A szerk. (34)
Ajánló (891)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (20)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
A Pelican budapesti fellépése előtt a gépezet meghajtásáért felelős négy kerék közül Trevor de Brauw gitárossal beszélgettünk az előző lemez fogadtatásáról, az új készítéséről, globalizációról, világnézetről és életszemléletről a visszhangok városában.
Miután a múlt hét keddi főfellépő nevéről beugró összes – azaz második – kulturális utalást kiszerencsétlenkedtük magunkból címként, annak érzékeltetéseképpen, hogyan érzünk az este eseményeivel kapcsolatban, csupán egy ennél is elvetemültebb idézetferdítést követnénk el: már egy hete csak a metálra gondolok, mindig, meg-megállva.
Instrumentális rockzenével nagyon nehéz lekötni az ember figyelmét. Gyakran valami ultratechnikás őrületet hall az ember, aminek kikacsintgató magamutogatása maximum szakmabelieknek, hangszeres tudású rajongóknak, technomán gitár- és dobfetisisztáknak, stb. okoz mérhető nagyságú áhítatot, míg más hallgatói halmazok esetében rövid időn belül túltengő unalom
és a STOP gomb utáni ideges nyúlkálás is lehet a végeredmény.