Ezeket írom le:
-
Jobbra látható a két 18 éves Prodigy-rajongó, akikről korábban írtam. Ők voltak a legszimpatikusabbak az egész Szigeten, és ezúton is üdvözlöm őket, hátha megtalálják itt magukat.
-
Azért volt még egyvalaki nagyon, khm, szimpatikus volt, az a feka lány, akivel a Magic Mirrorsban volt szerencsém táncolni másfél számot asszem kedd éjjel. Afrofrizura, pandanapszemüveg; az, hogy krva jól nézett ki, eufemizmus. Őt is üdvözlöm; ha benne van, akkor nem csak ezúton…
-
Tényleg, akkor eldőlt, hogy most Mirrors vagy csak Mirror?
-
Utolsó éjjel láttuk a TÁP Színház Mindenrossz Varietéjét a Színházsátorban. Csúcspontok: a) Nagy Ervin és Keresztes Tamás erőművész-száma, más néven a Grippen-fivérek b) Keresztes Tamás bemutatója a háború borzalmairól, más néven „Schwarz!” – „Günter!” – „Kommen Sie!” – „Oké!” c) Kocsis Gergő elvörösödő feje, más néven szalonspicc d) Kamarás Iván musical-részlete, más néven Jézus Krisztus Szupersztár e) Elek Ferenc önkínzása, más néven mentális fakír, vagy mi f) a Mészáros Béla is csinált valami nagyon jót, de hogy az mi volt, az nem jut már eszembe.
-
A Teatro de Autómatas is nagyon jó volt. Vicces és félelmetes.
-
A silent disco-ba végülis nem fértünk be egyszer se.
-
Találtunk viszont egy péket, amelyik valami furcsa véletlen folytán elfelejtette megkétszerezni az árait a Szigetre való belépés előtt. Így egy búrkifli pl. 120 Ft volt csak. Minden nap mentünk.
-
Egyik este láttunk egy ilyen pirotechnikai antiutópisztikus versenyshow-t is a színházas domb másik oldalán, de ezt talán már írtam.
-
Nagyon sok embert láttam mankóval. Egy srác ágakból összeeszkábált mankóval támasztotta ki mindig a hónalját, egy másik égimeszelő csávó meg olyan bottal járt, amilyen a nagymamámnak volt, csak éppen a csávónak oldalt kellett dőlnie, hogy a botra tudjon támaszkodni, mert az túl rövid volt neki. Ööö… trend?
-
Na és végül a Yonderboi. Mert a Scissor Sisters után a Yonderboi-koncertre mentünk át, és bár az eleje kicsit uncsi volt, a vége tök jó lett. És nagyon nagy volt a taps, és szerintem a Nagyszínpadon lett volna a helyük.
Ennyi.
Akkor mondom itt is. A Theatro de Automatas nem volt félelmetes. Vicces volt. Századfordulós „életképek” az egértől halálra rémülő háziasszonyról, cirkuszi majomról, az emancipált nőkről akikre a férj főz, flamencotáncosokról, a Moulin Rouge-ról, egy indiai istennőről, az újgazdagék fürdőszpbájáról, és a többi nem ugrik most be…
A Grumildos viszont már inkább. Bár ők se voltak félelmetesek, hiszen csak mulattak, igyekezve túllépni a hétköznapokon: zenéltek, szeretkeztek, ittak. És persze ott volt az ember-állat zenekar is.
Szinte mindenhol keverik őket.