Nos, a második napon munkábaálltam az első reggeli szolgálatra.
A nap egy olasz sráccal kezdődött, aki kitenyerelt egy fürdőkonténerben egy igen magasan lévő, igen kicsi ablakot – persze baleset volt, annál is inkább, mert tanú sem volt. De volt „robogós rendőr törzsőr'”, meg különféle céges képviselők, stb…
…a gyerek kezét összevarták, és nem volt feljelentés.
Alapvetően csak kötelezettségeink vannak – jogaink semmi. A vezetőség nagy része magától érthetődően alázza meg a dolgozót. És mindemellé sopánkodnak, hogy nincs ember, jaj, miért nem jönnek vissza a tavalyiak, meg a tavalyelőttiek.
Ugyanakkor a legénység igen jól képzett. A járőrök komoly tanfolyam után lettek azzá, amik.
Ebéd után pezsdült az élet, volt a szerencsétlen gyerek a bungee jumpingon, akinek a nyakára tekeredett a kötél, meg volt egy nem közismert rádióforgalmazás is. Ma tudtam meg, hogy a lány elvetélt. Teljesen elöntöttt a szomorúság.
Aztán este hét és vége is a szolgálatnak. Kocsmárosékkal egy kis Zappa emlékzenekar, a Pesti Est színpadon, de úgy érzem, hogy ólomból vannak a lábaim, visszamegyek a sátorhoz, hogy kinyújtsam. Ébresztőóra 22:00-ra állítva, hogy majd csatlakozom hozzájuk.
Másnap négykor ébredtem föl.
OLYAN CSODÁLATOS,VARÁZSLATOS S NEM ÁLLATOS KINÉZETEMMEL,IDÉZETEMMEL ÉS ‘IZÉ” ESZEMMEL GÁGOGHATOK,RÁTOK HATOK,NEM IS NYOLC:ÉN VAGYOK AZ ADOK
ODA RONDA NAGY-BOHÓC.
(FENTE LEVENTE)