A szerk. (34)
Ajánló (891)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (20)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)Fáj a torkod?
Köhögsz?
Levert vagy?
Ha ezekben a napokban te is SZUTÉ-ban szenvedsz, húzz ide egy strigót!
(SZUTE: SZiget Utáni TünetEgyüttes)
Míg a Nagyszínpad kínálatát élvezők továbbra is a feledésbe jobban vagy kevésbé belemerülő legendákat hallgatva nyomorognak, addig a többieknek jobb a Sziget, mint bármikor máskor.
Talán ez a kapuzárási pánik, de amíg még tudok örömöt találni a jelen történéseiben, addig inkább nem nosztalgiázom, tudom, hogy nemsokára már úgyis csak az marad. Engem ne emlékeztessen arra a Jamiroquai, hogy pont tíz éve volt, amikor huszonéves lettem, és az sem izgat, hogy a régen Sex Pistols névre hallgató brigád maradék tagjait mire tanították be az elvonón.
Én a retrózkodás helyett inkább arra koncentrálok, ami a mostról szól. Tíz jó a Szigeten, ami nem nagyszínpad.
A tények makacs dolgok. A fesztbloggerek szintén.
Egzakt módszerekkel tavaly vizsgáltam először a Sziget Nagyszínpadának kínálatát kommerszségi szempontból. Idén most megtettem ugyanezt.
A meglepő eredmény az, hogy bár a 2008-as fesztivál 28%-kal rövidebb lesz, fellépői kínálata 20%-kal kommerszebb, mint ami 2007-et jellemezte.
Kattintás után olvasható, hogy mi volt a módszer, honnan veszem a számokat és természetesen kész az új és hiteles és hivatalos kommerszségi toplista a Nagyszínpadon idén fellépő előadókról.
Kaptam egy emailt a Krétakörtől.
Az a címe, hogy "FEKETEország újra és utoljára a Millenárison!".
2008. június 25., 26., 27. 20h - ezek az időpontok szerepelnek benne (ekkor ráadásul Magyarország területén fogok tartózkodni).
Gondoltam, jobb lesz, ha erről nem csak én tudok (bár a jegyhezjutásomat nagyban megkönnyítené, ha de).
Ez egyszerre lesz beszámoló és ajánló is, ráadásul ebben a sorrendben. Tehát nem először ajánlom, hogy aztán beszámoljak, hanem már láttam, arról most beszámolok, és aztán ajánlom is.
Ugyanis május 15-én és 16-án volt egy-egy bemutató a Kamrában, illetve annak anyjában, a Katona József Színházban. Mindkét darabnak a második előadását láttam, mert a premierhez nem vagyok eléggé benn és fent, viszont pont ezeken a napokon sikerült Pesten lennem.
Mindkét előadásból lesz még június 5-én, tehát ha máshogy nem, állójeggyel be lehet jutni valamelyikre még egyszer a hosszú nyári szünet előtt.
Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy direkt ezért jöttem haza Budapestre, de kétségtelen, hogy fölöttébb örülök, hogy éppen azon a hétvégén lesz, amikor itthon vagyok.
Brutkó Diszkó.
Csak a neve ennyire rossz, maga a buli "jó" lesz, méghozzá pénteken.
Igaz, hogy másfél éve voltam utoljára, de bármibe lefogadom, hogy azóta nem rosszabbodtak.
"Queers with ears!"
Gyári mulatság volt tegnap éjjel a Lehet úton.
Kellékek: sok fekete szemeteszsák, pár vaslétra, egy meg nem épült lakópark, rengeteg fütyülős szék, néhány megszigszalagozott projektor és négyszer kilenc órányi zene.
"Alt" még esetleg volt, a "Trend" nem tudom, hogy ez-e, és ha ez, akkor sem vagyok biztos benne, hogy a szervezők helyében erről neveztem volna el a rendezvényemet, de élvezni kell és nem a hülyeségeken fennakadni.
A pesti koncertje elmaradt, sőt később fejsérülést is szenvedett egy moszkvai fellépésen a színpadon.
A vonatkozó videót sajnos már leszedették a youtube-ról, biztos, mert Róisín Murphy, akinek a neve mellé már ciki odatenni, hogy ő volt a Moloko énekesnője, teljesen helyrejött, a kis buksijával máris újra minden rendben és kirobbanó erővel folytatja tovább koncertkörútját.
Nekünk Milánóban volt hozzá szerencsénk, szerda este. Jó volt!
Angolul assumption day, olaszul ferragosto a mai nap neve, de németül szerintem szebb (igen, végre valami, aminek németül szebb a neve, mint olaszul): Mariahimmelfahrt. Azaz Maria az égbe utazik, vagy valami ilyesmi.
Ugyanez nagyboldogasszony magyarul, katolikus szigetelők igyanak egy kávét és induljanak, mert az augusztus 15. a három "parancsolt" ünnep egyike.
Én most mindenesetre az égbe utazásról fogok írni, vagy valami ilyesmiről. Erről szólt a Sziget.
Persze a legjobban a Szigeten szeretem a hétfőket.
A tegnapi napnak egy kis struktúrát csak a Gus Gus koncert adott, egyébként összefüggéstelen és logikátlan egymásutánban következtek egymásra az események.
Előre szólok, hogy ez a bejegyzés pontosan ezt hivatott tükrözni.
Tegnap vasárnap volt, az ötödik nap.
Nekem pedig ma reggelre, amint az a kis képen is látható, teljességel lekopott a fekete felirat a hetijegyemről, és a csillogós-hologramos sziget-logo is nagyrészt.
Ebből a bejegyzésből ki fog derülni, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy az embernek öt nap alatt elhasználójon a hetijegye.
Magyarra fordítva ezt énekelte Trent Reznor tegnap este a nagyszínpadon:
Isten meghalt
De úgyse érdekel senkit
Ha tényleg van pokol
Akkor majd ott találkozunk
Ráadásul a koncertre menet egy olyan srácot láttam, akinek az volt a pólójára írva a mellkason keresztbe, hogy "Satan is coming". Hát ezek után csoda, hogy már megint ránkeredt ez a krva eső?
A Szigeten úgyis az a legjobb: lófrálni! Ezért ez a cím. Meg mert nem bírtam jobbat kitalálni, de ragaszkodom a szar szóviccekhez arra az esetre, ha nincs egy konkrét dolog, amiről szólni akarok. Csak úgy általában, a lófrálásról.
Mi sajna kicsit leragadtunk kétszer is pénteken, mind a kétszer színházban. Az első (Bácskai Júlia pszichoszínháza) nem érte meg, de a második (Eszenyi Enikőben NINCS középút) annál inkább.
A bejegyzést egy hasznos tanáccsal fogom zárni eső esetére, mindenki olvassa el, aki jót akar!
A Chemical Brothers fellépéséről fogok most írni, szinte kizárólag, mivel semmi egyéb programon nem sikerült normálisan részt venni tegnap.
A hangverseny után ugyanis csak fejbe kólintva kóvályogtunk össze-vissza, ettünk egy kis gulyáslevest, amit a magyar nyelvű MTV biztosított számunkra, aztán ki-be jártunk a partizós környéken, de már sehol nem volt maradásunk.
A Chemical Brothers, mint magamban megállapítottam, úgyis mérföldkő. Nem is kell más téma egy érdekes cikkhez.
In medias res kezdődött az idei Sziget: még csak szerda van, a tömeg máris a legdurvább szombatokat idézi helyenként, és ami sokkal aggasztóbb: a por gyakorlatilag elviselhetetlen. A tesóm ma már orvosi maszkkal megy csak a Nagyszínpad közelébe.
És rögtön első délután tele volt minden az ájultan hányó, zavaros tekintetű, apokaliptikus hangulatot idéző skandináv nyelveken beszélő szőkeségekkel és az ő más nemzetiségű megfelelőikkel. A program még be se indult: nyilván nem bírtak mit kitalálni az ivás helyett.
Mi ki bírtunk, és leszögezném, hogy a bongó királya számunkra Antal Imre marad (emlékszik még valaki a Bongó sorsolásokra?), ezért Manu Chaót nagy ívben elkerültük. Helyette: sok modernizmus, meztelen kubaiak és magyarok, UNKLE és Yonderboi.
Kapolcson is voltam, de nem értem rá írni előbb. Most ráérek - illetve most se igazából érek rá, de azért írok. Csak a mai nap már a Sziget nulladik napja, ezért erősen halványulnak bennem a Művészetek Völgyének emlékei, de azért, bár a Sziget előszele a szemembe fújja a hajam, megpróbálok visszatekinteni Kapolcs utolsó hétvégéjére.
Egymásra fog rákövetkezni szerda éjjel a Wan2 színpadon az UNKLE és a Yonderboi and the Kings of Oblivion koncertje. Utóbbi több ponton kapcsolódik az előbbihez, mint gondolnánk: rajong érte, felnéz rá, idéz tőle, merít belőle, nyúlja ("but in a good way"), helyenként akár le is pipálja. Zúzás is, katarzis is garantált. Már most szólok, hogy zsepit mindenki hozzon majd magának, mert én nem fogok adni a sajátomból.
Abszolút ellenőrizhető források felhasználásával és tévedést meg nem engedő módszerekkel, személyes ízlést és véleményeket kizárva toplistát állítottam fel a Sziget Nagyszínpadán idén fellépő külföldi előadókból annak alapján, hogy ki mennyire kommersz. Ez nem vicc, ez statisztika, számokkal és helyezésekkel. Méghozzá: érdekes számokkal és érdekes helyezésekkel. Mert: őszinte számokkal és sokatmondó helyezésekkel.
Björk úgy érezte, jobb, ha nem rontja el mindenki estéjét azzal, hogy az új albumáról játszik számokat ész nélkül, így aztán egy igazán ízléses és izgalmas és élvezetekkel teli Björk-koncerten voltam szombaton, amelyről ezúton számolok be.
Lézerrevü, trombi, kéz- és fejrázás, lakodalom, kráci-yeah-yeah-yeah, és persze magasra felhúzott zászlók minden mennyiségben.
Én is csak onnan tudom, hogy a PEP!magazin website-ja közreadta: van egy angol együttes, az a nevük, hogy Hamfatter, és bár még csak látogatóként voltak a Szigeten, fellépőként nem, azért írtak róla egy számot, ami, mindennek a tetejébe most "slágervárományos" Nagy-Britanniában. Kicsit ciki bevallani, de azért elképesztően jó érzés, nem?