahol az underground szcéna legnagyobb üdvöskéje, a Subscribe hangolt éppen.
Brains: konkrét stílusba való besorolásuk gyakorlatilag lehetetlen, volt itt DnB, rock, reggae, és még sok más. A hasonló fúziókból nagyon nehéz értékelhetőt kihozni, nekik mégis sikerült. Talán nem véletlen, hogy az MR2 - Coke színpadon kaptak lehetőséget, hiszen tipikus petőfis hangzással bírnak - szigorúan jó értelemben.
A város belseje gondolt egy nagyot, és csinált egy fesztivált ingyér', nekünk. Iszonyatos vízió jelent meg a szemeim előtt: állami rendezés, nagyik unokákkal, dodzsem, vattacukor, miegymás. Előítéleteim ezúttal szerencsére teljesen megalapozatlanok voltak.
Eddig minden egyes alkalommal amikor meglátogattam a Trafót, jóval műsorkezdés előtt érkeztem, majd várakozással teli, kissé unalmas percek következtek. Ezúttal nem bíztam a véletlenre: a tervezett késői indulás a szokásos bourbon-fejadag elfogyasztása miatt még későbbre tolódott.
Közeledik a hosszú hétvége, a 4 napos pihenéshez pedig ideális kezdést ígér az április utolsó napján megrendezésre kerülő Fish! koncert. A száraz tényeket közlő, sablonos bevezető után pedig gyorsan csapjunk is bele az ajánló érdemi részébe!
A korábbi fesztblogos beszámolókat olvasva némi fenntartással érkeztünk a Zöld Pardonhoz. A várakozásnak megfelelően az első bejáratnál körülbelül százfős tömeg fogadott minket, ezért egyből hátracaplattunk, ott kb. 10 másodpercet kellett várni a bejutásra. Ezen majdnem meglepődtünk, de aztán mégsem, hiszen sokan valószínűleg életük első koncertjén vettek részt.
Beszólt a főnök? Rossz jegyet kaptál? Elhagyott a barátnőd? Kibeszéltek a barátaid? Eleged van a világból? Nincs programod péntekre? A megoldás: Subscribe, Zöld Pardon.
Nagyjából 2 óra magasságában megérkezett a 45. születésnapját ünneplő Andrew. Semmi felhajtás nem volt körülötte, kis pakolás után a magyar kollega hátralépett, a brit előre, átkeverés, hajrá.
Budapesten szülinapozik a Rotters Golfclub legendás alakja: legfinomabb house lemezeiből kapunk egy bizsergető pár órát, úgy ahogyan azt a londoni Fabricben is szokta. Ars poeticája szerint nem gépzene lesz, hanem géppel szerzett emberi zene…
Ezekben a percekben érkezett a hír a szerkesztőségünkbe :) The Offspring Magyarországon! Eddig kicsit húztam a számat a VOLT idei felhozatalát látván, de így azt hiszem, másodperceken belül megveszem a jegyem.
Egészen sokan voltak, ismét ott lézengett a fél BPRNR, valamint még sok olyan arc, akiket ha az utcán látnál, meg sem fordulna a fejedben, hogy ilyen zenéket hallgatnak. Ezért jó az IHM, az érzés a lényeg, a katarzis, nem pedig a stílus.
W-s este, mondhatnók, de nem élünk ilyen olcsó poénokkal. A WigWam elvileg a magyar rockzene egyik fellegvára, ezért kissé szégyenkezve jegyzem meg, hogy életemben nem jártam még ott. Távol áll tőlem a hely szellemisége (motoros, kétméteres, százhúkilós, bőrkabáros, kendős), és az ehhez kapcsolódó zenestílus, valamint a törzsközönség.
Az Üllői úti villamosmegálló úgy látszik, vonzza a jófajta underground rockzenei koncerteket, ugyanis a Kultiplex helyett mostantól a Trafóban kerül megrendezésre a Tues-DIE sorozat, és ez már csak azért is pozitív, mert iszonytatóan közel van az albérletemhez.
Méltatlan lenne, ha elhallgatnám, hogy tegnap ismét sikerült egy nagyon jó koncerten részt vennem, a helyszín a heteken belül bezáró (szippp szippp és passzív rezisztencia!!!) Kultiplex, az időpont pedig Valentin sokat vitatott napja.
Elcsigázva, kimerülve, betompulva, kissé betegen, húzónév hiányában.
Egy napos teljes regenerálódás, vitamin-újratöltés és relaxálás után ismét kimentem, ezúttal a Tool volt a főprogram. Ennek a napnak is volt konklúziója, mégpedig az, hogy a zenészek nézőként undorítóan tudnak viselkedni. Ez csak azért vicces, mert félig-meddig én is közéjük tartozom, vagy mi.
A negyedik nap konklúziói: 1. Félrészegen Nine Inch Nails-koncert alatt ne szakadj el semmilyen társaságtól, mert NEM fogod őket újra megtalálni. 2. Ha Nevermore-ra valamint sártengerben úszó Szigetre mész, NE a legjobb cipődet vidd.