friss bejegyzések
A színek és fények játéka a felfújt falakon és a nem felfújt szép lányokon: piros, sárga, kék, zöld, lila, narancs szívárványszínei a lumináriumban. Galéria, katt a képre!
lacxox | 2007. augusztus 17. 14:00 |
Sziget Fesztivál
|
arcok,
foto,
juliette,
kepek,
lacxox,
lanyok,
mehek,
Napra,
Sziget,
Sziget 2007,
Varttina |
4 komment
Combos szép leányok és egyéb szigetlakók, Juliette Lewis, Värttinä, Hajós andrás, Méhek, sárban fetrengők. Sziget képgaléria, hetedik nap, katt Juliette-re!
A szigetes beszámolókban egy rakás dolgot elfelejtettem megemlíteni, most főleg ezek következnek.
Ismét korán indulunk, illetve még korábban; rekordtempóban rohanunk át a szigeten, jé, elég sokan vannak megint, pedig még csak két óra van, úgy tűnik, az utolsó nap réme és a szikrázó napsütés (értsd: izzasztó meleg) meghozta a maga pozitív hatását létszámilag. Negyed háromkor már a Luminárium sorában állunk.
Szép lányok és egyéb szigetlakók, Chalga, Ágostones, cirkusz a levegőben, hírolvasás, görtánc, homokvár, baba, mama, család, esküvő, brutális halál, szóval minden az életről a Szigeten. Sziget képgaléria, hatodik nap, katt a dekoltázsra!
A végre beköszöntő jó időtől hajtva hétfőn viszonylag korán kimegyünk, legalábbis azt gondoljuk, viszonylag korán: bejutás után rekordsebességgel vágunk át a szigeten a lumináriumhoz, de az ottani sor már három előtt is túl hosszú, úgy egyórásra tippeljük a várakozási időt, úgyhogy lemondunk a színélményről, helyette mást keresünk.
Torres és Kőhalmi, egy bizonyos csaknem kopasz énekesnő, Eddie Palmieri és zenekara, Kistehén tánczenekar, malacok és szigetlakók. Sziget képgaléria, ötödik nap, katt a képre!
Negatív a hangulatunk egész kora délután. Mészbogárszürke felhő örvénylik lassan a ház felett, néha szitál is, nem akarunk kilépni innen, a fedél alól, különben is, nemigen lesz semmi nagyon fontos, most komolyan, ki akarunk menni ma is a Szigetre, vagy inkább alszunk még egy keveset, oly jó lenne? Én azért mégis csak meg akarom nézni Sineadet, úgyhogy kijelentem afféle ultimátumszerűen, hogy én bizony mindenképp kimegyek, így szerencsére hat tájt mindketten nekiindulunk, és jól tesszük.
lacxox | 2007. augusztus 12. 16:20 |
Sziget Fesztivál
|
arcok,
foto,
kepek,
Kispal,
kispal es a borz,
Kozma,
Kozma Orsi,
lacxox,
Sziget,
Sziget 2007,
Vaczi Eszter |
még nincsenek kommentek
Tó a nagyszínpad előtt, sáros egyedek, Kozma, Váczi, Kispál és a tömeg. Sziget képgaléria, negyedik nap, katt a képre!
Villámlátogatásról rövid galéria: Baba Yaga orosz énekesnőkkel, no meg továbbra is a sziget népei mindenféle fotókon. Sziget képgaléria, harmadik nap, katt a képre!
Szombaton, enyhe after-legénybúcsús másnaposságízzel a számban és fejemben, szemerkélni kezdő, majd egyre inkább rázendítő zuhéban sietünk be a szigetre, ott az Open sátor, lényeg, hogy legyen valami a fejünk felett, hanyatt fekve bámulom, amint ömlik a víz a vásznon odafent, és monoton ereje kissé álomba is ringat, miközben Hofi tükre megy a kivetítőn.
A harmadik napon, pénteken negyed ötkor jutok át a biztonsági őrökön, és negyed hétkor már búcsút is intek nekik. Eközben egyetlenegy programon veszek részt, a sziget északi csücskére át-, majd onnan visszaküzdve magamat: ez a Baba Yaga.
Délután nem akarunk kimenni a szigetre. Fáradt-nyúzottságunkat tetőzendő, az égboltot vészjóslón beborító tintaszürke fellegek ránk nehezednek, földnek nyomnak, altatnak, még délután háromkor is visszaalszom egy félórácskára. Azért csak felkerekedünk, mert negyed hétkor Besh O Drom lesz, arról meg már az elmúlt hat évben egyszer sem hiányoztunk a Hajógyárin, az állandó, sziklabiztos programok egyike, kár lenne most kihagyni.
Eső, pocsolyák, fura csaknemcsupasz fazon, táncolók, Besh O Drom és Blackbirds. Képgaléria, Sziget, második nap, katt a képre!
Tömeg táncol, tömeg piknikel, japánopk zenélnek, a Három kismalac is, Hajós énekel, buli a sötétben, sziget képgaléria, első nap, katt a képre!
Kissé késve indulunk, nem baj, sokáig is maradunk. Némi Marcival való üzérkedés után irány a Világzenei, japán dobosok, ez mindig hatásos. Az is, a nép ősi táncokat lejt, van az egészben valami ösztönös, törzsi, ahogy mozgunk, főleg a színpad közelében, mint ahogy a Mátrix-forradalmakban extázis-táncoltak Zion lakói.
Annak is a nulladik napjáról. Itt érezhető a legnagyobb változás, ami az elmúlt három-négy évtizedben végbement: ez már a másféltizedik magyar popfesztivál, és miközben az egy nemzedék Amerika-vágyára reflektáló sikerdarabot éneklik a színpadon azok, akik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatásakor még meg sem születtek, a levegőben eltéveszthetetlenül száll a marihuánás cigi illata.
Érkező tömeg, épülő sziget, koncertek madártávlatból. Szóval marhára semmi különös, de azért ha ennek ellenére is iszonyatosan érdekel, katt a képre!
Fotók szombatról Zamárdiból: csajok, koncertek (Rulez! és Oi Va Voi), csajok, népek és még csajok.
A várakozásokat felülmúlóan
hosszú, bő háromórás vonatút és húsz perc caplatás után be is léptünk a Balaton
Sound fesztivál területére. Kissé bosszankodunk a közlekedési lehetőségeken
(bár már pár hete is megtapasztalhattam a vidéki tömegközlekedés szépségeit,
amikor Nagykanizsáról akartam Pécsre jutni, és az Elvirán még létezőnek jelzett
vonatjárat aznap már nem indult, az egyébként aznapi utolsó következő busz meg
csak három óra múlva, csekély három és fél órás menetidővel), hiszen Zamárdiból
és Siófokról az utolsó busz valamivel hat előtt indul Pestre, az utolsó vonat
pedig valamivel fél kilenc után.