tökéletes éjszaka volt, tökéletes kivitelezésben. az ötödik, de az első, amikor minden a tervek szerint haladt, minden megvolt, kényelmesen, ácsorgás, rohanás nélkül, kis tömeggel.

azt mondják a hírek, hogy a látogatottság idén - megint - rekordott döntött, de nekem úgy tűnt kevesebben vagyunk mint tavaly. kevesebben, de így is rengetegen.

jegyet szokás szerint bkv-n keresztül előre vettük meg, elkerülve ezzel rengeteg sort, meg ácsorgást. nem is értem azokat az embereket, akik a múzeumoknál képesek órákat állni a matricáért. lehet, hogy csak nem tudják, hogy elég egy nagyobb bkv pénztárig elmenniük és már meg is van a jegyük?
de az is lehet, hogy a nemzet egyszerűen még mindig szeret sorbanállni jeggyel és jegy nélkül is. a sok-sok éves szocializáció immár genetikus tulajdonságként örökítődik át a fiatalabbakba. kérdés nélkül állt be mindenki különféle sorokba, mi voltunk Tvel, akik szétoszlatták őket, nem bírva ki tovább a látványt, ezért megosztva az ácsorgókkal a titkot. nagy titkot, annyira nagyot, hogy megismerését először hitetlenkedő szemekkel, majd tényleg kérdésekkel, végül pedig hálás pillantásokkal fogadták. aztán kiálltak a sorból és indultak utukra boldogan. felszabadítóknak éreztük magunkat.

tovább

Immár ötödjére rendezik meg a Múzeumok Éjszakáját az év leghosszabb napján, Szent Iván éjjelén. Eddig háromszor volt alkalmam elmerülni az budapesti éjszakai forgatagban, idén pedig letesztelem, hogy más magyarországi városokban hogyan is működik a múzeumünnep.

tovább

Tégy két zene közé egy kis művészetet, ne csomagoltasd, fogyaszd a helyszínen!

hozzávalók:
egy kiscsillagos este,
egy képekkel, fényekkel, művészetekkel zsúfolt éjjel,
végül, hogy mindezt beborítsuk szükséges még egy adag quimby

tovább