galéria
kommentek
kategóriák
címkék
friss bejegyzések
After the End - Zsákutca a Merlin Színházban

Alig egy hónapja elmélkedtünk azon a párommal, milyen lenne túlélni egy atomtámadást. Csak mi ketten, egy atombiztos bunkerben, kint minden és mindenki elpusztulna. A mi feladatunk lenne újrateremteni mindent, a saját értékrendünk szerint. Persze az egész képtelenség, nem jön semmiféle atomtámadás (remélem), és ha jönne, sem bújhatnánk elő a bunkerből soha többé, a folytatásról már nem is beszélve.


"A lecsó az legyen lecsó!"

Márió, a varázsló

Adott egy békés, mindannyiunk által ismert falu, még ha nem is jártunk soha arra. A falu, ahol nem történik soha semmi, mindenki kiábrándult és beleszokott a helyzetébe, s maximum a kocsmáig sétál el, hogy miközben szidja a mindent, egy-két fröccsel öblítse le a torkát. Ahol az öngyilkosokra is csak legyintenek: "ez is megőrült". A rendszerváltás utáni éveket írjuk, s a faluban egyszer csak megjelenik egy olasz üzletember. Cipőüzemet nyit a faluban, az asszonyok sorban állnak munkáért, akár értenek a varráshoz, akár nem.


Menyhárt Jenő: Az agitátor

Az emberiséget és a Földet sújtó problémákra érzékeny emberként a társadalmi párbeszéd mindennemű kezdeményezését üdvözlendőnek tartom, de bevallom őszintén, az utcai adománygyűjtőknek a lehető legritkábban állok meg. Az utca, amit többnyire arra használunk, hogy adott időre eljussunk egyik pontból a másikba, eddigi elképzeléseim szerint majdnem teljesen alkalmatlan terep volt emberek világmegváltó gondolatokról való meggyőzésére. Menyhárt Jenő tapasztalatait hallgatva azonban kétségeim támadtak. Ő úgy látja – és a Greenpeace aktív utcai agitátoraként biztos igaza is van –, az utcai munka jó eszköz, hogy a környezetvédelmi problémák és kampányok elérjék az embereket. Ő személy szerint nagyjából ugyanannyi nyitottsággal találkozott a megállítások során, mint ahány elutasítással.


Lányok a klubból

Amint belépek a Merlin Színház próbatermébe, ahol 10-12 lány, illetve nő ül kört alkotva és beszélgetnek, máris kiszúrom, kinek jár végig a szeme rajtam, s ki az, aki szinte felém sem pillant. Az egyik lánnyal hosszabban összeakad a tekintetünk és feltűnik, mennyire hasonlít azokra a férfiakra, akik nekem tetszeni szoktak. Keskenyek a határvonalak és mégis mennyire távolinak tűnik egyik part a másiktól.


3. LIFT - Leszbikus Identitások Fesztiválja



Harmadik alkalommal rendezte meg idén a Labrisz a Leszbikus Identitások Fesztiválját, a LIFT-et.