Ajánlóm bevezetőjében "a vénasszonyok nyara után, de még a téli zimankó beállta előtt" kitételnél nagyobbat nem is tévedhettem volna a múlt péntek este időjárásával kapcsolatban: jeges északi szél fújt bennünket a Wigwam bejáratáig, ahol a didergő közönség nyolc óra körül hozzánk hasonlóan hópelyhekként igyekezett a színhelyre.

tovább

A vénasszonyok nyara után, de még a téli zimankó beállta előtt ismét neves fellépőkét lát vendégül székesfővárosunk: november 21-én a Wigwam Rock Club ad helyet a Monster Magnet 2008-as őszi európai turnéja magyar állomásának. Az est másik két szereplője a Nebula és a Pilgrim Fathers lesz.

tovább

Steve Snere frontember Nick Cave és a The Hives-torok Howlin' Pelle Almqvist genetikai kevercséből készült, beszpídezett klón módjára énekelt, üvöltött, sikítozott, ugrált és felmászott mindenre – dobszerkóra, hangfalra, ablakkeretre –, amit csak a közelében talált. Elmeállapota felől így komoly kétségek támadtak a vége felé.

tovább

A rákenrólban az a legszebb, hogy előadója anélkül lehet maximalista munkamániás, illetve visszaeső módon színpadi fellépő, hogy arra bárkinek egyetlen rossz megjegyzése lenne. Utóbbihoz persze minimálisan szükségeltetik a közönség elismerése, valamint hogy saját köreikben képtelenek legyenek hibázni. De miről is beszélünk? November 4-én megváltozott helyszínen, a Dürer-kertben koncertezik a Doomriders és a Disfear. Pont erről.

tovább

Avalonba jutni sosem volt könnyű, mégis megbirkóztunk a feladattal. A vár, melyet kerestünk, jól rejtve marad az avatatlan szemek elől, annyira, hogy többször is elsétáltunk mellette. De hiába a tökéletes álca, végül megleltük a bejáratot és bebocsáttattunk a bárdok szombat esti versengésének színterére.

tovább

A post-rock bő évtizede a bevett rockzenei formák és hangzás újraértelmezésének igényével született meg. Semmi refrén vagy verze, szólók a legminimálisabban, a gitár(ok) ambientes struktúrákból építkeznek, hol lazább, hol pedig szigorúbb szőnyeget szőve. Az azóta eltelt időben teremtő koncepcióból külön alműfajjá virult ki, ám az elharapózó mánia saját csapdájába esett: folytonos útkeresés helyett pár év alatt zárt klisévé vált.

tovább

Az Afterben megfordultam már korábban koncertügyileg. Igaz, akkor még Marco Polo Clubnak hívták, de ez a lényegen csöppet sem változtat. Szerda este három kellemes előadásnak voltam részese, a fellépőkön kívül pedig újfent találkoztam a sztóner közösséggel.

tovább

Caspian egyike a Négy Lovasként ismert halhatatlanok társaságnak, melynek tagjai rajta kívül Methos, Kronos és Silas voltak. A legendás és rettegett kompánia Kr.e. 1500 és Kr. e. 1000 között két kontinens földjét dúlta föl, nem kímélve senkit, aki útjukba került. Végül Methos volt az, akinek elege lett az értelmetlen pusztításból és elhagyta társait. A csapat feloszlott és mindnyájan szétszéledtek.

tovább

A Filter Club több szempontból is kellemes hely. Egyrészt a Belvárosban van, ezért a jó megközelíthetőség rögtön adott. Másrészt a pinceklubban a zeneszoba a bejárathoz képest szeparáltan, illetve a lehető legmesszebb található. Így a "zajongás" nem hallatszik ki az utcára és a pult környékén normál hangerővel lehet beszélgetni.

tovább

Még edzettebb zenehallgatóknak is könnyen fejtörést okozhat a kérdés: hány svájci rockzenekart ismersz? Svájcról első bekkre ugyanis nem arra asszociálunk, hogy rock-nagyhatalom volna. De számoljunk csak, Béláim! Az ős prog-rocker Krokodil, a pszichedelikus The Shiver, Brainticket és Ertlif, az annakidején "majdnem híres" Krokus, a bluesos-őssztóner Toad, az oldszkúl thrash-death Celtic Frost, valamint a thrash Rush-jaként emlegetett Coroner. Ezt a díszes társaságot gyarapítja a berni Unhold.

tovább

Tegnap este a Corvintetőn az A Silver Mt. Ziont hallgatva nem először döntöttem el magamban, hogy az összes zenei kategorizálás és besorolás értelmetlen. Mert mit állíthatnék a szerda estéről? Zseniális előadást láttam? Felemelő, álomszerű és katartikus volt? Bekerült legjobb koncertélményeim közé? Hogy egy hullámhosszon zendített szívet és lelket? Pedig valahogy így történt. Átéltem mindezt, éppen ezért nehéz megfogalmazni 108 perc lényegét.

tovább

Az olasz Zippo Pescarában született és első lépéseit 2004 nyarán tette. Eredeti céljukként az ezerarcú sztóner rock művészi módon kidolgozott megfogalmazását tűzték ki maguk elé. Az ötösfogat alapító tagjai – Dave: ének, Sergente és Silvio: gitárok, Stonino: basszusgitár, Ferico: dob – ennek a programadó gondolatnak a jegyében kezdték el ötleteiket megvalósítani. Minden idejüket a próbateremben töltve igyekeztek a zeneszerzés folyamatára koncentrálni és érzéseiket nótákban kifejezni.

tovább

Kanada messze van és állítólag hidegből is több jutott nekik, mint nekünk. Október 15-én viszont a messzi országból a Corvintetőre látogat a The Silver Mt. Zion Memorial Orchestra and Tra-La-La Band with Choir, akik hosszú névvel és ehhez illő hosszú számcímekkel rendelkeznek.

tovább

Miután a múlt hét keddi főfellépő nevéről beugró összes – azaz második – kulturális utalást kiszerencsétlenkedtük magunkból címként, annak érzékeltetéseképpen, hogyan érzünk az este eseményeivel kapcsolatban, csupán egy ennél is elvetemültebb idézetferdítést követnénk el: már egy hete csak a metálra gondolok, mindig, meg-megállva.

tovább

Kedden este a Stefánián az emberek majdnem egybefüggő sorokban haladtak a Sportaréna felé, ami előrevetítette, hogy a Coldplay nem kongó terem előtt fog koncertet adni. Az Arénába bejutás könnyen, üres ruhatár találása pedig némi nehézségek árán bár, de összejött. A kabátolás miatt lemaradtam az előzenekari poszton teljesítő Albert Hammond Jr.-ról.

tovább

Instrumentális rockzenével nagyon nehéz lekötni az ember figyelmét. Gyakran valami ultratechnikás őrületet hall az ember, aminek kikacsintgató magamutogatása maximum szakmabelieknek, hangszeres tudású rajongóknak, technomán gitár- és dobfetisisztáknak, stb. okoz mérhető nagyságú áhítatot, míg más hallgatói halmazok esetében rövid időn belül túltengő unalom és a STOP gomb utáni ideges nyúlkálás is lehet a végeredmény.

tovább

Építészet és ösztönzene között első bekkre merésznek tűnik párhuzamot vonni, az A38-ról hazafelé sétálva mégis valami hasonló járt a fejemben. Az építészet tudatos, következetes és az utolsó részletig alapos matematikai tervezés útján működik. A hétfő esti három előadóban két dolog közös. Az egyik az, hogy mindhárom együttesnek van olyan tagja, amelyik a másik kettő valamelyikében is zenél (ez már eleve egy matekosan szép mondatrész!); másrészt az egyetlen biztos pont szerzeményeikben az új szerkezetek konstrukciójának igénye. Egyrészt tehát tudatosan fordítják ki a megszokott kereteket, másfelől mindezt "csak" azért teszik, hogy aztán saját kedvük szerint újjáépíthessék azokat.

tovább

Utolsó délután sem kapkodtuk el a szigeti indulást. Mondván, hogy utolsó este úgyis sokáig kinn maradunk, nézni- és hallgatnivaló dögivel, ismerősök is bizton akadnak majd. Szóval csak semmi sietség, előttünk az éjszaka.

tovább

"Végre kellemesen hűvös az idő, indulhatunk a Szigetre!" - gondoltam szombaton délután, és lőn. Hamar kiértünk, a bemenő tömeg is kisebb volt a péntekinél, probléma egy szál se'. A SzigetInform jelentése szerint az utak járhatók, torlódások és dugók csak az este folyamán várhatók.

tovább

Kicsit elcsúsztunk a tervezetthez képest, ráadásul megérkezett a várva-várt enyhülés is a nap közbeni fojtogató forróság után. Utóbbi következtében éjfél körül már fáztunk, amihez fáradtságunk is hozzáadódott, így végül rövid időn belül hazaindultunk.

tovább