Felbontok egy üveg vörösbort

2006.
július 20.

Thealter – Szeged

Legal
Art Centre (Bulgária): Sarah Kane: 4.48
Pszichózis – Régi Hungária

Vol
Plané: Van valami nagyon kielégítő a modern világban – Régi Zsinagóga

Hólyagcirkusz: Don Cristóbal pályázat /
oktett – U Pavilon

„Az ember akkor követ el öngyilkosságot, ha énjének egy kis
része mindig is mindenen kívül létezett. Egy, a kezdetektől tartó
alkalmazkodás-képtelenségről van szó, ami valószínűleg tudatalatti is. Az
öngyilkosságra ítéltetett személy csak véletlenül létezik ebben a világba,
tulajdonképp nem tartozik sehová.”

(Desziszlava Spatova)

Amikor
a Csókolom koncerten Oleg Zsukovszkij a semmiből előlépett és táncba kezdett,
két tizenéves kiskölök mögötte bujkálva utánozta, kifigurázta. Oleg nagyon
élvezte, a srácok is önfeledten mulattak. Nem gondoltam, hogy a gyerekeket Ivo
Dimcsevvel fogom együtt látni Sarah Kane utolsó darabjában, a 4.48
Pszichózisban. De micsoda darab ez, „egzisztenciális kabaré”, színház, amiben
nem történik semmi, mégis kézzelfoghatóan sűrű. Dimcsev a kedvencem, elfogult
vagyok vele. Nem tehetek róla. Mert képes eljátszani az embertelen játszmát a
remény és a halál között, a pillanatot, amikor már nem létezik más fontos
kérdés, mint az öngyilkosság. Sznezsina Petrova ebben a játékban jó partnere
volt, akárcsak a két tizenéves gyermek. Bolgár nyelven még érdekesebb volt
mindez, már ha felkészült a néző és nem csak beesett az előadásra. Aki nem
tette meg, nagyon szenvedhetett.

Gyors
kerékpáros őrület után, keresztül Szeged belvárosán beesünk a zsinába, és a
francia Vol Planétól megnézünk egy burleszk darabot, ami elviselhető,
megmosolyogtat, néha hosszabban is, de nem igazán több. Végül is siker, taps,
de bennem a tegnapi nap után (Jack and Joe Theatre) megerősödik az érzés,
valamiféle langyos, érdektelen nyugati színházi kultúra telepedett a
fesztiválra.

Éjszaka
a Hólyagcirkusz minimál színházát nézzük, lassan elnyújtva, a forró szegedi
éjszakában, kurva kényelmetlen székeken. Egy biztos a Hólyagcirkusz elérte
célját, megörökítette a pillanatot, amikor nem történik semmi. Igaz ez hatvan
percben kicsit húzós, de azért tetszett. JATE klubba nem megyek, nincs erőm,
inkább hazafele indulok. Felbontok egy üveg vörösbort és felidézem Ivo Dimcsev
feledhetetlen színházát.