A szerk. (34)
Ajánló (890)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (19)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)Alig egy hónapja elmélkedtünk azon a párommal, milyen lenne túlélni egy atomtámadást. Csak mi ketten, egy atombiztos bunkerben, kint minden és mindenki elpusztulna. A mi feladatunk lenne újrateremteni mindent, a saját értékrendünk szerint. Persze az egész képtelenség, nem jön semmiféle atomtámadás (remélem), és ha jönne, sem bújhatnánk elő a bunkerből soha többé, a folytatásról már nem is beszélve.
Márió, a varázsló
Adott egy békés, mindannyiunk által ismert falu, még ha nem is jártunk soha arra. A falu, ahol nem történik soha semmi, mindenki kiábrándult és beleszokott a helyzetébe, s maximum a kocsmáig sétál el, hogy miközben szidja a mindent, egy-két fröccsel öblítse le a torkát. Ahol az öngyilkosokra is csak legyintenek: "ez is megőrült". A rendszerváltás utáni éveket írjuk, s a faluban egyszer csak megjelenik egy olasz üzletember. Cipőüzemet nyit a faluban, az asszonyok sorban állnak munkáért, akár értenek a varráshoz, akár nem.
Az emberiséget és a Földet sújtó problémákra érzékeny emberként a társadalmi párbeszéd mindennemű kezdeményezését üdvözlendőnek tartom, de bevallom őszintén, az utcai adománygyűjtőknek a lehető legritkábban állok meg. Az utca, amit többnyire arra használunk, hogy adott időre eljussunk egyik pontból a másikba, eddigi elképzeléseim szerint majdnem teljesen alkalmatlan terep volt emberek világmegváltó gondolatokról való meggyőzésére. Menyhárt Jenő tapasztalatait hallgatva azonban kétségeim támadtak. Ő úgy látja – és a Greenpeace aktív utcai agitátoraként biztos igaza is van –, az utcai munka jó eszköz, hogy a környezetvédelmi problémák és kampányok elérjék az embereket. Ő személy szerint nagyjából ugyanannyi nyitottsággal találkozott a megállítások során, mint ahány elutasítással.
Amint belépek a Merlin Színház próbatermébe, ahol 10-12 lány, illetve nő ül kört alkotva és beszélgetnek, máris kiszúrom, kinek jár végig a szeme rajtam, s ki az, aki szinte felém sem pillant. Az egyik lánnyal hosszabban összeakad a tekintetünk és feltűnik, mennyire hasonlít azokra a férfiakra, akik nekem tetszeni szoktak. Keskenyek a határvonalak és mégis mennyire távolinak tűnik egyik part a másiktól.