Időcsapdában

Az úgy volt hogy szombat. Szombaton nagyon szétcsúsztam, maradt tehát vasárnapra a sarokban ülök besötétítve, fejfájáscsillapítókkal leszedálva. Örültem hogy élek, így a vasárnap i sziget, szégyen-nemszégyen, kimaradt. Szombatról a tanulság megvan: mindig keress olyan embert akinek egyezik a zenei ízlése a tieddel, különben kurvanagy bosszúság lesz az egész. Radioheadre oké, még kiegyeztem hogy nemmegyek, merthiszen Fear Factory lesz – szervezőknek az anyukája remélem csuklott -, de hogy a Fear Factory-t azért kellett kihagynom mert éppen egy elcseszettül megbeszélt találkozóra rohangáltunk mint a hülyék, áááá… és még ráadásul – csak hogy a kínzás teljes legyen – a sátor előtt elrohanva még hallhattam is amint rázendítenek. Igen, az én hülye fejemet, hogy nem léptem le egyedül, de ez valahogy akkor nem volt opció.

Viszont annyira felhúztam magam, hogy rögtön rendeltem is duplavodkát. és aztán kábé ilyen aláfestéssel ment az éjszaka további részlete, ha valami jó volt: inni, ha szar, akkoris. Ismerős, gondolom. Benéztünk a Partyarénába hogy találkozzunk valakivel, aztán fos volt, át a Medúzába, ahol elvileg goa, az is fos volt, aztán mokkacuka, ott Statik osztotta épp az igét, nagyonnagyon jól, de nekem meg megbeszélnivalóm volt KCs barátnőmmel, úgyhogy leléptem a Dreher sörsátorhoz vagyhova, és ez – az iváson kívül – abba torkollt, hogy ott a pult mellett táncoltunk két órán át. Volt közben KCs-nek egy halvány kísérlete arra hogy átráncigáljon a Táncdalfesztiválsátorba, ahol Fásy mulató volt, de mondtam hogy én ennyire sosem leszek berúgva hogy ezt elviseljem. Aztán meg Korog lett volna a Bahiába, de az eső miatt lemondtam róla, mert így is bőrig áztam mire odaértem a sátorhoz… hát ilyesmi volt, keserédes bánatombaniszom.

Te ne tedd. Ma viszont Placebo, The Orb. (RATM tribute kihúzva – csókoltatom újfennt a szervezőket.) és menni kell a Vurstli Caféba is.