szigetnow. 06.08.10. deathbystereo @hammerworld

második menetben metálfény. tegnapi cimborámnak visszafizettem a kölcsönt: kamatostul. ugyan a ministry-re jómagam is kíváncsi voltam, de a tervem az volt, hogy az ipari fémcsattogást követően úszom a meduzákkal, vagy csak simán hülyére iszom magam. nem gondoltam volna, hogy az utóbbi csak részben sikerül az extrém nedvfelszívóképességgel megáldott kajáknak hála (damn you, haspók falatozó! :), az előbbi meg egyáltalán nem játszik, mert egészen véletlenül ottragadtam a hammerworld sátorban.

jó volt? részben. de előbb pár szó a ministry-ről: előszeretettel hasonlítgatják a NIN-hez és a skinny puppy-hoz, de a koncerten vajmi kevés közük volt a fenti industrial metalhoz: egyszerűen csak zúztak, s bushtól vagdostak be hangmintákat. igen, már megint busht baszogatják. a mellékelt képvarázs is róla, bin ladenről, a háborúról, a rasszizmusról, a média rossz hatásairól stb. szólt: kicsit fárasztó már ez a direkt politizálás. a koncert első fele összefüggő dzsdzsdzsdzs volt, aztán mikor előkerültek az oldie-k, a színvonal határozottan megugrott, a visszatapsolást megelőző közel 10 perces csoda pedig már-már toolra emlékeztetett.

koncert után jobbra el az első kívánatos kajastand irányába. az árak so-so, az adagok okésak, az ízek frankók, a kalóriák pedig… nos, a szigeten csak hízni lehet. ezúttal elmaradt az ismerős-invázió is: többen panaszkodásnak vették a tegnapi litániám, pedig dehogy. azért néhány lány így is hozzánk csapódott, s ők vittek minket a rosszba (=MH), de tervszerűen.

szóval, akkor jöjjön HC az arcomba. azt már korábban is megvitattuk, hogy majd minden stílusban van hardcore, jómagam részben thunderdome-okon nőttem fel, azért lettem ilyen tökkel és pöröjjel ütött, szóval tudtam, hogy kb. mire számítsak. ütös-verős-földbedöngölős zúzásra, arra. a death by stereo kiskerti system of a down élményt nyújtott: áriázás vs. hörgés, s nincs olyan tíz másodperc, amelyben ne lenne ütem- vagy szólamváltás. pont ezért nehéz nekem ráhangolódni erre a zenei stílre, de azért most érzem a nyakam a headbangeléstől.

a következő banda, a sick of it all már húsz éve porondon van, jól meg is töltötték a hammerworld sátrat, én a death by stereót mégis jobban élveztem: ez utóbbi már massza volt az előző kavalkádjához képest. de az is lehet, hogy a figyelmemet a két koncert között elfogyasztott sörök és kaják belső közösülése kötötte le.

fémes ízek után valami könnyedebbre vágytam: de hiába terelgettem gondolataimat a mokkacuka! irányába, ahol tegnap éjjel a kisérletezgetősebb outrage volt porondon, jómagamat csak nem sikerült. ehelyett találkoztam egy régi (jó) virtuális ismerősömmel, aki a djuice sátorban szervált promó-ajándékok prezentálásával volt elfoglalva. na jó, ideje hazamenni.