A szerk. (34)
Ajánló (890)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (19)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Ugyan negyedszerre négy nap a nyárból a 2010-es Balaton Sound, nekem – irulok-pirulok – ez volt az első. Sound-szűzen érkezve vegyes prekoncepcióim voltak, vegyes élményeim lettek.
Három évig nem adtam be a derekam, mondván, szintetikus fesztivál ez, Hajógyári-dream-island-ről szabadult emberekkel. Előítélet, én tudom, de Mr. Gyúrokvazzeg-re és Mrs. Műkörömre itthon sem vagyok kíváncsi, nemhogy vízparton, ahol testfelületük még nagyobb százaléka parádé tárgya. Égette a retinámat egypár aranybikini valóban, de idén túltettem magam a rossz májamon, legyünk nyitottak, nézzük meg és aztán ítélkezzünk.
Véget ért a negyedik Balaton Sound, utolsó napra érezhetően kevesebb és megfáradtabb, de még mindig lázba hozható közönséggel.
Huszonötezer ember egy helyen, lépésnyi hely se, teltházas Pendulum, Guetta-ra éhes tömegek: ez volt a drum'n'bass alapon induló, popba fojtott szombat. Reggel 7-kor Zamárdi máskor amúgy kies, tágas vasútállomásán metro-csúcsforgalmat megszégyenítő tömeg szédelgett a gyilkos reggeli fényben.
Sound-péntek, Sound-szombat, pénteki pörgés után már előre teltházas ma a Balaton Sound. A Pendulum bepótolhatja, amit a Szigeten két éve kihagyott, majd a megunásig-David Guetta után a Berlin Calling Kalkbrennerjét várják sokan.

Balaton Soundra menni, úgy tűnik, divat. Ahogy divatdiktátorrá válni a divatfesztiválon, az is. Láttunk latexnadrágos lányokat, tricepszdús fiúkat, bikinit minden mennyiségben és minőségben. Az biztos, hogy többen hosszas szálkásítással és előbarnulással készültek a négy napos vízi magamutira, valamint utánfutónyi ruhával. És az is biztos, hogy mi nem.
D-ND-UND-OUND-SOUND – azaz BALATON SOUND. Még tíz nap és ÁCIÓ-KÁCIÓ, ováció: ütemre villanó testek, egyszerre dobbanó fények, július 8-án indul az elektronikus zene negyedik díszszemléje. Az érdeklődés mind itthon, mind külföldön akkora, hogy a teltház rég garantált, így minden eddiginél nagyobbra növelték a fesztivál és a kemping területét, hangsúlyozva ezzel is az esemény exkluzív jellegét.
Egy nehéz és egyben utolsó nap éjszakája, Lovasi András Birthday mínusz első napja (hepi börzdéj, borz), hajnali részegség, negyedik napos hamburger: avagy véget ért a Fishing on Orfű, ahol laza a föld és ölel az (v)ég.
Mi lehet jobb egy reggeli sörnél, muslicával és egy csipet savanyúsággal fűszerezve hab helyett? Orfű második napján kevés dolog vetekedhet ezzel, amikor ellenség helyett jóbarát üvölt sakálként a sátor fölött hajnali 9 órakor. Az áramlelőhelynél guggolva frissen borotválkoznak, aláfestésnek nóta Leninről és kockás proletárok felkeléséről. A tábor tagadhatatlanul életre kelt, bár amolyan zombilét ez inkább, mint kicsattanó cserkész-frissesség.
Harmadszorra veri rajtunk Lovasi apánk vissza, június 17-19. közt újra Fishing on Orfű, Tóátugrás, Fröccs(kul)túra, zöld dombok és pecások. Lehet idén is túrára indulni a tó körül (túravezető maga Varga Livius, aki ugyan nem helybéli, de idegenvezető alkata nem kérdés..), lesz horgászverseny fűzfavesszővel, meccsnézés a függőknek, aztán pedig pretty disco, lecsóbacsapás és disznók tánca hajnalig.
Családiasan barátságos, barátságosan amatőr, amatőr, de lelkes – az idén másodszorra megrendezett Bánki-tó fesztivál üdítő kis pötty a profik között, a kezdet minden bájával és nyűgjével. Nógrád, zöld dombok, tótok és tavak, pár nap kikapcsolódás a pesti létből, kultúra, koncert, fesztivál,- és, meglepő módon, belváros-hangulat.
Július 24., Budapest, Nine Inch Nails - végre megint köztünk Trent Reznor, az Amerikára és a zeneiparra újra és újra fittyet hányó, lassan szelídülő örök kívülálló.
"Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek", szól a nóta. Hát, lesznek. Vannak. Sokan. És ha valaki azt gondolta, hogy egy nulladik napon Iron Maidenen nem lesz más, csak a 20 éves bőrnadrágot szekrény mélyéről előtúró, abba kisebb pocakot beleszuszakoló, az évek vasfoga alatt tisztes családapává szelídült ősmetál-rajongó, az bizony tévedett.