tovább

Kaiser Ede, e könyv szerzője az elhíresült móri bankrablásban elkövetett nyolc ember meggyilkolásáért tölti tényleges életfogytiglani büntetését a mai napig – ártatlanul. A valódi tetteseket két évvel ezelőtt elfogták. Egyikük öngyilkos lett a börtönben, a másikukat elítélték.
Kaiser Edéről már a tárgyalása alatt kiderült, hogy ott sem volt Móron, de ezt és egyéb bizonyítékait a bíróság akkor nem vette figyelembe. A börtönnapló nagyon tárgyilagosan írja le a tárgyalást, és elég megrázóan az utána következő börtönéveket, amit Kaiser - a valódi tettesek elfogásáig és elítéléséig - abban a tudatban töltött, hogy élete végéig börtönben marad ártatlanul.

tovább

A napokban jelent meg a BKV 40. évfordulójának apropóján Legát Tibor Budapest közösségi közlekedésének múltját, jelenét és kicsit a jövőjét is bemutató könyve, a Közlekedik a főváros. Ennek kapcsán ültünk le egy kávé mellé, hogy elmesélje, hogyan érzi magát most az utolsó magyar playboy.

tovább

Ebben a különleges könyvben magukat erősen szexuális beállítottságúnak tartó nők beszélnek intim részletekbe menően arról, hogy mi nyújtja számukra a legnagyobb örömöt. Tapasztalataik szerint az igazi szex sokkal többet jelent két test egybeolvadásánál: erőt, energiát és mély megelégedettséget hoz életük szinte minden területén.

tovább

Másfél évszázada még konflisok, omnibuszok keringtek Pest-Budán, utána rövid ideig a lóvasút volt a legdivatosabb. De miután 1873-ban létrejött Budapest, világvárossá válását nem csak a hatalmas beruházások, "égbe kiáltó" építkezések, no és az ezek nyomában feltörő kulturális pezsgés segítette elő. Legalább ennyire fontos volt a korszerű közlekedési hálózat megteremtése is, ami – sok máshoz hasonlóan – villámgyorsan kialakult, s szinte "percenként" fejlődött. Igaz, hogy az akkor még reményteljesnek tűnő XX. század csapásait a mai napig fájlaljuk, a fővárosi közlekedés fejlődése – ha nem is mindig a megfelelő ütemben – nem állt meg.

tovább

Az emberiséget és a Földet sújtó problémákra érzékeny emberként a társadalmi párbeszéd mindennemű kezdeményezését üdvözlendőnek tartom, de bevallom őszintén, az utcai adománygyűjtőknek a lehető legritkábban állok meg. Az utca, amit többnyire arra használunk, hogy adott időre eljussunk egyik pontból a másikba, eddigi elképzeléseim szerint majdnem teljesen alkalmatlan terep volt emberek világmegváltó gondolatokról való meggyőzésére. Menyhárt Jenő tapasztalatait hallgatva azonban kétségeim támadtak. Ő úgy látja – és a Greenpeace aktív utcai agitátoraként biztos igaza is van –, az utcai munka jó eszköz, hogy a környezetvédelmi problémák és kampányok elérjék az embereket. Ő személy szerint nagyjából ugyanannyi nyitottsággal találkozott a megállítások során, mint ahány elutasítással.

tovább