Július 7-én, kedden tartott közös sajtótájékoztatót Páva Zsolt, Pécs főpolgármestere és Horváth Csaba, kultúráért felelős budapesti főpolgármester helyettes az idén Magyarországon megrendezésre kerülő Operalia verseny kapcsán. Sok egyéb mellett például azt is megtudhattuk, hogy Placido Domingo augusztus 8-án ingyenes koncertet ad Pécs városában, ahol a verseny nyerteseivel közösen énekel majd.

tovább

tovább

Idén Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában csendült fel Bartók két műve, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, valamint Bartók egyetlen operája, a Kékszakállú herceg vára. Két különböző zene, a szerző két különböző korszakából, Juronics Tamás rendezésében azonban mintha egymást egészítették volna ki, vagy legalábbis reflektáltak egymásra.

tovább

tovább

Magyarországon ritkán játszott csemegét élvezhetett az, aki jegyet váltott a Müpa Puccini sorozatának utolsó estjére, A nyugat lányára. Utoljára talán valami harminc-negyven éve játszották itthon ezt a darabot, ahhoz képest meglepően foghijas volt a nézőtér. Jó kultúrsakál módjára a III. emeletre szóló teszkógazdaságos jegyemmel a II. felvonást már a földszint egyik remek helyéről élvezhettem – de ezt fogjuk fel úgy, mint sajtójegyet, végre is, nálam lelkesebb, önkéntes és fizetetlen propagandistája aligha van a magyar operajátszásnak.

tovább

Benjamin Britten zenéje egy estére és az este emlékezetére szóló csoda. Vagyis örökre.

tovább

Először is a zene, hát az csodálatos. Az utóbbi hetekben gyors egymásutánban hallottam két punnyadt Toscát meg egy hőbőrgő Bánk bánt és már arra gondoltam, hogy az Operaház zenekara tán elfelejtett zenélni... Dehogy felejtettek, dehogy felejtettek!!!

Gyönyörűen szólt a zenekar, Beethoven zenéjének legrejtettebb finomságait is kihozták. Leheletfinom, a szellősusogásnál is halkabb pianók, szárnyaló, a lelkemet a csillárig röptető forték, hihetetlen szingazdagság és dinamika jellemezte a zenekar játékát. Gondolom, mindez Fischer Ádám karmester és a kiváló zenekari művészek közös érdeme.

tovább

Nekem mindig is a kedvenc operáim közé tartozott a Pomádé. Persze Gregor József miatt kezdtem rá járni pár éve, amikor még ment. Sajnos régen levették a repertoárról. és nekem nagyon hiányzott a kedves, vicces kis opera. Hát most végre visszakapjuk!

tovább

Méghozzá a sérülékeny, szenvedő, néha rosszul döntő ember jelenik meg a Debreceni Csokonai Szinház új produkciójában.

Az előadáson tisztán érezhető, hogy Vidnyánszky Attila rendező és Kocsár Balázs karmester egy új, eddig kevéssé ismert oldaláról próbálta megmutatni Erkel Ferenc zenedrámáját.

tovább

Az opera nem valami magasröptű, fellegek felett lebegő alakokról szóló maszlag, hanem nagyon is húsból és vérből való emberekről szól. Kifejezetten hétköznapi szituációkat dolgoz fel és a zene az a plusz, ami hozzásegíti a hallgatót ahhoz, hogy a szavak mögé lásson. Tudjátok, mint a Dömdödöm.

tovább

A nagy nemzeti dráma után a nagy nemzeti operát is megnéztem Gyulán, szintén Vidnyánszky Attila rendezésében.

tovább

Ha van opera, melyet még zanzásítva és cenzúrázva sem fognak soha játszani a Bartók rádió vasárnap délelőtti, gyermekeknek szóló operaműsorában (a Gyerekpáholyban), akkor az a Kisvárosi Lady Macbeth. Az opera annak idején ugyanis még Sztálin számára is túl félelmetesnek bizonyult, mutat rá a The Guardian cikke.

tovább

Veszélyes vállalkozás gyors egymásutánban kétszer megnézni ugyanazon darabot két különböző rendezésben, mivel óhatatlanul fennáll az összehasonlítgatás veszélye. Nos, én pontosan ezt tettem. Érdekes módon azonban az összehasonlítgatási vágyam elszállt az első felvonás közepe tájékán.

tovább

Valamelyik lapban olvastam, hogy Budapest kezdi elveszíteni "toronymagasan vezető kulturális szerepét", hála az olyan fesztiváloknak, mint a POSZT, vagy a Művészetek Völgye (illetve a Hegyalja-, és a VOLT Fesztivál). Kérem szépen, ez nagyon helyes! Itt a nyár, tessék felkerekedni és a bokros teendőket félretéve ellátogatni Miskolcra, ahol immár nyolcadik alkalommal rendezik meg az év egyik legnagyobb komolyzenei eseményét, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált.

tovább

Richard Wagner operáit vagy imádni szokás, (lsd. wagneriánusok) vagy gyűlölni. Ismerni azonban mindenkinek illik. Vannak az embernek homályos elképzelései, hogy valkűrök vágtatnak ide-oda, valami gyűrűt keresgélnek (nem, nem a Gyűrűk Ura...), és egy bolygó hollandi röpdös. Hogy mindezt kikristályosítsuk elménkben, érdemes ellátogatni a 3. Budapesti Wagner Napokra a Művészetek Palotájába.

tovább