A szerk. (34)
Ajánló (891)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (20)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)Nem kisebb feladatra vállalkozott a Fúzió Rádió, mint hogy első nagyszabású rendezvénye keretében egy fél napon keresztül szórakoztassa a mainstreamtől jócskán távol eső zenét kedvelő közönséget. A rádió műsorvezetőin és Dj-in túl csekély ismertségű ám annál nagyobb érdemű feltörekvő indie/rock/elektro zenekarok lépnek fel és biztosítják az idő kellemes eltöltését. A fellépőket egy levegővel fel se tudnám sorolni, nem hogy legépelni: Sajnosbatár, pozwakovsky, Sonar, Domina Massive, Joke (F), Moszkva Tér, Nu & Apa Neagra (RO), Strad, valamint a Dj-k: Radioster, Optique, Blask, Bem, Perro Lulú, TV.Mackó, Piry és TopSawyer.
Avalonba jutni sosem volt könnyű, mégis megbirkóztunk a feladattal. A vár, melyet kerestünk, jól rejtve marad az avatatlan szemek elől, annyira, hogy többször is elsétáltunk mellette. De hiába a tökéletes álca, végül megleltük a bejáratot és bebocsáttattunk a bárdok szombat esti versengésének színterére.
Caspian egyike a Négy Lovasként ismert halhatatlanok társaságnak, melynek tagjai rajta kívül Methos, Kronos és Silas voltak. A legendás és rettegett kompánia Kr.e. 1500 és Kr. e. 1000 között két kontinens földjét dúlta föl, nem kímélve senkit, aki útjukba került. Végül Methos volt az, akinek elege lett az értelmetlen pusztításból és elhagyta társait. A csapat feloszlott és mindnyájan szétszéledtek.
Darvas Ádám gitáros útmutatásával a Pozvakowski mélyebb rétegeibe merülve próbáltuk felmérni annak egyedi világát, ezúttal azonban a hangok és képek mellőzésével a szavakat hívtuk segítségül.
Miután a múlt hét keddi főfellépő nevéről beugró összes – azaz második – kulturális utalást kiszerencsétlenkedtük magunkból címként, annak érzékeltetéseképpen, hogyan érzünk az este eseményeivel kapcsolatban, csupán egy ennél is elvetemültebb idézetferdítést követnénk el: már egy hete csak a metálra gondolok, mindig, meg-megállva.
Instrumentális rockzenével nagyon nehéz lekötni az ember figyelmét. Gyakran valami ultratechnikás őrületet hall az ember, aminek kikacsintgató magamutogatása maximum szakmabelieknek, hangszeres tudású rajongóknak, technomán gitár- és dobfetisisztáknak, stb. okoz mérhető nagyságú áhítatot, míg más hallgatói halmazok esetében rövid időn belül túltengő unalom
és a STOP gomb utáni ideges nyúlkálás is lehet a végeredmény.