A szerk. (34)
Ajánló (890)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (19)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Darvas Ádám gitáros útmutatásával a Pozvakowski mélyebb rétegeibe merülve próbáltuk felmérni annak egyedi világát, ezúttal azonban a hangok és képek mellőzésével a szavakat hívtuk segítségül.
Aki nem lett szerelmes a Holly Hunter által megformált női főszereplő figurájába Jane Campion Zongoraleckéjét nézve, annak vagy szíve nincs, vagy hallása. A hangszerével kommunikáló, néma főhősnő drámai megjelenítéséhez legalább ugyanannyit tett hozzá a filmzenét jegyző Michael Nyman, mint a színész- és a rendezőnő.
A Pelican budapesti fellépése előtt a gépezet meghajtásáért felelős négy kerék közül Trevor de Brauw gitárossal beszélgettünk az előző lemez fogadtatásáról, az új készítéséről, globalizációról, világnézetről és életszemléletről a visszhangok városában.
Jelen sorok szerzője korábban már kísérletet tett ehelyütt az ún. "intelligens popzene" valamiféle meghatározására. Az, hogy mennyire helytálló a megfogalmazás, talán az idők végezetéig eldöntendő kérdés marad, amivel nincs is semmi baj. Viszont arról nem érdemes vitát nyitni, hogy az ilyesmire fogékony érintetteknek kötelező-e Marie Daulne – gyakorlatilag "a" Zap Mama – fellépésére elzarándokolniuk a Millenárisba; pláne, ha afro-, latino- és frankomán zenerajongónak tartják magukat.
Hát kérem, a szabadtér nem hogy kiválóan vizsgázott, de több évre visszamenőleg minimum illik megbocsátani neki mindent. Legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre, a Zöld Pardon szervezőinek hála abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy a sajtótájékoztatóból interjúvá alakuló eseményen a 石 英明, azaz Hideaki Ishi néven született DJ Krush-sal beszélgethettünk színpadra lépése előtt. Mint kiderült, nemcsak zenésznek nagyonnnagy, de végtelenül kedves ember.
Játszott már nálunk Pirx kapitány kalandjait idéző, retro hangulatú helyszínen, illetve újpesti hodályban, dunai hajós volt kétszer, a legutóbbi alkalomról be is számoltunk alaposan. Most meglátjuk, mit tud szabadtéren. Még inkább azt, mit tud a szabadtér.
Sajnálattal közöljük a buli szervezőitől kapott, friss és ropogós, ám végtelenül elkeserítő hírt: a holnapra, július 23-ára, este 20.00 órai kezdettel a Petőfi Csarnokba meghirdetetett Down-koncert ELMARAD! Amint további részletek jutnak a tudomásunkra, azonnal közöljük azokat.
Ez év március 28-án valóra vált egy még csak dédelgetni sem mert álom és sikerált Prágában élőben látni személyes (rock)zenei szocializációm egyik – ha nem "A" – legjelentősebb mérföldkövét, a Down-t. Osztán arc leszakadt az örömtől, amikor kiderült, hogy július 23-án székesfővárosunkba látogatnak. Nem, nem éreztem kidobott pénznek a túra költségeit. Inkább végtelenül hálás vagyok a sorsnak a duplázás esélyéért.
Ismét fényképdömping a zamárdi hepajról, ezúttal az ideiről és több pasival, (nem csak) apuska kedvéért.
A tavalyi fesztivál összefoglalójaképpen is készítettünk nektek egy kis képes étvágygerjesztőt a holnap kezdődő Balaton Soundhoz.
A VOLT Fesztivál első napján, koncertjük előtt a Dreadzone legénységével, elsősorban Greg Robertsszel sikerült egy rövid beszélgetést megejteni.
Az A38-as fellépés előtti utolsó pillanatokban sikerült "interjúvégre" kapni Page Hamiltont, a Helmet gitáros-énekes vezérét. Következzék a szösszenetnyi csevely frissen, ropogósan az emberrel, aki a sisak mögött van. Izé, alatta. Vagy valami ilyesmi.
A nemrég megjelent első, Greatest Tits című Saint Petrol album apropóján a zenekar énekesével, Karellel és gitárosával, Bedővel rágtuk végig magunkat az anyagon, illetve cseréltünk eszmét – többek között – csöcsökről és verdákról.
Új rovatot, azaz kategóriát indítunk a fesztblogon, amelyben időről időre – meglepő módon – interjúkat olvashattok a jövőben. Az első alkalommal a Gregory G.Ras művésznevet viselő énekessel, Komáromy Gergővel beszélgettünk a Riddim Colony első nagylemezének megjelenése kapcsán.
Vasárnap, ebédidőben hogyan próbáljuk meghozni a zenezabálók gusztusát egy hétfő esti "vacsorához", nevezetesen a Morcheeba koncertjéhez a PeCsában? Képzeljük el, ahogy a konyhában állva valami jól bevált, ám egyúttal megunhatatlan recepten törjük a fejünket! Igen, a lecsó kiváló lesz…
Több napja ötölök azon, hogyan tudnám az unalomig ismert beharangozók ismétlésének, például a ritka, honi csodák emlegetésének és a Ninja Tune – egyébként teljesen jogos – újbóli tömjénezésének elkerülésével a Beat Dis mágikus lazulatát, a Hexstatic bizarr, kozmikus viccét, valamint a Herbaliser füstös krimihangulatát egy ajánlóba felfűzni.
A magyar nyelvű, rövid, udvarias és testtelen felvezetés után bejött egy böszme figura, tetovált, másfél combnyi felkarokkal és elkezdett – jobb szó híján – stompolni egy partvissal. A szerszám nyele öt percen belül eltört. Eközben csatlakoztak hozzá társai és a leamortizálódott takarítóeszközök száma villámgyorsan nyolcra emelkedett.
Ami a Fishbone Los Angelesnek, az a Living Colour New Yorknak. A Nagy Almából érkező, Vernon Reid gitáros vezéregyénelte zenekar a rockzene fekete hollója ha máshonnan nem, hát a Két tűz között (True Lies) betétdalaként feldolgozott Cream-klasszikus, a Sunshine Of Your Love klipjéből ismerős lehet. A nyolcvanas évek közepén alakultak meg, a kilencvenes évek közepén oszlatták föl magukat, és a kétezres évek elején jött el az ideje a tagok összeállásának. A közben eltelt időben négy nagyszerű lemezzel ajándékozták meg a világot, megmutatva ezzel, hogy fekete rockzene igenis létezik. Sőt, nem „csak” létezik, de egyesíti a bluesos lüktetést és a rockos energiákat – egyszerre érzéki és mérnökien pontos. A 2001-es újjáalakulásuk után 2003-ban megjelent Collideoscope címet viselő nagylemezüket és mai, fél ötös nagyszínpadi fellépésüket kihagyni legalábbis sajnálnánk.