A szerk. (34)
A38 (49)
Ajánló (1075)
Akvárium klub (33)
Alfa Fesztivál (2)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
Balaton Sound (85)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Bónusz Fesztivál (5)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (15)
Én és a Dal (2)
Fehérvári Zenei Napok (7)
Fekete Zaj (2)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (26)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (5)
Gödör (1)
Gödör Kemping (7)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (77)
Instant (2)
Interjú (46)
játék (5)
Komolyan szeretjük (25)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (579)
Nufolk Fesztivál (1)
PaFe (30)
Park (12)
Part (5)
PeCsa (7)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Soundkitchen Istálló (3)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (104)
Szerzőink (40)
Sziget Fesztivál (488)
Színház (35)
Tatai Utcazene és Művészeti Fesztivál (2)
Unique Fesztivál (3)
Végállomás: világhír (1)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (15)
Világveleje Fesztivál (5)
VOLT Fesztivál (92)
Zöld Pardon (64)
Nem mintha úgy nem lett volna tökéletesen jó, de hát az az igazság, hogy Mick Harvey szólóban valami egészen más, és ezt így eddig Magyarországon biztosan nem láthattuk. Most, hogy az őszi turné nem csak Bécsig jön el, hanem az A38-ig is, javaslom mindenkinek, aki eddig (ahogy én is) csak Cave-vel látta Harvey-t, hogy jöjjön el.
Tom Waits-et egy hónapja induktálták be a Rock'n'Roll Hall of Fame-be, már ennek kapcsán úgy érezhette mindenki, most már ideje lenne meghallgatni (újra); pláne, mikor a kiadó közölte, hogy új lemezen dolgozik a stúdióban. Maga Tom Waits ugyan nem lesz Budapesten most sem, de a jól bejáratott és nagyon jó Tom Waits-imitátor zenekar, a Braindogs igen: ápr. 13-án lépnek fel ezúttal a Szikrában. Tessék menni, mert jó.
Meg vagyok győződve róla, hogy mikor a végítéletkor eldől, melyik három kemény zenekar marad meg, az összes többi pedig megsemmisül és kitörlődik az emberiség emlékezetéből, az a három az Ozzy-s Black Sabbath, a Motörhead és a Slayer lesz. A Megadeth-nek már csak ezért is nagyon tekernie kellett tegnap az Arénában, de a Slayerig még így sem ért fel.
A Roxette az egyik ok, amiért az ember mégsem irtaná ki teljesen a 80-as éveket és mondaná be a Tilos Rádióban. Talán úgy tűnhet, ez a 'annyira rossz, hogy már jó' kategória, de egyáltalán nem: egyrészt ennél sokkal rosszabb is van, másrészt ez magában is nagyon is jó kis popzene, ami nem is akart több lenni sosem. Most, hogy Marie felépült az agydaganatból, új lemez és világ körüli turné van, ennek kapcsán lesznek jún. 1-én a Sportarénában. Menjünk és adjunk nekik pénzt.
Shakira tipikusan az a popénekesnő, aki nagyon jó, ha jó zenéket írnak neki. Kétségtelen, hogy nem csak ő tehet róla, ha nem, mindenesetre ha az ember látja is, az csak hozzáad az élményhez. Máj. 5-én az Arénában amúgy is nyilván a legjobb számok lesznek, szóval ott biztosan erős élmény várható.
Miután tavaly volt itt a Metallica és a Megadeth is, idén az egymáshoz mostanában ismét közeledő Nagy Metál Négyes két tagja jön egyszerre, és ebből az egyik megint a Megadeth. A másik pedig a Slayer, már tényleg csak az Anthrax hiányzik. Mindenesetre ápr. 8-án este az Arénában klasszikus bestiális durvulatra lehet számítani, pont ezért megy mindenki.
Most egy ideig nem lesz Unbending Trees-koncert, úgy hallottuk, de azért a Francia Intézet, a Gödör meg az A38 által szervezett Tours de France sorozatban jan. 25-én a hajón még meg lehet nézni. Előttük egy ismert downtempo-producer, Chapelier Fou (az Őrült Kalapos) játszik.
Az Anima Sound System egykori énekesnője évek óta a saját útját járja; Rémember- és Puzzle-tagokból toborzott zenekara, a Nemjuci szombaton a Szegedi Ifjúsági Napok nagyszínpadán lépett fel, mi pedig ismét értetlenkedtünk egy sort, hogy miért nincs még több dögös rockbandánk női énekessel, ha egyszer ennyire egyértelműen jó a produkció. Interjúnkból többek közt az is kiderül, hogy egy katolikus pap is szeretheti a Black Sabbathot.
Régebben sok Muse-t hallgattam, csináltam egy válogatás-playlistet, és azóta azt hallgatom, hogy ne kelljen végig a lemezeket; ezzel együtt igazából szeretem a Muse-t, bár a 'New Born'-on tételesen meg tudom mutatni, mi nagyon jó és mi nagyon rossz ebben. Tegnap este a Sziget nagyszínpadon mindenesetre nagyon-nagyon jók voltak, és mert minden évben kell valakinek nyílt levelet írnom a Szigeten (tavaly Tom Smith-nek, tavalyelőtt Serj Tankiannek írtam), most tehát Matt Bellamy-hoz fordulnék szerényen és obszcénul, ahogy szoktam.
Ugye milyen rossz cím, vagy a név a rossz, már nem is tudom. A SZIN programjában idén a humor a legfőbb szervezőerő, és épp ezért nem kell komolyan venni sem a címet, sem azt, hogy bármelyik zenekar, amiben három huszonéves csaj van, az alapvetően egyáltalán lehetne rossz.
Mínuszos és nulladik napokra egyes rendezvényeket vagy alibiprogramokat szoktunk meg, a SZIN viszont idén ebben is bontja a prekoncepciókat és a megrögzött gyakorlatot: már a nulladik nap (aug. 25) olyan teljes programmal indul, hogy nem is teljesen értem, miért hívjuk 'nulladiknak'.
Kétféleképp lehet ezt kezdeni: életemben nem voltam Cseh Tamáson, és Cseh Tamás életében nem voltam Cseh Tamáson. Ezért is szomorú vagyok, meg szimplán csak azért is, mert meghalt tavaly nyáron. És ezért is megyek ki ma a Szigetre a nulladik napon, és megnézem a Cseh Tamás-emlékkoncertet.
Tavaly nem írtunk ugyan az Anna & the Barbies lemezéről, aMedallionról, de megjegyeztük magunknak, mert amiben magas szőke csajok énekelnek, azt nem lehet valamilyen módon nem érvényesnek tekinteni. Most ők lesznek az A-Ha előzenekara, és készül az új lemez is, ebből az apropóból ültünk le beszélgetni Pásztor Anna énekessel.
A Magashegyi Underground nemrég rakott fel ingyen letölthető EP-t, volt klippremierjük, játszottak a ZP-ben és játszanak nemsokára az Eklektikában. De ezekről nem kérdeztük Bocskor Bíborkát, hanem másokról.
Hiába na, nekem Lajkó Félix mindig és minden körülmények közt tetszik. Tegnap az A38-on ismét a jól megszokott virtuozitással ostromolta meg a hallgatókat, Brasnyó Antal pedig ismét bemutatta, hogy a brácsa igenis rakenroll.
Nyár óta nem voltam Quimby-n, és ezt most tervezem pótolni március végén az A38-on. Én már ilyen ráérős vagyok, félévente elég nekem, addig meg hallgatok otthon Tom Waits-et. A Quimby megbízható és mindig működik.
Aki ott volt tavaly januárban az A38-on, mikor Lajkó Félix játszott, annak nem kell kétszer mondani, hogy ez milyen jó. Gondolom, azóta fellépett máshol is, és azóta is ugyanolyan jó, de ez utóbbit azért lecsekkeljük márc. 24-én, amikor is a Kerekes Band és ismét Brasnyó Antal kíséri. Kíváncsian várom, most van-e szakálla.
Nem valami jó érzés, ha az embert azzal fogadják egy fesztivál bejáratánál, hogy ma minden egy órával előbbre jön és egy csomó minden el is marad. Én ekkor még csak a felhőkre gyanakodtam, nem a jegyzőre és a városházára, és gondoltam, azért lássuk, mi történik. Végül meglehetősen rossz szájízzel kellett zárnom az idei SZIN-t.
"Igyá sört!", mondta gyerekkori emlékképemben az
eszméletlenül heverő punknak egy másik punk, én pedig azóta igyekszem ezt a jó
tanácsot gyakorlatilag az egész életre alkalmazni. Mert az kétségtelen, hogy a
fesztiválozás nem csak, de még nem is elsősorban a zenéről szól, hanem arról,
hogy az ember hogy mászkál össze-vissza két "igyá sört!" között, meghallgat
zenéket, embereket (olyanokat is, akiket ismer, olyanokat is, akiket nem),
aztán másnap az egyre homályosabb emlékei között kutatva próbálja
rekonstruálni, mi is volt jó és mi nem. Mikor besötétedett, már kellően punkok
voltunk a SZIN-en.
A péntek délutánt és estét tökéletesen punk hangulatban
töltöttem a SZIN-en, délután 5-től nagyjából éjfélig össze-vissza mászkáltam,
meghallgattam vagy 5-6 zenekart, megittam vagy 8-10 sört, ennek megfelelően
egyre kategorikusabbak lettek az értékeléseim, egyre nagyobb bölcsességeket
mondtam, és egyre kevésbé tudtam járni. Rövid krónikában adok számot a zenéről
és a hangulatról, először arról az időszakról, amikor még világos volt.