Kisstadion vagy Körcsarnok? Hol is van az a bejárat? Jegyek egyáltalában megvannak?
Negyed 9-kor még a Stadionok patinás intézményei között bolyongtunk, és
a hirtelen letámadt fagytól deresedett homlokunk. Na igen. Férfiasan
bevallom, én navigáltam túl magunk. Sebaj. Amilyen az én, olyan a
hozzám rendelt, alkalmi jegyüzéremre pár percet még így is várni
kellett, mielőtt bejutottunk a kíséretemben oly rég áhított szélesszájú
kisbéka Mester Tamás
koncertre. Matiné este 8-tól 10-ig, előzenekar nincs – konstatáltam,
így mint életerőtől duzzadó egészséges fiatalember még rá is szerveztem
egy enyhén erotikus fennhangú meglepetést, de ugye ember tervez…
Félháznyi, mintegy másfélezer fiatal viselte zokszó nélküli türelemmel
az 50 perces késést, mikor is lehullt előlük a nagy fehér lepedő, és
belecsaptak a húrokba, hogy „Szabadíts fel!”
A közönség nem is habozott egy percig sem megtenni, a kivetítőktől
fényjátékos színpadkép ízlésessége, és a senki máséhoz nem hasonlítható
hangszín elegye lenyűgözött mindenkit, beleértve engem is, ki az utolsó
„A pillanat” című lemezének magyar nyelvű dalait is csak néhány
hallomásból ismertem, és mégis… Dream Team, Mester és tanítványai?
Rémlik egy kép a homályos képben, úgy 1994-ben, de ez még a régi dalok
dúdolásához sem volt nekem elég, szerencse, hogy másnak, és nem is
annak a tizenéves korosztálynak, akik melltartó bedobálással
csigázhatták volna amúgy is élénken ficánkoló fantáziámat, ha eljönnek,
és vetkőznek, mint ahogy én a „Tudsz-e sírni?” vagy elvi ellentmondós Ne sírj – „A napfény íze” esetekben számítottam rájuk.
Aztán a „Forró nyárral” sorjában kezdtek előmászni egy-egy vendégmuzsikálásra a haverok, Somló Tamás énekelt és szaxofonozott, „Come together, right now” Oláh Szabolcs (Fresh Fabrik) és Papp Szabolcs (Supernem) bele-bele akkordozott, hogy ez örömzenét követő, éljen a kontraszt és szüleit senki nem válogathatja Mester Ákos utód édesanyjához írt „Altass el” unplugged-dal úgy hatott és megborzongtatott, hogy azt csak az Apple kompjúterével ütemváltó Császár Előd
(jut eszembe, kocsival jött-e?) remix verziója csaphatott ennyire
durván szét, kisöpörve a csarnokból vele minden áhítatot. Végszóhoz
közeledvén kis unszolással egy „Nélküled„-re
azért még lehetett sikítani, kalapos királyként egy U2 blokkal, egy Tom
Jones, egy Prince, s talán még egy Steppenwolf feldolgozással a 2
órásra ígért koncertet okosan el lehetett időre húzni, kétszer kicsit
magukat visszatapsoltatni, egy finálét csak csörgővel és szájmuzsikával
a „Kisherceg„-re
rátolni, s mint egy keretes szerkezetbe a produkciót becsomagolva a
nyitódallal zárni, tik-tak, pont letelt a 120 perc, viszlát.
Remek koncertélménnyel gazdagodva logikus tettlegességben hazaindult a
jegyeiért fizető tömeg, helyüket átvéve az addig előkelő széksorokról
figyelő very ingyenélő perszonoknak, hogy megkezdődhessék a második
felvonás, egy privát buliba belépésre jogosító, és benne kaja, pia,
nők, kik-mik szem-szájnak ingerei.
Hogy-hogy nem, egy karszalagot csenve civilként magam is belecsöppentem
a nívós klubtulajok és népszerű celebekkel kevert közegbe, és red bull
whiskymmel a kézben csúcsra járattam gyalázatos emlékezőtehetségem,
hogy a fellépőkön túl kit ismerek fel. A teljesség igénye nélkül: Back
II Black Bebe, Hooligans Tibi, egy Irigy Mirigy tag, Paff a bűvös
sárkány Orbán Józsi, Romantic Zsuzsi, megasztáros Széles Izabella,
VV-villalakó Solya no meg a Kismocsok, divattervező Herczeg Zoltán,
szépségkirálynő Rába Timi, a ’95-ös Éretlenek sorozatból valaki, szóval
húú, meg háá, ilyen szituban minden civilnek tudtam örülni ez
idegen pályán, főként onnantól, hogy nagyon mutatós egyikük kezemet
kezdeményezőn ragadta, hogy táncoljunk. Helyesbítettem: és mulassunk,
és fogyasszunk, mert percek kérdése, és úgyse lesz mit, már látható a
siserehad pusztítása, aztán átmegyünk mi is és folytatjuk az
afterpartit félhivatalosan a Fészek Művészklubba,
persze sunyin belógva, mert úgyis csak a Pély Barna nyomja, nézd, az
ajtóban meg ott a Tóth Vera, és barátságos, és szimpatikus, hogy
előitéleteimmel nem is hittem volna, mennyire kis közvetlen díva még
velem is.
Sürgés-forgás, párbeszéd és tánc, az idő szárnyakon repült, valami
mindig történt, valakit mindig bemutattak, hogy atyaég, tényleg örök
körforgás a lét, egyszer csak reggel lett, mint nemrég, egy vidáman
mosolygós spontán reggel.