falshang

sokan voltunk szombaton este a gödörben. nagyon sokan, nagyon jól, csak a távozáskor a ruhatár előtt kedvetlenedett el a tömeg, de erről majd később. jegyek – természetesen, elvégre quimby koncertről van szó – jó előre elfogytak.

mi a tejbüféből, a fiúk a fonogram díjátadóról érkeztek (azért az szép, hogy ákosé lett az év hazai rock albuma díj. ákosé …… hm.) és 10kor a húrok közé csaptak. ajjajjaj! ők csaptak, a tömeg meg táncolt, ugrált, pogózott, fütyült és sikított, énekelt, üvöltött, őrjöngött. be kell valljam töredelmesen, ez a koncert olyan volt, hogy nem előre nyomakodtam, hanem pár szám után kicsit hátrébb, szélre, több hely és több levegő után vágyakozva. sikerült megtalálni a tökéletes helyet még a tömegben, de már levegőhöz jutva. már amennyi levegő van a gödörben egy-egy jobb koncert alkalmával.
másfél óra zene, tánc, ének, másfél óra önfeledtség. kész szerencse, hogy itt a víz a fejünk felett és nem alattunk volt, mert bár az a38on is volt őrjöngés legutóbb – azt nem írtam meg, szánom, bánom – de az mégis kismiska volt a gödörbélihez képest. a hangosítás pocsék mivolta csak az első pillanatokban zavart, utána megszoktam(?), nem érdekelt. bár így utólag egy kérdés, nem is annyira mellékesen: van egyáltalán az országban olyan ember aki meg tudna csinálni egy nem, nem tökéletes, csak _jó_ hangosítást?

a ráadásra a színpadra került pár roma a következő produkcióból (szilvási gipsy folk band), beszálltak, improvizáltak, varázsoltak.

várom a következő quimbyt.

pár szó azért a gödörről, pontosabban a ruhatárról. fél2 felé akartunk távozni, másik kocsma után nézni, amihez feltétlenül szükségünk volt kabátjainkra, kint üvöltöttek a farkasok, nem tűnt jó ötletnek egy szál ingben távozni. több mint fél órát ácsorogtunk békéssen több száz sorstársunkkal együtt és néztük a lányokat – hárman voltak, plusz két pasi, akik csak dísznek, és esetleges pofozógépnek voltak ott, tömeg feldühödés esetére – amint nem találják a kabátokat, amint más cuccokat hoznak ki, mindezt lassan, nem kapkodva. türelmetlenkedő, értetlenkedő kérdésekre többször elhangzott, hogy 1500 kabát lett beadva, ennyiből nem könnyű megtalálni egyet-egyet. azt, hogy a számok akkor mire vannak, meg egyáltalán, nem sikerült választ kapni. fél óra után – ezalatt az idő alatt kb 10!, azaz tíz!!! ember kapta meg kabátjait – nyugalmam kezdett dühre váltani. beljebb és előrébb nyomakodtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odakiáltottam az egyik lánynak: figyelj! ne haragudj, de nekem 2kor le kell váltanom a babysittert! és kidugtam kezemet a tömegmasszából, ő elvette belőle a jegyeket és két perc múlva hozta a kabátokat. elnézést mindenkitől, de nem bírtam tovább! azt, hogy mi lett azokkal a kabátokkal amelyek jegyeit már eleve a kezében tartotta, mielőtt elvette volna az enyémeket, nem lehet tudni, mivel visszatérve csak nekünk hozott göncöket. három kabát helyett négyet. a pluszt visszaszolgáltattuk, további sorsáról nem tudunk.
összefoglalva: ha már kérnek pénzt a ruhatárért akkor talán annak működését is kellene biztosítani. ha ingyen lenne akkor is. vagy ne legyen ruhatár. vagy ne rendezzenek koncertet +20 fok alatti éjszakai hőmérséklet esetén. vagy bármi. de a jelenlegi helyzet _minősíthetetlen_!