A szerk. (34)
Ajánló (891)
Azfeszt (5)
Balaton Music Wave (3)
BalaTone Fesztivál (30)
Belvárosi Fesztivál (1)
Budai Gourmet (4)
EFOTT (13)
Fehérvári Zenei Napok (3)
Félsziget Fesztivál (6)
Fishing on Orfű (22)
Free Fest - TOTAL (6)
Fridge Fesztivál (3)
Gyerek Sziget (1)
Hegyalja Fesztivál (58)
Heineken Balaton Sound (78)
Interjú (41)
Komolyan szeretjük (24)
Művészetek Völgye (27)
Nagy Skaland (8)
NemFeszt (513)
PAFE (20)
Park (3)
Part (5)
Roskilde (7)
Serceg (17)
Stargarden (7)
Szegedi Ifjúsági Napok (96)
Szerzőink (41)
Sziget Fesztivál (471)
Színház (35)
Végállomás: világhír (2)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (13)
Világveleje Fesztivál (3)
VOLT Fesztivál (76)
Zöld Pardon (50)
Továbbra is a Sziget Fesztivál körül jár az agyunk,a Nagyszínpad programja lassan kiteljesedik, idén számos műsorszám izgatja a fantáziánkat. A Világzenei Nagyszínpad hagyományosan bika,az A38-WAN2 színpad idén is napi 1-2 világszámmal asszisztál a főműsorhoz.A Metál Nagyszínpad és a Party Aréna zsánerüknek megfelelően foglalkoztatja majd mindkét fegyvernem nagyszámú táborát,ám van egy érdekes helyszín,melyről talán még nem tudunk annyit,csak azt,hogy nem műfaj,hanem földrajz alapján szerkesztett a felhozatala,ez pedig az Európa Színpad. Alábbiakban e helyszín versenyzőit vizsgálgatjuk népművelési célból.
Ahogy már korábban jeleztük: május 28.-án Queens of the Stone Age koncert lesz a Pecsában. A debütáló lemez újrakiadását ünneplő kompánia ígérete szerint a teljes első lemezt zúzza végig a nagyérdeműnek,de a részletekről immáron többet is tudunk.

A Kyuss koncert által kavart sivatagi vihart követően újabb zsánerbe vágó kompánia landol a Pecsában. Május 28.-án a Queens of the Stone Age lép fel Budapesten.A Josh Homme által vezérelt stoner csapat ugyan már bőven elkanyarodott a gyökerektől,de mindezt a lehető legkellemesebb módon tette. A QOTSA által robot-rock-nak kategorizált alfaj bőven magán hordozza a stoner mocskos jegyeit,különösen ha az aktuális turnén kitárgyalandó,újrakevert első lemezre gondolunk.
Tovább folytatódik a társadalom egészét lefedni kívánó fesztiválszervezés.
Szoktunk sopánkodni, hogy ugyan van elég fesztiválunk, de nem feltétlenül jönnek azok a sztárok akik aktuális kedvenceink. Akik meg nálunk egy húszassal idősebbek azok persze meg azért eszik a kefét,hogy napjaink fellépői az égegyadta világon semmit nem jelentenek számukra...
Régi vesszőparipánk a hazai klubkoncert felhozatal ilyen-olyan, főleg nemzetközi mércékkel való hasonlítgatása, ám ezúttal arról írhatunk, hogy-e téren komoly változásokra van kilátás a friss hírek ismeretében.
Valami történik a programszervező fejekben, fejlődés tapasztalható, a nagy fehér foltok finoman satírozódnak, erről az alábbi klubajánló is árulkodik.
A brit invázió napján már délután 2kor kint evett a fene és egy fergeteges house-party közepén múlattam az időt széles mosollyal az arcomon a Mokka Cuka pultjánál.
Az elsőre látszott,hogy szellősebbek a sorok mint az elmúlt években,csont nélkül,folyamatos hömpölygéssel be lehet jutni a Hajógyárira,csodálkozásomra a szokásos biztonsági tapizás a bejáratnál teljesen elmaradt.
Mindig is szimpatikus helynek tűnt a Dürer-kert, na de most aztán... Ugyan még nem jártam ott, de március 16-án tuti, hogy ott leszek, ugyanis csodák csodájára klubkoncertet ad stábunk nagy favoritja, az Eagles of Death Metal.
Szerdán este (sőt kedden is) letépve munkahelyi gönceimet síkitva rontottam le a Hajógyárira belevetni magam a jól megérdemelt szigetelésbe, ismerős szagok, fesztiválcimborák, gyakran és rég nem látott barátok közibé. Ha tetszik, ha nem, a Sziget Fesztivál még mindig az egyik legjobb dolog széles e hazában.
Első éjszakánk katatón szundításából a jellegzetes reggeli kempingzajokra ébredtünk. 9 órakor üveghangon sivoltozó osztrák/német banditák és hordozható kempingfőző körül tüsténkedő halk szavú flamand tinédzserek neszeltek környezetünkben.
Az este 10 órai indulás okán a csütörtöki pirkadat első fényei már a német autópályán értek bennünket, ám a váltott sofőrködés szépsége, hogy se a driver, se a mithfahrer nem igazán tud aludni, így karikás szemekkel hallgattuk a hátsó ülésen szendergő útitársaink halk szuszogását, miközben szép lassan elhagytuk Frankfurtot majd Köln-t a holland határ felé haladtunkban.
A ráhangolódás már az olasz-románon megkezdődött (reméltük, hogy a Zu nem látta) és mire beverekedtük magunkat az A38 gyomrába, a maligánfok már felülről súrolta az ideálist. Sőt, az előzenekar helyett a fedélzeti bárpultot választva már a májfunkció is szétesőben volt, mint a francia védelem. Szerencsére még időben érkezett egy kijózanító(?) belső hang, ami figyelmeztetett, hogy – kóserszilva ide, EB oda – ma este talán mégis inkább Mike Patton Quartetre kéne összpontosítani.
Drága Barátaim!
Közeledik a nyár és az idei fesztiválos menüből mi egy komolyabb fogást szúrtunk ki magunknak. Július első hétvégéjén fogjuk a cuccunkat és elkocsikázunk a Rock Werchter-re, a festői Belgiumba. Immáron két főre duzzadt csapatunk további vállalkozó szellemű, elszánt útitársakat keres.
A nyári fesztiválnaptárat böngészve eszembe jutottak a dicső napok, amikor Zsenya kollégával Váci úti albérletünk konyhájában válogatott zenékkel szórakoztattuk egymást és az aktuális esti bevetés felvezetéseként pattantak a borok és beindultak a muzikális időutazások.
Kedves koncertjáró barátaim!
Jobb helyeken már februárban csöpögtetik a 2008-as zenei fesztiválokról az előzetes információkat, foglaljuk nagyjából össze eddig mit tudunk.